Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.

Ülésnapok - 1922-541

A nemzetgyűlés 541. ülése 1926. évi április hó 29-én, csütörtökön. 171 szól.) mert hiszen, t. képviselőtársam, ön hiába hisz abban, mint ahogy a háborús munkapárt is hiába hitt abban, hogy talán Örökéletű lesz. Nem. Igen kis hajszálon függhet,^ igen kis szalmaszálon borulhat fel a helyzet és egy napon elfelejti ön is, hogy kormánypárti volt és gyűlölt engem és talán én is elfelejtem, hogy gyűlölt engem és elfelejtem a túloldallal szemben az összes gyűlölködéseket és azt mondjuk: gyerünk testvér, tűzvész van, fogjunk össze! (Szomjas Gusztáv: Helyes!) Ez igen könnyen eljöhet, t. képviselőtársam, eljöhet az az idő, hogy egy olyan külső veszedelem támad, egy olyan összeomlás keletkezik, hogy a legnagyobbat, a legnehezebbet is megcselekedj ük, hogy egymással kibékülünk és önök is kibékülnek velünk és kezdik hirdetni, hogy: ti is magyarok, testvéreink vagytok! Ma az a helyzet, hogy szemben állunk és a túlsó oldal bennünket üldöz, azért, mert mi azokat az apró érdekeket,* amelyeket ők védenek, feszélyezzük, támadjuk, biráljük. Azt látja tehát az ország népe, hogy provizórium van, hogy nem állandó itt semmi, hogy itt nem biztos, szabályos, ritmikus lépésekben megyünk a jövendő felé, hanem kalandok kockáján forog a sorsunk. így természetesen visszatartja mindenki a maga vagyonát, tezaurál. Hiszen magunkról tudjuk, hogy nem tudunk, nem merünk hosszú lélegzetű dologba belekapni. Elmondottam már azt a példát, hogy két évvel ezelőtt volt véletlenül annyi pénzem, hogy a Balaton melletti kis telkemen kétszobás villát épithéssek, de nem mertem az építkezésbe belemenni, mert itt minden bizonytalan volt, pedig akkor már a szanálás áldásait élvezhettük. De méltóztassék megnézni akár az igazságszolgáltatást, akár magát a törvényhozást is. Hiszen itt mindennap egy hatalmi szótól függ az, hogy minden megváltozzék vagy olyasvalami történjék, ami keresztülhúzza az emberek számitását. Állandóság sincs, mert nincs meg az az erkölcsi rend, amely biztosítaná az állandóságot, amely lehetetlenné tenné azt, hogy ezentúl az emberi boldugulás feltételei ellen támadni lehessen. Hiszen csak a numerus clausus históriáját veszem vagy más efféle intézkedéseket nézek, látom' azt, hogy különbségeket lehet tenni, hogy egyszakaszos törvényekkel esetleg osztályokat lehet megfosztani a vagyonuktól. Talán messze mentem, mert ettől nem tartok, de kisebb intézkedések elegendők arra, hogy bizalmatlanságot keltsenek. Ki mer tehát előjönni a vagyonával? Mindenki liquid akar maradni, hogy a veszélyek esetére ne legyen pénz nélkül. Ez az oka annak, hogy noha az országiban sok pénz van, de nem forog, mert nem mernek az emberek vele előjönni. (Graeffl Jenő: Forogna, ha volna! — Reisinger Ferenc: Hány ezer holdat képviselnek a képviselő urak négyen ott az első padban! — Derültség. — Dénes István: A magyar parlament képe! — Nagy Vince: Kisgazdák!) Nagy diadallal hirdeti itt a pénzügyminister Tir, hogy a közgazdaság valami száz millió aranykorona hitelt kaüott már. A mellényzsebünkből is kivehetnénk mi azt a száz milliót, annak a többszörösét is, ugy-e? Az egész országot veszem, nem azokat a társadalmi osztályokat, amelyek a háború és a későbbi idők miatt és különösen a mai rezsim jóvoltából annyit Szenvedtek és elpusztultak hanem mégis csak az összvagyont véve. elő lehetne ennek a sokszorosát hozni, nem kellene magunkat a külföldi