Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.

Ülésnapok - 1922-541

182 A nemzetgyűlés 5ál. ülése 1926. évi április hó 29-én

} csütörtökön. Ne áltassuk magunkat: az embereknek a nyomorúság mást diktál, mint a józan ész. Aki végigélte a háborút és a legutóbbi idöKet, az tudja, hogy mi történik. Annak meg kell látnia, hogy ugyanaz történik a lelkekben, ami végbement az 1917. év végén és 1918 egész folyamán, és ha már akkor hiába figyelmeztettük az akkori kormányt, hogy idejekorán gondoskodjék orvoslásról, az Istenért, legalább most. amikor már előttünk áll egy lecke, amikor van min tanulnunk, most vegyük elő azt a tanulságot, amelyet akkor jól megtanulhattunk. De nem ezt látjuk. Megint csak Ígéreteket kapunk. tProDPGr Sándor: Még azt se! Már nem is igéinek, egész szemérmetlenek!) És a szociálpolitikai alkotásokat nem használják fel és próbálják felhasználni, hanem e helyett szociálpolitikai alkotások címén a bürokráciát iparkodnak továbbfejleszteni, azt a bürokráciát, amelyet itt ma Gáal Gaston t. képviselőtársunk olyan élénken és élethűen jellemzett. Látom, hogy mi történik pl. a betegsegélyző pénztárakkal. Ha igaz, amit rebesgetnek a készülő munkanélküliség elleni biztositásról. ugy ez mindazt igazolja, hogy a kormány árulhat el talán szociálpolitikai szándékot, de a lényeg, amely intézkedésében megnyilvánul, ismételten nem egyéb, mint e jogcímet felhasználni arra, hogy a bürokráciát mindenhová odaplántálják, hogy a bürokrácia szorító karmaival fogják össze azt, ami tulajdonképen a szabadságot és az önrendelkezési jogot jelenti. T. Nemzetgyűlés! Az bizonyos, hogy ezekkel az eszközökkel, amelyekkel a kormány eddig kísérletezett, az országot nem igen lehet eljuttatni a konszolidáció végére. Lehetnek .ió szándékok, de én, ha azt látom, hogy a talpraállitásnak nemcsak a kormány észszerütlen és hozzá nem értő s minden érzék nélküli politikájában van az akadálya, hanem a konszolidációnak más egyéb okai is vannak, akkor igazán szomorúan kell megállapítani, hogy próbálkozhatik a kormány akármivel, ha egyszer nem a gyökerüknél fogva fogja meg a bajok okait, akkor itt ugyan konszolidáció soha be nem fog következni. Én szerintem a talpraállásnak nemcsak a kormány hozzá nem értése az oka. hanem van ezenkívül egy nagy baj s ez a morális lezüllés, amelyről önök azt mondják, hogy ez a háború és a forradalmak következménye gyanánt jelentkezik. Lehetséges, hogy az eredője ott van. Sot magam sem tartom kizártnak, hogy az emberek a háború förgietegében a vérbe és ezen keresztül az elvadult ösztönbe túlságosan beleélték magukat. Lehet, hogy az emberek a háborúból hozták azt a sok rossz tulajdonságot, amelyeket hosszú éveken keresztül sem tudnak maguktól elhagyni, mégis azt hiszem, hogy okos gazdasági politikával és különösen okos, előrelátó intézkedésekkel az embereknek ezt a sajátságos tulajdonságait is le lehetett volna faragni. (Györki Imre: Nyolc évvel a háború után!) De ha azt látom, hogy nyolc évvel a háború után egész bűnlajstromokra lehet visszatekinteni, melyeknél azt lehet igazolni, hogy vagy a kormány könnyelmű nemtörődömsége vagy szándékos cselekvése, akarata, de mindenkor a kormánytól függő tényezők okozták, hogy ez a morális lezüllöttség nem javult, hanem ellenkezőleg fokozódott, akkor ezért ismét csak a kormányt kell felelőssé tennem. (Propper Sándor: A kormány bátorítása! —Györki Imre: A honvédelmi minister