Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.

Ülésnapok - 1922-541

A nemzetgyűlés 541. ülése 1926. évi április hó 29-én, csütörtökön. 139 hiszemüségét igazolja az is, hogy a parancs teljesítése után a maga kezdeményezéséből telefonon érdeklődik a letartóztatás oka felől s miután az alispáni hivataltól azt az értesítést nyerte, hogy a pótmagánvádló szabadlábra helyezendő, nyomban szabadlábra helyezte a pótmagánvádlót. Az a körülmény, hogy a letartóztatás oka felől nem érdeklődött a letartóztatás foganatosítása előtt, a gyanúsított terhére nem róható, mert a parancs azonnali letartóztatást tartalmazott és igy a telefonálással eltöltött idő esetleg a letartóztatást meghiúsította volna. (Felkiáltások a szélsőbáloldalon: Hallatlan!) De gyanúsított jóhiszeműségét igazolj £1 ciZ IS, hogy a pótmagánvádló az iratokból kitetszőleg is a közre veszélyes egyénként van nyilvántartva s jóhiszemüleg feltehető, hogy a pótmagánvádló letartóztatására törvényes alap van. Benkovics Imre felelősségre nem vonható, mert vele szemben az időközben megállapított elmebetegség folytán büntethetőséget kizáró ok forog fenn.« Közben ugyanis megbolondult. De mit tudom ón, menynyi ideig volt bolond és adott ilyen parancsokat. »Hajdú Ferenc csendőrtiszthelyettes cselekményének elbirálására illetékes nem vagyok s igy a pótmagánvádlót ezen egyén elleni bűnvádi eljárás megindítása végett a hadbirósághoz utasítom.« Ez egészen uj keletű, a múlt év végén kelt. Fellebbezés folytán azután a fellebbviteli fórum a következő indokolást fűzte még hozzá. A fellebbviteli fórum ezt helyben hagyja (olvassa): »mert távirati utón jött parancsot, illetőleg rendelkezést teljesített; abban a ténybeli tévedésben volt. hogy azt hitte, hogy a nemzeti munkavédelem parancsnoka ezen rendelkezésével hatáskörét nem haladja meg, de ettől eltekintve nyilvánvaló, hogy minden függelemviszonyon alapuló törvényalakulatnál a fellebbvalója parancsát bírálat vagy kritika tárgyává tenni nem hivatott, mert a kapott parancsért a felelősség nem őt, hanem a parancsot adó felettesét terheli, az pedig köztudomású dolog, hogy a nemzeti munkavédelmi hivatal nem forradalmi alakulat, hanem a m. kir. belügyminister törvényes hatáskörében kiadott rendeletén, tehát jogszerű kormányhatósági intézkedésen alapul.« Ezek a szervezetek tehát arra jók, hogy bolondokat állítsanak az élükre, akik azután letartóztatnak embereket, kik a köz érdekében fejtenek ki működést, letartóztatják akkor, amikor a falu lakossága érdekeinek védelmében szembekerülnek az ottani hatalom gyakorlóival a báinyatársulattal vagy azok intézőivel. Ebben nyilvánul meg ennek az intézménynek működése. A jeliigére nézve pedig én neim mondok többet, mint amennyit hivatalosan megállapítanak, amit mi is elégszer mondtunk. Ebbe a nemzeti munkavédelmi hivataTba belekapcsolódik egy propaganda, melyet a munkások között folytatnak. Ez »Közérdekű Levelek« címén szerepel. Ennek eredetét sokáig nem tudtuk; annyi bizonyos, hogy a kormány bőségesen támogatta és támogatja. Mondom, nem tudtuk, hogy ki volt ennek a szellemi kezdeményezője. Végre most abban a helyzetben vagyoÉ. hogy a nyilvánosság előtt ezt is elmondhatom,^ még pedig azért, mert a Magyar Mérnökök és Építészek Nemzeti Szövetsége 1922 augusztus 24-én beadványt intézett a m. kir. belűgyministerhez, amely beadványban azt mondja, hogy (olvassa): »feladatának tűzte ki a munkíáskérdésben