kölesöntől függővé tenni. (Szomjas Gusztáv: Ugy van!) De a provizórikusság miatt nem mer senki sem vállalkozni. (Szomjas Gusztáv: Ugy van! — Reisinger Ferenc: Mi történt Szomjas képviselő úrral 1) De ezenkívül a kormányzat maga is megtesz mindent arra, hogy hiteléletünk rendezetlen maradjon, hogy a közgazdaság szanálása ne sikerüljön. — Mosolyog az igen t. népjóléti minister ur! (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Tilos?) Nem, hanem, minthogy mosolyog, hát bizonyosan jó kedve van és nekem kedvező választ fog adni, (Derültség. — Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Én Werbőczyt olvasom, azért mosolygok, differenciát látok!) A Nemzeti Banknál két billió tőke áll rendelkezésre és a Nemzeti Bank kamatja 7%. Amikor a Nemzeti Banknak rengeteg a pénzállománya és most a Postatakarékpénztártól, a Pénzintézeti Központtól is átveszi a funkciókat és igy öt billió koronát akarnak a Nemzeti Bank kezelésére bizni; mondom, amikor már most is a Nemzeti Bank két billiót kezel és 7% kamatot számit: akkor magyarázza meg nekem a t. kormány, hogyan lehetséges, hogy azok a bankok, amelyek 7% mellett kapják a Nemzeti Banktól a hitelt a legjobb esetben 14%-ra adják a pénzt, de adják 2ÍUre, 24-re, 30-ra és 34-i*e isi! (Ugy van! a bal- és a szélső-* baloldalon.) . .. - . Megint annál a kérdésnél vagyunk: hol van itt a nemzet igazsága? Más vonatkozásban megint ott^ vagyunk, hogy osztályok érdeke, csoportok érdeke, bankok érdeke, más vállalkozások érdeke érvényesül a nemzet igazságával szemben. Milyen kormányzat az, — amely kormányzatnak befolyása van a maga Nemzeti Bankjára, amely Nemzeti Bank 7%-ért folyósitja a kölcsönt — hogy nem tud gondoskodni arról, hogy ez megváltozzék? Miért nincs meg a tisztesség, a nemzet iránt tartozó kötelesség' abban a Nemzeti Bankban is, hogy el ne tűrje azt a betyárságot, hogy csak 14— 20—30—34%-ra lehet kölcsönt kapni azoktól a pénzintézetektől, amelyek pedig csak 7% mellett kapják a pénzt? (Szomjas Gusztáv: A kormány abba nem avatkozik bele!) Vájjon annak a Nemzeti Banknak nem volna-e módjában azt mondani a kürtösi vagy piripócsi banknak, hogy adok neked kölcsönt 7% mellett, de köteles vagy elfogadni egy szerződési feltételt, kikötési pontot, azt, hogy a költségekkel együtt nem szabad több kamatot szedned mint 10—11 vagy 12%-ot, Hát nil akadályozza ezt, amikor a Nemzeti Bank abban a helyzetben van, hogy 7% kamattal adhatja a pénzt? Ki az a gonosztevő, ki az a zsivány, aki mégis lehetővé teszi ezt a 7%-os kölcsönt, amelyet a Nemzeti Bank kiad, 24%-kal, 30%rkal sózzák a szegény hitelt igénylők nyakára. Baj van ' itt ezzel a hitelkéréssel. Hiszen a mi szegény pénzügyministerünk jóhiszeműségét én soha kétségbe nem vonom, látom, hogy becsületesen, puritánul igyekszik és tudom, hogy nem rajta múlik, hanem a politikai helyzet, hatalmi életünknek az a szörnyű elfajulása, ami itt van, ez a diktatórikus berendezkedés keresztülhúzza számitásait, de az ember legalább látja, hogy próbál valahogy pénzügyet, közgazdaságot is csinállni; abban a részben talán nem elég tájékozott, hogyan kell közgazdaságot csinálni. Itt, mondom, baj van. A mi t. pénzügyministerün'k, aki jóakaratában beleringatjá magát a maga nagy optimizmusába és később szuggerálja magának, hogy ez igy van, elkezdett nekünk expozéjában arról beszélni, hogy a prima kereskedelmi váltókat 9%-kai számitolják le. Kérdezem, hol vannak azok a príma kereskedelmi váltók?