Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.

Ülésnapok - 1922-541

A nemzetgyűlés 541. ülése 1926. évi április hó 29-én, ősütörtöhön. 137 a mérgező bacillüsokaít, amelyek azután hol egy bombamerényletben nyilatkoznak meg, hol a frankhamisításban, vagy más, nem tudom, milyen atrocitásban. Mert ezeket a dolgokat itt határozták el, itt tervelik ki ezeket a dolgokalt. Mi azután csak a következményeket látjuk, amelyek kivül történnek, s amelyek az ország nyugtát, nyugalmát és hirnevét tönkre teszik. (Esztergályos János: Kávéházi beszélgetéseket kilesnek és feljelentéseket tesznek.) ^ Hogy a kormány mennyire bűnös ebben, azt mi sem bizonyitja jobban, mint az, hogy maga teszi lehetővé, hogy ez a titkos szervezet működését tovább folytassa, mert megadja neki a lehetőséget, hogy helyisége legyen majdnem ingyen azzal, hogy a szabadkőmives palotát rendelkezésükre bocsátotta. Nem akarok Viczián képviselő úrral vitatkozni, mert nekem semmi közöm a szabadkőmivesekbez; a szabadkőmivesek intézzék el a maguk dolgát vele. A szociáldemokrata pártnak már nem tudom, hány évvel ezelőtt volt egy kongresszusi határozata, hogy a párt tagja nem lehet szabadkőmives. Ezzel tehát ránk nézve el van intézve ez az ügy. Ugyancsak intézze el a képviselő ur az ő dicséretét a külföldi szabadkőmivesekkel is, azok majd megmondják, van-e valami differencia a működést illetőleg a magyar szabadkőmivesek és a külföldi szabadkőmivesek között. Ahogy én informálva vagyok, ezt kétlem, de hátha őt meggyőzik róla. Csak rá akarok mutatni arra, hogy a szabadkőmivesek épületét elkobozta a kormány. Nem keresem most az okokat miért, elég az, hogy elkobozta s odaadta egy u. n. jóléti intézménynek: az állami tisztviselők betegsegélyző alapjának, vagy valami ilyesminek. De azt azután nem tudom összeegyeztetni sem az elkobzással, sem a jóléti céllal, hogy azután majdnem minden ingyen odaadták ezt az épületet egy testületnek, a Moye-nak, amely testület ott házbér fejében többet szed be, mint amenynyit ő bér fejében az államnak űzet. (Györki Imre: Állami gazdálkodás! Garázdálkodás!) Információm szerint az évi bér 2000 aranykoronában állapíttatott meg az egész épületért; ez a szerződés a múlt évben kelt. Ha csali azokért a helyiségekért jár is ez a bér, amelyek ott hivatal céljaira meg egyéb célokra szolgálnak, akkor is ez ajándék, mert Budapesten egy háromszobás lakásért fizetnek ennyit. Azokból az információkból azonban, amelyek rendelkezésemre állanak, azt kell következtetnem, hogy ez a bérösszeg nemcsak az u. n. páholyhelyiségekért jár, hanem ebben a földszinti üzlethelyiségek bére is benne van, mert hiszen itt sorban fel van sorolva a különböző kereskedők és üzletesek bére, hogy mennyit tartoznak ők fizetni. Valószínűnek tartom tehát, hogy a földszinti és első emeleti helyiségekért járó bér is benne van abban az összegben, amelyet a népjóléti minister ur 2000 koronában állapított meg 1925 március havában. Nagyon kívánatos) volna, — végeredményben ez mégsem lehet olyan titokzatos dolog, hogy ne bírja el a nyilvánosságot — ha a népjóléti minister ur a Ház asztalára letenné azt a szerződést, amelyeit ő a Move-val és a tisztviselői betegsegélyző alappal .kötött; akkor azután minden gyanú elhárulna. Hiszen lehet, hogy engeim félrevezettek, lehet, hogy engem csak be akartak ugrasztani abba, hogy én itt ezt elmondjam és lehetséges, hogy azok 20.000 aranykoronát fizetnek,, nem pedig 2000 aranykoronát. Én nagyon meg fogom köszönni, ha