Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.

Ülésnapok - 1922-541

A nemzetgyűlés 541. ülése 1926. a gonoszság, amit vallási, faji és nemzeti különb­ségek címén kell az embereknek elszenvedniük, csak arra való, hogy az uralkodó kiváltságosak zavartalanul élvezhessék az élet gyönyöreit, szó­val amikor a páholy filozofikus munkássága be­fejeződött, kezdődik a progressziv tevékenység. Dolgozzatok tehát mindenfelé azon, hogy a mun­kátalan uralkodók hatalma megszűnjön és támo­gassátok az elnyomottakat; védjétek őket az állami, társadalmi és egyházi elnyomás, elbutitás, kiszipolyozás ellen, mint ahogy ti védekeztek, mert ők is emberek. És végre mindenekfölött ne tűrjétek, hogy a testvérharcot igazoló uralkodó erkölcs, egyházi és világi tanitás az elméket korrumpálja. Küzdjetek folyton, küzdjetek min­denütt a társadalmi, egyházi és tudományos hazugságok ellen az emberi, a szabadkőművesi igazság megvalósításáért.« Ez után még érdekesebb részletek következ­nek (olvassa): »Tudjátok-e tehát most már mi a páholy és mi annak jelentősége 1 — veti fel a kérdést a t. szabadkőműves előadó — Megmondom : a páholy a térhez és időhöz nem kötött szabad­kőműves birodalom egy kis országa. Az eljövendő szabadkőműves államszövetség egy respublikája, felruházva törvényhozó, kormányzó és igazság­szolgáltató hatalommal. Ezen autonóm, törvény­hozó és Ítélkező köztársaságok egyeteme alkotja a szabadkőműves szövetséget, hitünk szerint a jövőnek az állampolgárok egyenlőségén alapuló államrendszerét« Később igy folytatja : (olvassa)* : — »Sokan vannak, akik a szabadkőművességben javitó intézményt látnak.« Méltóztassanak csak erre figyelni. »Némely iratunkból is néha az a felfo­gás látszik kicsillanni, hogy a szabadkőművesség célja a profán egyéneket és a profán társadalmat megjavítani, korrigálni, mintegy eltüntetni a felületről a hibákat. Ezzel vág össze az a tény is, hogy a páholyok működése sokáig a jótékonyság­ban, a karitativ tevékenységben merült ki. De meggyőződésem és az összes forrásaink tanúsága szerint ez a szabadkőművességnek durva félre­értése.« Méltóztatnak hallani a legautentikusabb ki­jelentést a legautentikusabb helyről, — és ezt ajánlom Drozdy képviselő ur szíves figyelmébe, aki olyan lelkesedéssel beszélt tegnap a szabad­kőművesség jótékony hivatásáról — vegye tudo­másul Drozdy képviselő ur is, hogy maguk a szabadkőművesek hivatalosan jelentetek ki, hogy Drozdy felfogása a legdurvább félreértése a szabadkőművesség mivoltának. Azután igy folytatja fejtegetését a szabad­kőműves előadó (olvassa): »A szabadkőművesség nem a profán társadalom bajait akarja meg­gyógyítani. Hanem merő oppozíció gyanánt a profán állami és társadalmi rendszerrel szemben, egészen elütő, uj és önálló állami rendszert képvisel. (Felkiáltások a jobboldalon : Ejha ! — Egy hang jobbfelől : Állam az államban !) Nem a profán állami és társadalmi rendszert akarja tehát megfoltozni, hanem az embereket ebből ki- és saját rendszerébe felemelni, célja a szabadkőművességnek. A szabadkőműveseket már most a jövő demokratikus respublikába neveli bele. Az eljövendő népköztársaság életét élteti velük már ma s miközben odakünn dühöng az osztályharc, népek és uralkodók n marakodnak egymás elnyomásáért, a szabadkőművesség a pá­holyokban, a profán világ ez őrült zűrzavara közepette, megteremti és reális valósággá fej­leszti a profán világtól nem is sejett, új világot«. Ez az ingyentej osztogatás. (Egy hang a jobboldalon : De előbb leszedik róla a tejfelt ! (Továbbolvassa) : »Azért tehát sohase feled­jétek testvérek, hogy a páholy nem klub, nem évi április hó 29-én, csütörtökön. 