Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.

Ülésnapok - 1922-541

138 A nemzetgyűlés 541. ülése 1926. évi április hó 29-én, csütörtökön. itt szociáldemokraták vannak, épen azért nem is akarnak itt nagyobb működést kifejteni. Volt azonban ott egy pár gazda kinézésű ember is, akikről azt hitték, hogy alkalmasak lesznek arra, hogy céljaik szolgálatába álljanak. Ezeket felszólították, hogy legyenek tekintettel arra, hogy milyen nagy veszedelemben forog az ország, milyen nagy baj történhetik, ha a bolsevizmus ismét felüti a fejét, lépjenek tehát be a nemzeti munkavédelmi osztagba, ahol fegyverrel fogják majd őket ellátni stb. Erre az illetők kijelentették, hogy: az urak nagyon tévednek, ha azt hiszik, hogy belépünk, mert igaz, hogy ma gazdák vagyunk, de holnap már nem tudjuk, nem leszünk-e újra munkások és nem visz-e rá bennünket a kényszerűség arra, hogy együtt dolgozzunk azokkal, akik ellen bennünket felfegyverezni akarnak; mi nagyon jól tudjuk, hogy az urak nem a bolsevizmus ellen szervezkednek, hanem egyéb céljaik vanak, és pedig az, hogy amikor majd mi talán egy falat kenyérrel többet kérünk, vagy amikor az önök politikai céljai ezt megkivánják, céljaik támogatására fegyveres erőnket felhasználják. Ezek után természetesen el kellett menniök ezeknek az uraknak, akik igy nagyobb erdményt nem tudtak elérni. De hogy tiszta helyzetet teremtsek ebben a kérdésben, egyenesen a belügymimister úrhoz fordultam azzal a kéréssel, hogy bocsássa rendelkezésemre a 111.111/921. számú belügyministeri rendeletet, amely ennek az osztagnak szervezetéről és felállításáról rendelkezik, mert az előző rendelet, a 111.110-es számú, megjelent a Belügyi Közlönyben, de az azt kiegészítő íil.lll-es számú rendelet nem jelent meg a hivatalos közlönyben és bárhol is kutattam, nem bírtam nyomára akadni. Mondom, a minister úrhoz fordultam azzal a kéréssel, hogy bocsássa ezt, a rendeltet rendelkezésemre, annál is inkább, mert arra egy peres ügyben bizonyítékul lenne szükségem. Véleményem szerint ugyanis az, amit ez a hivatal a bíróság megkeresésére válaszul adott, nem foglaltatik benne ebben a rendeletben. A minister ur azonban megtagadta a rendelet rendelkezésemre bocsátását azzal az indokolással, hogy ez intern-rendelet és nyilvánosságra hozatala közérdekből nem kívánatos. Hát ha olyan intézményről van szó, mint amilyennek a minister ur mondotta, akkor az arról szóló rendelet csak érdekelheti a nyilvánosságot és joggal kiváincsi mindönki arra, hogy ha a költségvetésben sok millió korona van felvéve ez intézmény céljaira, mire fordítják azt. Ismernünk kell azt a szervezetet, melynek céljára a nemzetgyűléstől pénzt kérnek. Vagy olyani szervezet részére kérnek pénzt, melynek működése a nemzetgyűlés előtt ismeretlen? Akkor hogy kívánhatja a kormány nyugodt relékkel, hogy a nemzetgyűlés azt megszavazza