a népjóléti minister ur engetmí ennek ellenkezőjéről meg fog győzni és azt hiszem, az állami tisztviselők betegsegélyző alapja is nagyon hálás lenne neki ezért a ténykedéséért, mert itt nagyon sok szegény, beteg ember van, akinek jól esnék, ha ebből az alapból több támogatást kapnának, mint amennyit nekik, eddig juttatni tudtak. Én tehát azt a kérelmet terjesztem az igen t, népjóléti minister úrhoz, — nem terjesztek be határozati javaslatot, mert hiszen a gyakorlatból nagyon jól tudjuk, hogy azokat en bloc le szokták szavazni és kár a papirosért is, amelyet erre a célra fordítunk — tessék ezt a szerződést letenni ide a Ház asztalára, tessék lehetővé tenni, hogy a képviselők ezt megnézzék s meggyőződj ének arról, mi van abban a szerződésben, és hogy az a kormány, amely most törvényjavaslatot készül benyújtani a titkos szervezeteik ellen, anyagilag mennyivel támogatta egy ilyen bérleti szerződés formájában épen azokat a titkos szervezeteket, amelyeket most feloszlatni készül és amelyek ellen azért, hogy a külföldi közvéleményt félrevezesse, mosit egy törvényjavaslatot nyújt be az angol bankárok, a szabadkőművesek kedvéért, akik ellen ma Viczián képviselő ur nagy dörgedelmes beszédet tartott, pedig azok a Bethlenkormány leghűségesebb támogatói és ezért is volt óvatos és ezért is mondotta azt, hogy ez csak a hazaiakra vonatkozik, a külföldiekre nem, mert ezekre szükségünk van; ezek adják a pénzt a Bethlen-kormánynak. Nagyon célszerű volna tehát, hogy annak a törvényjavaslatnak ellensúlyozására, amelyet most a kormány a közvélemény megtévesztésére be akar nyújtani, mutassa be azt a szerződést is, hadd lássuk mind a kettőt együtt. Amennyiben ez a törvényjavaslat tárgyalás alapja lesz, ezt a kérelmet majd meg fogom ismételni a kormány tagjaihoz s remélem, akkor talán majd több sikerem lesz. A belügyi költségvetés tárgyalásával kapcsolatban ismételten szóvátettük a nemzeti munkavédelem kérdését és én, aki ezzel az ügygyei behatóan foglalkoztam, azóta ismét olyan adatok birtokába jutottam, amelyeket szükségesnek tartok a nemzetgyűlésen ismertetni. Folytatni fogom ezt a működésemet mindaddig, amig e véleményem szerint teljesen felesleges és ellenkező célt szolgáló intézményt meg nem szüntetik és annak, ha az egyáltalában szükséges, valódi rendeltetését helyre nem állítják. Köztudomású, hogy ujabban a vidéken járnak a nemzeti munkavédelmi hivatal megbízottai. Ne méltóztassanak azonban azt hinni, hogy technikusok, mérnökök vagy ehhez hasonló emberek ezek, akik szakmunkások pótlására össze akarnak gyűjteni embereket abból a célból, hogy sztrájk esetén a közüzemeknek rendelkezésükre álljanak, hanem egy ezredes és egy százados vezetésével járnak, akikugyau civilruhában vannak, de egymást igy szólítják. Arra hívják fel a községi elöljáróságokat, hogy hívjanak össze gyűlésre megbízható gazdákat, akiket azután majd ők kioktatnak a nemzeti munkavédelmre. Legutóbb egy bányatelep közelében lévő községbe is eljutottak a nemzeti munkavédelmi osztag emberei és ott felszólították a község bíráját, hogy 20—45 év közti megbízható embereket hivjon meg konferenciára. Minthogy azonban az illető községben túlnyomó részt szociáldemokraták vannak, — maga a községi biró is az, — csak természetes, hogy ő azokat hívta össze, mint megbízhatókat, akiket a maga szempontjából azoknak tart. Amikor azonban meglátták^ ezeket az illető urak, nagyon röviden fejezték be munkájukat és azt mondták, hogy ők tudják, hogy