Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.

Ülésnapok - 1922-541

A nemzetgyűlés 541, ülése 1926. évi április hó 29-én, csütörtökön. 153 nisteriumból a másikba — autóba ül, persze villamoson járni, amelyre pedig- jegyet kap, nem standesgemaess, Wekerle és Apponyi felszállhattak villamosra, ha gyorsan akartak menni, de egy ministeri titkárnak esetleg már derogál és nem standesgemaess. Ezekkel a bolondériákkal már egyszer végezni kell. Koldus országnak koldus hivatalnokai, koldus alkalmazottai valamennyien, tessék ennek levonni konzekvenciáit és tessék azt az úgynevezett »Egyebek« rovatot, amely ebben a költségvetésben olyan jó homályba burkol mindent, revideálni és ezeket a kinövéseket, amelyek egy folytonos végrehajtással küzködő adórendszer meg nem birhat, tessék kiküszöbölni. Nem kell-e azután pazarlásnak minősiteni azt a különös körülményt, hogy amikor a legszükségesebb mezőgazdasági beruházásokra abszolúte nem tudunk pénzt kapni, — az utóbbi időben javult ugyan kicsit a helyzet, de nem a kormány jóvoltából — amikor kiszipolyozzák az adófizetőket a végletekig, akkor a kormány a többletekből olyan prezenteket adjon, amilyen prezentekből párat fel fogok emliteni. Hiszen nem tudok mindent, hála Istennek, igy is borzadok, hátha még mindent tudnék! Olyan prezenteket csinálnak, hogy pl. a Kogsz-nak, ami magyarul annyit jelent, hogy »Közalkalmazottak Országos Gazdasági Szövetsége«, a pénzügyministerium a honvédelmi ministeriumon keresztül 8—10 milliárdos depot vagy kölcsönt ad. (Bud János pénzügy minister: Honnan van ez!) Kérem, minister ur, tessék megvizsgálni: a pénzügyministerium adta a honvédelmi ministeriumon keresztül. (Peyer Károly: Mert báró Perényi az elnöke!) A pontos összegről nem állok jót, az egyik államtitkárjánál méltóztassék érdeklődni, az fel fogja a minister urat a Kogsz-nak nyújtott kölcsön összegéről világosítani. (Peyer Károly: Esetleg arról, hogy már nincs meg a pénz!) Itt csak egy kérdést vagyok bátor felvetni. Arra valók-e az állami pénzek, hogy bármiféle gazdasági alakulatnak csakúgy mirnixdirnix odaadogassuk és azt kérdezem a minister úrtól, hogy ha holnap eszébe jut Kovács Péter uramnak Somogytarnócán vagy hol, hogy alakit egy Magyar Kisgazdák Beszerzési Szövetkezetet, ez is meg fogja kapni a 8 milliárdot, vagy csak a Kogsz-ok kapják, azok, akik tisztviselői összeköttetéssel és még egyéb összeköttetésekkel rendelkeznek és igy herdálják az állam pénzét? (Zaj jobbfelöl. — Hedry Lőrinc: Egy altruista intézmény nem herdál!) Bocsánatot kérek, ezt nem lehet csak igy egyszerű tagadással megcáfolni, mert én ezt állitom. Méltóztassék, minister ur, tudomásul I venni, hogy ezt állítom és állítom azt is, hogy ; a minister ur egtyik államtitkárja tud róla, I állítom azt, hogy a honvédelmi ministeriumon ! keresztül adták ezt a kölcsönt ennek a gazda- j sági szövetkezetnek. Egyet nem állítok: lehet, ! hogy ez nem nyolc, hanem csak négymilliárd, j de az is lehet, hogy tiz; az összeget nem tudom, de hogy kapott és hogy ezen az utón kapott, ezt állítom és ha majd meg fogja tudni cáfolni a minister ur, akkor méltóztassék ezt tagadni. {Zaj.) Most áttérek Bacher ur 200 milliárdjára. Ez a tárgy ugyan már meglehetősen ki lett merítve, (Peyer Károly: Mindenkit r érdekel, hogy az angol szimpátiát hogyan vásáirolták meg! — Zaj.) azonban egy szempontból sohasem lehet erről eleget beszélni. (Zaj és mozgás a bal- és a szélsőbaloldalo.:.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni! Gaal Gaston: Erre a szempontra különösen rá kell világitanom, mert a minister úrtól iß hallottuk, sőt a ministerelnök úrtól is, azt a különben nagyon akceptábilisnak látszó megvilágítást, hogy a Baeher-ügyben (Nagy Vince: A rebacher-ügyben!) az állami beavatkozásra nem Bacher ur kedvéért volt szükség, hanem azért, hogy a külföldi hitelezők el n>e ijedjenek az országtól. Szóval az ország közhitele kívánta azt, hogy itt a kormány közbelépjen és a kormány — kvázi — ezeknek a külföldi hitelezőknek biztosítsa azt, hogy a pénzük el ne vesszen. (Peyer Károly: Sir William Good nagyon drága nekünk! — Zaj.) Nem akarok kitérni arra

