Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.

Ülésnapok - 1922-541

170 A nemzetgyűlés 541.ülése 1926. évi április hó 29-én, csütörtökön. kellett ennek születnie, magánál annálfogva, hogy ez a frank-ügy lett és hogy a politikai felelősség, a tárgyi felelősség ezt a kormányt ierheli, amelynek rezsimje alatt ez elkövetkezett; ha csak a nemzet érdeke, a nemzet igazsága és nem az egyéni érdek, nem a klikkérdek, a grófoknak és egyebeknek érdeke számitana itt, akkor fel kellett volna állania a ministerelnöki székből és a ministeri zsöllyékből és azt mondani, hogy bármilyen ártatlanok vagyunk, bármennyire meg vagyunk magunk is botránkozva a felett, ami történt, noha fogalmunk sincs arról, hogy ilyesmi hogyan történhetett és magunk is a legteljesebb megtorlás álláspontjára helyezkedünk, a nemzettel szemben kötelességünknek ismerjük, hogy elhagyjuk a helyünket, hogy ilymódon minden yád és minden látszat lehetetlenné tétessék és ezzel az eljárásunkkal is dokumentáljuk, hogy olyan uj emberek kezébe kerül ennek az ügynek elintézése, akiket sem szolidaritás, sem reminiszcencia, sem semmiféle zsén nem köt abban, hogv ez az ügy igy vagy amúgy intéztessék el Ez lett volna a nemzet érdeke, különösen nemzetközi viszonylatban, hogy kint a világ tisztán lásson, de ez lett volna a kormány kötelessége a nemzettel szemben is, nehogy ez a nemzet megitélve és megalázva álljon a többi nemzetek között, mert hiszen magára a nemzetre vet súlyosan szomorú, sötét árnyat, a nemzet becsületét érinti, ha ez a kormány — és hasonló esetben más kormány — a helyén marad, mert ebből azt állapítja meg az egész világ, hogv ennek a népnek nincs akkora erkölcsi ereje, nincs olyan erkölcsi ellenállóképéséége. nem olyan egészséges a teste, hogy ezt a fertőzetet kivesse magából. (Erdélyi Aladár: Andrássy a barátjának tartja őket még ezentúl is!) T. képviselőtársam, ezt eery cseppet sem dicsérem és ahogyan én a Bethlen-kormányt és a többieket elitélem, amiért a reminiszcenciáknak és a szolidaritásnak« jelenségeit látom -felmerülni egyik-másik vádlott mellett, ép oly megütközéssel veszem tudomásul Andrássy Gyula gróf kijelentéseit is, mert gazfickókat, hitványaikat semmiféle glóriával körülfonni nem lehet" és becsületes ember semmiféle gonosztevőt sohasem fogadhat megbecsülésébe! ÍReisingér Ferenc: Andrássy felfogásával maguk nem takarózhatnak!) Ha véleményem a túlsó oldalról vagy a hasonlókról az, hogy becsülik és szimpátiájukba fogadják és nem tartják őket bűnösöknek, akkor legfeljebb arról lehet szó, hogy Andrássy val szemben is ugyanezt az álláspontot kép viselem. (Reisinger Ferenc: Bűnt bűnnel nem lehet takarni! — Erdélyi Aladár: Az igaz! — Reisinger Ferenc: Az nem menti fel önöket a felelőssé«? alól. hogy Andrássyék igy csinálnak! — Erdélyi Aladár: Minket? — Reisinger Ferenc: Mint kormányzópártot! — Elnök csenget.) A pénzügyminister ur expozéja az optimizmus jegyében szólt, de abból igen sok aggasztó jelenségről értesülünk. Azt mondja a pénzügyminister ur, tény az, hogy bizalmi krizissel állunk szemben. Akkor mondja ezt, amikor Magyarország legnehezebb gazdasági problémájáról, a hitelkérdésről beszél. Nemcsak bizalmi válsággal állunk szemben, nemcsak azzal, hogy megrendült a hitel, mert itt már a belföldi "sem bizik önmagában, eayik üzletember a másikban, hanem a külső országok sem biznak bennünk, és ha mégis hitellel fordulnak felénki. -azt üz-huszszorosain túlbiztosítanunk