1

? Olyan nagy bizalommal nem rendelkezhetik sem részünkről,, sem, ugy vélem, az egységespárt részéről, hogy csak ugy látatlanba, anélkül, hogy tudnák, mi célra fordittatik ez az összeg, azt egyszerűen megszavaznák. Hogy milyen működést fejt ki ez a Nemzeti Munkavédelmi Hivatal, arra vonatkozólag be akarok mutatni egy birói Ítéletet, amely legutóbb a Budapest-vidéki kir. törvényszék vizsgálóbírójától hozatott, s amelyben arról van szó, hogy egy községi tanító a bányatelepen szembehelyezkedett a bányatársulat érdekeivel és azokkal szemben a lakosság érdekeit képviselte. Borzasztó bűnt követett el ez a tanitó, mert felvilágosította a község lakosait, hogy legyenek óvatosak, mert olyan területhasználati szerződést kivannak velük aláiratni, amely rájuk nézve káros. És ezt ugyanaz a társulat csinálja, mellyel kapcsolatban az előbb olvastam fel egy szerződést. Ennek a szerződésnek a szövege nincs birtokomban, de feltételezhetem, hogy olyan rendelkezés van benne, mely a község lakosaira^ sértő és igy joggal tagadták meg annak aláírását. Egy ember, akit én személy szerint nem is ismerek, állott tehát a község lakosai mellé, akik közül többen hozzám jöttek, mint a kerület képviselőjéhez:, támogatásomat kérve. Annyira mentek ezzel az előbb említett tanítóval szemben, hogy amikor a kántori teendők elvégzése céljából a templomba ment, útközben csendőrökkel letartóztatatták és több órán keresztül fpgvatartatták. Ez ügy befejezése az a birói végzés, amelyet hozzám julttattak és melynek előzménye az, hogy az illető feljelentést tett a községi segédjegyző ellen, aki a letartóztatást végrehajtotta. A végzés vonatkozó része a következőképen szól. (Olvassa); »A csendőrtiszthelyettes megjelent nevezett lakásán, reá revolvert szegzett, letartóztatta, előbb a községházára, majd a csendőrlaktanyára kisértette és ott addig tartotta fogva, amíg az esztergomi alispán táviratilag nem intézkedett a szabadlábrahelyezés iránt. Gyanúsított beismerte^ hogy Benkovics Imre, az esztergomi járás nemzeti munkavédelmi, röviden Nmv. — ezt a pestvidéki törvényszék bírája, mondja egy végzésében — csoportnak parancsnokától távirati utasítást kapott a póitmagánvádló letartóztatására és az ideig való fogvatartására, amig ujabb távirati intézkedést nem kap. Védekezésül azt hozta fel, hogy mint a tokodi Nmv. parancsnoka, Benkovics Imrének, az esztergomi járás Nmv. osoportparancsnokának utasításait az Nmv. csoportba való belépéskor letett esküje folytán feltétlenül teljesítenie kell. Bűnössége már azért sem állapitható meg, mert a letartóztatás foganatosítása után érdeklődött az esztergomi alispáni hivatalnál a pótmagánvádló letartóztatása iránt, s amikor az alispáni hivataltól azt az értesítést kapta, hogy a pótmagánvádlót szabadlábra kell helyezni, nyomban intézkedett a pótmagánvádló szabadlábra helyezése iránt. A nyomozati iratokból kitetszőleg Benkovics Imre az esztergomi Fentős Ferenc gyanusitott pedig a tokodi nemzetvédelmi csoport parancsnoka volt. Minden hazafiasán gondolkozó előtt tudott dolog, hogy a törvényes rendet felforgató forradalmak után a trianoni béke folytán megcsappant katonaság és államrendészet támogatására a hazafiasán gondolkodó és megbízható polgárokból úgynevezett nemzeti munkavédelmi csoport alakult, amelynek államhatóságülag is elismert ama célja volt, hogy esetleges zavargások alkalmával a megcsappant létszámú katonaságot és rendőrséget a rend helyreállításában, illetve megvédésében kisegítse. Ezen nemzeti munkavédelmi csoport tagjai esküt tettek arra, hogy parancsnokuk utasítását híven és feltétlenül teljesitik s katonai fegyelem alatt állanak. A Btk. 75. §-a kimondja, hogy bűntettet csak szándékosan elkövetett cselekmények képeznek. A jelen esetben gyanúsítottal szemben szándékosság meg nem állapitható, gyanúsított ugyanis a Nmv. csoport parancsnoka, Benkovics Imre járási parancsnok távirati utasitását a már fentebb vázolt eskü folytán feltétlenül teljesíteni tartozott és igy cselekményében a büntethetőséghez szükséges szándék nem volt.« Majd igy folytatja -tovább (olvassa): »Jó-