% hogy ezek a külföldi hitelezők mennyire érdekelték a mélyen t. kormiányt, nem akarok kitérni a kormány különös kegyeltjeire, mert hiszen ez teljesen felesleges. Elfogadom azt az okoskodást, amit a minister ur és a ministerelnök ur jelentett ki, hogy az ország közhiteié szempontjából volt arra szükség, hogy ezek a külöldi hitelezők pénzüket biztosítva lássák. Azonban a mód' ellen van kifogásom. Ha véletlenül én intéztem volna el a Bacher-ügyet. a magam egyszerű, magyar parasztgazda eszemmel nem uerv intéztem volna, hogy csinálok egy Molinum nevű részvénytársaságot és abba beleadom az állam pénzét, amellyel gazdálkodjanak Bacherék megint ugy, ahogy tudnak, amely újra odaveszhet, amelyről még a minister ur sem tudja abszolúte megmondani, hogy van-e biztositéka vagy nincs. (Sütő József: Hogy vagyonát megmentse, még házait is eladta!) Én nem azt csináltam volna t. minister ur, hanem az angol hitelezőket magamhoz hivtani volna — a magam paraszti eszével csak igy tudom felfogni a dolgot — és azt mondottam volna nekik, hogy tőletek Bacher et consortes kölcsön vett ennyit és ennyit; én hajlandó vagyok az általatok hitelezett összeg bizonyos részét mint magyar állam, garantálni, s elkezdtem volna alkudozni velük és minthogy azok a hitelezők zsidók, holtbizony cs, hogy legalább 30—40, vagy 50%-át a követelésnek lealkudtam volna. (Peyer Károly: A magyar gavallérság!) Azt mondottam volna az angol hitelezőknek, hogy nektek tartozik Bacher mondjuk ennyivel és ennyivel — nem tudom mennyivel tartozik — hajlandó vagyok ennek a követelésnek 50—60 vagy 70%-át, — annyit, amennyire lealkudnom sikerült volna — nektek biztosítani s állami garanciát vállalni, hogy ti ezt megkapjátok. Ezzel szemben adjatok nekem egy opciós levelet á kezembe a ti követeléstek erejéig: Bacher ur és társai ellen és ha ez fezemben van, Bacher úrból és társaiból kivasaltam volna annyit, amennyivel az angol hitelezőknek tartozik. Az angol hitelezők érdeke abszolút meg lett volna mentve ezzel az egészen egyszerű paraszti okoskodással és eljáL. Igaz, hogy Bacher és consorts alighanem rosszul jártak volna ezen tranzakció mellett, de amint a miniszterelnök ur és a pénzügyminiszter ur mondották, nem Bacher érdeke lebegett a magyar kormány szeme előtt, hanem az angol hitelezőké. Miért nem méltóztattak az angol hitelezők érdekeit ezzel az egyszerű módszerrel megvédelmezni ugy, hogy a magyar államra egyetlen egy krajcár vagy fillér kár se háramoljék"? Nem hallgathatom el azt sem^ hogy egyes budapesti fővárosi intézetek szanálásával kapcsolatban is emlegetnek összegeket. Itt már megengedem, hogy az adatok talán nem eg"é-