egy erős. hazafias közvélemény megteremtését, mert — sajnos — tapasztalta, hogy még e kérdéssel állásuk folytán hivatalosan foglalkozni kénytelen egyének között is hihetetlen mértékű tájékozatlanság uralkodik. Jórészt ennek rovására irható az, hogy a szociáldemokrata kommunisták a munkásság nagy tömegeit tudják rabságban tartani, és azokat nemzeti és államellenes irányú üzelmeiknél mint fenyegető tömeget felhasználni. E cél elérésére indítottuk meg a Közérdekű Leveleket, melyek kéthetenként tiz-tizezer példányban jelennek meg és névre s zóló címzéssel postán küldetnek széjjel. E példányszámból eddig mintegy hatezer példányt ipari munkásoknak, a többi tisztviselőknek, katonáknak, — akiknek állítólag nem szabad politizálniuk — kisgazdáknak stb. lett szétkiüdve. Erős, mindent elsöprő közvélemény gyors megteremtéséhez azonban legalább olyan nagy példányszámban kellene terjeszteni ezeket a leveleket, hogy a legutolsó faluba is eljusson 8—10 példány, s az elsősorban érdekelt ipari munkásoknak legalább is 10%-a rendesen kézhez kapja. A költségek fedezésére legelső sorban a legközelebbről' érdekelt ipari vállalatokat kívánjuk igénybe venni, ezért arra kérjük Nagyméltóságodat, kegyeskedjék a főispánokat, alispánokat utasítani, hogy a vármegye nagybirtokosait a célnak bizalmasan megnyerjék. A költségek fizetése címenként mintegy havi 10 koronát tesz ki, mely összeggel már ugyanannyi szému tisztviselők, papok, kisgazdák stb. küldendő ingyenpéldány költsége is meg vau fizetve. Ezeknek a nagyiparosoknak igazán nem megterhelés, ha összes munkásaik után havonként vagy két koronát fizetnek, ellenkezőleg a levelek felvilágosító, kijózanító hatása révén ez a kiadás 'kitűnő befektetésnek bizonyul. A másik kérésünk az lenne, hogy a megyei hatóságok útján méltóztassék megfeleli) címekét is beszereztetni. Itt elvünk az, hogy minden rendű és rangú einher megkapja; falukban tehát neosak a nadrágos emberek, hanem á kisgazdák és napszámosok is, a gyárakban pedig ne csak a jó magyar érzésüek, de a felesen vad szociáldemokraták is. Mindezek azonban olyanok legyenek, akik a magukszőrü em'berek előtt bizonyos tekintélynek örvendenek. Azután még kérném, hogy a megye területén lévő minden kaszinó, népkör, gazdakör, egyesület, stb. címét is adják meg a vármegyék, hogy a leveleket ezeknek is 'küldhessük. A Közérdekű Levelek-re vonatkozó értesítéseket Budapest főposta 95. számú fiókra kérjük irányítani, mig a pénzt a cél megjelölésével a Magyar Mérnökök és Építészek Nemzeti Szövetségének Budapest, Imre u. 4. szám alá méltóztassék megküldeni. Végre^ azt kérjük, hogy a vármegyék olyan utasítást kapjanak, hogy ne várják be, mig egész területükről, mindén községből összeszedik a címeket, de azokat beérkezésük után azonnal részletekben közöljék velünk. 1922. augusztus 22-én, mély tisztelettel a Magyar Mérnökök és Építészek Nemzeti Szövetségiének nevében: elnök és főtitkár.« Azóta elmúlt körülbelül négy év, de úgy látszik nem valami nagy eredményt érhettek el a Közérdekű Levelek terjesztésével, mert nem tudom hol van az á nagy hazafias közvélemény, amelynek megteremtésére ilyen nagy áldozatokat akarták hozni. Mindenesetre ez az egész nagy organizáció alkalmas arra, hogy egy pár ember belőle megéljen még pedigínem egészen rosszul s a kormánytól és egyes iparvállalatoktól az arra szükséges pénzt és tőkét előteremtse. Hogy ez mennyire igaz, ennek bizonyitá-