127 egylet, amelybe holmi alárendelt jelentőségű magán célért járunk, hanem a páholy az eljö­vendő államrendszer megtestesitője. A páholy a geográfiai határoktól független köztársaság már ma«. Ebben a hangnemben folyik ez igy tovább. A t. Nemzetgyűlés szíves engedelmével még csak az előadásnak végső sorait leszek bátor ismer­tetni, amelyek kétségkívül nagyon jellemzőek. Befejezésül ezt mondja a szabadkőműves előadó (olvassa) : »Befejezésül kedves Benjámin testvérek, még csak pár szót. A mi hallhatatlan Schiller testvérünknek van egy örökbecsű költe­ménye ; — azt hiszem Schiller megfordulna sír­jában ha ezt az akciót látná és hallaná, hogy őt testvérüknek nevezik — elmondja ott a költő, hogy egy ifjú Sai'sba, Egyiptomba ment a tudás vágyától hajtva s folyton arra kérte az istenség papjait, hogy vezessék be őt az igazság szenté­lyébe, ahol a nagy, félelmetes istenség képe van.« Elmondja azután Schiller nyomán, hogy nem akarták ezt a kérését teljesíteni, ő azonban (olvassa) : »belopózott a titokzatos, nagy szentélybe. Sohase látták többé élve. Másnap reggel holtan találták őt a papok.« Ezt előrebocsátva, azt kérdezi ez a t. szabad­kőműves előadó (olvassa) : »Mi ölte meg azt az ifjút 1 (Kuna P, András : A tudás ! ) sohasem tudta meg a világ, de mi tudjuk testvéreim : — mondja az előadó — megölte őt £IZ ci rémlátvány, az a bűnképü szörnyeteg, amelyet a papok, az ) igazság örökös ellenségei és a butaság és népel­nyomás hívei állítottak oda be Istenség gyanánt csak azért, hogy elvegyék a kedvét mindenkinek az igazság kutatásától azzal a hazug mesével, hogy az igazság nem való az emberi szemnek. Itt álltok ti is testvérek a nagy szentély előtt. Odakünn ti is hallhattátok a papoknak, a reakciós lovagoknak, a butaság és a hazugságok bajnokai­nak, a felvilágosodás halálos ellenségeinek tiltó szavát : ne menjetek be, mert a halál vár reátok odaben.« Azt hiszem, hogy felesleges ehhez bármiféle kommentárt fűzni. (Ugy van! a jobboldalon-) Ez az adat, amit most felolvastam, csak egy példa, de ilyet ezernyit lehetne kikeresni abból a néhány vagonra tehető Írásból és nyomtatványból, ame­lyet a szabadkőművespáholyok irattáraiból a rendőrség elkobzott. Ezer példával lehet doku­mentálni a legautentikusabb forrásból, hogy az az ingyentej-akció, amint ők nevezték, nem "a főcél volt. A főcél az izgatás volt a fennálló társa­dalmi és állami rend ellen, a vallás ellen, első­sorban az Isten szolgáinak személyén keresztül, a papok ellen való izgatás révén azért, hogy a mai társadalmi rend romjain megteremtsék a szabadkőműves világköztársaságot. Ezzel azt hiszem, be is^ fejezhetem előadáso­mat. Boesánatot kérek a mélyen t. Nemzetgyűlés­től utólag, hogy olyan sokáig voltam bátor szíves türelmét igénybevenni. Most beszédem végével is azt mondom, amivel kezdtem beszédemet, hogy nem a szenzációhajhászás vezetett arra, hogy mindezeket előadjam, hanem az a provokáció, amely a keresztény nemzeti társadalmat a túl­oldalról érte, amikor titkos társaságokról beszélve, ugy tüntették fel, mintha a jobboldalon szerintük állítólag létező titkos társaságok veszélyeztetnék a társadalmi rendet és az állam rendjét. Ezzel szemben kénytelen voltam kimutatni azokból az okokból, amiket előrebocsátottam, hogy Magyar­országon igenis, bizonyíthatóan, köztudomás szerint csak egyetlen egy veszedelmes titkos tár­saság van és ez a magyarországi szabadkőműves­ség. (Ugy van! Ugy van! a középen.) Ismét hangsúlyozom, hogy a magyarországi. Távol áll tőlem az a szándék, hogy a külföldi 19*

Next

/
Thumbnails
Contents