kell. De nemcsak erről van szó. hanem a biztonság érzésének megrendüléséről, válságáról is. Hiszen mi ilyen rendszer mellett, amikor nincs valóban parlamentarizmus, amikor az ország ki van szolgáltatva egy érdekcsoportnak, és kezében van egy kormánynak, •amelynek válasza mindenre az ő hatalma, amely kormánynak minden lépése tulaj donképen a hatalmi jog, és minden végoka a szurony, amelyre támaszkodik és nem koncedál semmiféle argumentumot, amely kormánnyal szemben szélmalomharcot kell vivnunk és amely kormány egyúttal lehetővé teszi oly propagandának elterjedését, amely az országot veszedelmeknek teszi ki, a biztonság krízisével, a biztonság érzésének krízisével is szembenállunk, pedig ez is igen súlyos gazdasági jelentőségű tényező. Méltóztassék az utóbbi évek történelmében a mai helvzetet is venni. Itt a kormány jóvoltából lehetséges volt olyan propagandát kifejteni, amely propaganda hatalmi programmul vallotta azt. hogy esetleg felekezeti vagy osztályszempontból vagyonkobzást fog véghezvinni, bolsevista módon fog berendezkedni, szorgalomnak, munkának, takarékosságnál eredményeit fogja elkobozni. Amikor lehetsé| ges volt itt ilyen propagandát kifejteni és innen a nemzetgyűlésből is ilyen propagandát, amint azt az ébredőpárt cselekedte, hirdetni, és kint az országban is ennek érdekében propagandát folytatni, a választásokon résztvenni és ezt programúiul hirdetni, amikor ez még ma is lehetséges, ellenben tisztességes emberek, a tisztesség programmját se hirdethették, ha a hatalommal szemben állottak, az ilyen helyzetben nem csoda, ha nemcsak bizalmi krízissel, de a biztonsági érzésnek krizisével is szembenállunk és nem csoda az, hogy abba a gazdasági helyzetbe jutottunk, amibe jutottunk. Tisztára a mai politikai helyzetünk, a mai hatalmi berendezkedés, az alkotmányos praxis, a többségi uralomnak, szinte diktatúrának fennállása az oka a mi mai gazdasági helyzetünknek, nyomorúságunknak! posztul ásunk nak. Tisztára ez az oka a bajoknak, mert egyébként az anyagi feltételek megvolnának i ahhoz, hogy ez az ország a gazdasági krízisből kikerüljön és a maga polgárainak kenyeret, megélhetést s munkaalkalmat nyújtson és.'biztosítson, erre megvolnának az anyagi előfeltételek, de nincsenek meg az erkölcsi előfeltételek, azért, mert itt valahogy a félelem, a bizalmatlanság, a rettegés vált úrrá (Grí»effl JenŐ: Dehogy! Képzelőd és!) s az történik, hogy még az ország belső vagyona sem jelenik meg és ez sem siet a hitelnyújtás révén a produkciónak. a termelésnek támogatására. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Hiszen, t. Nemzetgyűlés, nem kell nekünk okvetlenül külföldről segitséget, kölcsönt várnunk. Hála Istennek, van olyan belső vagyonunk is. amely a nemzetgazdasági életnek forgó tőkéjeként szereplhet, amely tőke akkor, ha piacra jönne, szinte lökésszerűen, robbanásszerüleg máról-holnaora megváltoztathatná a gazdasági helyzetet. De az a tőke nem mer előjönni, nem mer piacra jönni, mert nem tudja, hogy mi a helyzet, hogy mi lesz, (Uffjf van! a szélsőbaloldalon) csak azt látja, hogy itt a közérdeknek és a közjónak szempontjai nem érvényesülnek; csak azt látja, hogy itt módjukban van az embereknek egyszerűen kijelenteni: mi pedig maradunk, ha ég és föld összedől is és csak azt látja, hogy ilyen erőszakos uralommegtartás mellett nincs meg az uralomnak a legfőbb kritériuma, az állandóság jellege, egy „provizóriumot lát, tSzomjas Gusztáv közbe-