ur külföldi példákat hoz fel, hogy ott is panamáznak. — Héjj Imre: Nem azt mondja vele! — Györki Imre: Miért nem hivatkozik Svájcra és olyan országokra, ahol nincs panama! — Héjj Imre: Ez csak ráfogás!) Tudom, hogy van mindenkinek oka a maga társadalmi osztályát menteni. Lehetséges, hogy a morális lezüllés tényleg a háborúból maradván ránk, nem könnyen gyógyítható, de az bizonyos, hogy a morális lezüllés megakadályozására elsősorban nekünk törvényhozóknak volna kötelességünk jó példát mutatni. IIa azonban én azt látom, hogy a politikában elfogadható és minden megrovás nélkül követhető járható ut az, hogy valaki megválasztatja magát bármilyen programm alapján vagy anélkül is és amikor bekerül & nemzetgyűlésbe, nincsen annak semmi következménye, hogy valamely képviselő az egyik pártból kilép, a másikba belép, akkor azt tartom, hogy elsősorban ez is példaadás arra, hogy nem kell az embereknek okvetlenül következeteseknek lenniök. Ha azt nézem, hogy a közgazdasági élet terén a forradalmi összeomlások óta mi történt, hogy sok emberj hogyan próbálta a hazafiságot üzletrje átváltani, hogy hova vezetett és hogyan járattak le olyan fogalmakat, amelyek hangoztatásával valamikor nagy és lelkesítő ideálok lebegtek az emberek szeme előtt, akkor én azt mondom, hogy üzletes hazafiság erkölcse a gazdaságban és a politikai erkölcsöknek az a minimuma, hogy valaki az ő általa választott programm alapján kerülvén be, azt a pragrammot mindaddig, amig más programm alapján meg nem választják, kövesse is, mondom, mindezen alapon természetszerűleg azután lejuthatunk oda, amikojí a honvédelmi minister, ismételten nagyon szép mentségeket tud találni súlyos exkölcsi defektusokba került emberekkel szemben. Azt látjuk, hogy egész csomó bűncselekménynek, — amelyek azóta követtettek el, amióta az összeomlás, a forradalmak után itt a keresztény, nemzeti és nem tudom, még milyen című hazafias irányzat került uralomra — jórésze még ma is büntetlenül van; azt látjuk, hogy itt egész sereg panamás ügyet, amelyet mindenki elitéi kifelé, sojkan igyekszenek mentegetni. (Szomjas Gusztáv: Dehogy mentegetjük! Ki kellene mindnek csavarni a nyakát! — Györki Imre: Olvassa el a Csáki nyilatkozatát, nem csavargatja nagyon a nyakukat! Azt mondja, nem vesztegetés történt, hanem most már csak ajándékozás!) Eégen elcsépelt dolog, de jó, ha ezzel kapcsolatban ismét fölvetjük a kérdést: Elképzelhető-e az erkölcsileg egészséges emberek között, hogy egy nagy panamavád kellős közepébe belekerüljön a kormány és a maga szerencsétlenségét, hibáját, mulasztását, vagy talán bűnét azzal tetézze, hogy a vádlott kívánságára odamenjen a rendőrségre ministertanácsot tartani? Elképzelhető-e, hogy ilyen aagy fantasztikus marhaság, mint aminek mondták vagy jellemezték a frankhamisítás ügyét, ugy kerüljön ide bírálat alá, hogy most már abból nemcsak a kormány felelőssége, hanem végeredményben az ország presztizse-e kerüljön a nemzetközi ítélőszék elé? Elképzelhető-e, hogy akadjanak itt közéleti tényezők, magasrangu állami funkcionáriusok, akiknek egyrésze idegen pénznek, franknak hamisítására vállalkozik, a másik része megelégszik egyszerű pár milliárdos szénpanamában való részvételien Elképzelhető-e, hogy felelős tényezők, ministerek ilyen súlyos panamavádakkal, ilyen súlyos bűntényekkel vádolt embereknek védelmére kelhessenek? Hiszen csak emlékeztetem a t. Nemzetgyűlést arra, hogy