Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.

Ülésnapok - 1922-541

128 A nemzetgyűlés 541. ülése 1926, szabadkőművességet is általában kompromittálni akarjam és azonos elbírálás alá vonjam azzal a magyarországi szabadkőművességgel, amelynek működését a legkétségbevonhatatlariabb dokumentumok alapján tártam fel. (Nagy Vince: Megkegyelmez a külföldi szabadkőműveseknek! — Kuna P. András : Ne jelentkezzék! — Zaj. — Héjj Imre : Amit nem ismer, arról nem nyilatkozik!) Beszédem folyamán többször kifejezésre juttattam, hogy mai beszédemmel is azt céloztam, hogy legyen világosság ebben a kérdésben. Ezt a célt kivánom szolgálni akkor is, amikor bátorkodom egy határozati javaslatot a nemzetgyűlés elé terjeszteni. (Halljuk ! Halljuk ! a jobboldalon és a középen. — Olvassa) : »ÍTtasittatik a kormány, hogy elfogulatlan tudósok által tanulmányoztassa át és tudományosan dolgoztassa fel a szabadkőműves páholyok lefoglalt kézirat- és nyomtatványanyagát a végből, hogy azoknak a magyar közélet alakulására való és károsnak látszó befolyása végleg tisztáztassék és ezzel a rosszul informált külföldi közvélemény előtt a szabadkőművességgel szemben követett itteni rendszabályok megéríhetőkké váljanak.« (Helyeslés a jobboldalon.) • Ennek előterjesztése mellett beszédemet befejezem. Múltkori beszédemet a t. szociáldemokrata képviselő urakhoz intézett azzal az intelemmel fejeztem be: ne ítéljetek, hogy meg ne Ítéltessetek. Most a t. szabadkőművesekhez intézve azzal a figyelmeztetéssel fejezem be beszédemet: ne leplezzetek, hogy le ne lepleztessetek. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök : Szólásra következik 1 Hebelt Ede jegyző : Peyer Károly ! Peyer Károly: Igen t. Nemzetgyűlés! Amidőn a többségi párt határozatából kifolyólag hosszú időn keresztül kénytelen voltam távol maradni a Ház tanácskozásaitól .. . (Zaj és felkiáltások a jobboldalon : Házhatározat ! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök : Czendet kérek ! Peyer Károly : ... ez első alkalommal nem mulaszthatom el, hogy e helyről meg ne köszönjem azoknak a képviselőtársaimnak közreműködését, akik lehetővé tették, hogy ebben a költségvetési vitában résztvegyek. Egyúttal e helyről köszönöm meg mindazoknak, akik kizáratásom alkalmával bátorító és buzdító soraikkal felkerestek a társadalom különböző rétegeiből, (Éljenzés a szélsőbaloldalon.) ezeket a sorokat, famelyekre külön-külön nincs módomban válaszolni, akik teljesen tisztában vannak azzal, hogy mi volt az oka és mi volt a célja^ kizárásomnak- Én azok után, amik történtek, újra csak azt mondhatom, hogy semmiesetre sem megjavulva jöttem ide vissza,(Helyeslés és taps a szélsőbaloldalonjhsaiem változatlanul, ugyanazzal az eréllyel és bátorsággal fogom képviselni ugyanazt a felfogást, amelyet eddig képviseltem s amelynek kifejezést fogok adni itt is, máshol is, ahol erre alkalmam lesz. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Nem vagyok olyan anyagból gyúrva, hogy olyan könnyen lehetne a meggyőződésemet megváltoztatni. Mi egész életünkön keresztül harcban állottunk, harcok középette nőttünk fel. Az üldözésnek nem egy faját próbálták ki rajtunk és ezek az üldözések csak megerősítettek bennünket. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Az üldözések közepette a szociáldemokrata párt soha sem tanúsított gyávaságot, (Ugy van! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) hanem mindenki bátran vállalta azt, ami ráesett és bátran fogja vállalni, ami ráesik a jövőben is. Azok az intézkedések, amelyek akár itt is történnek, azért, hogy véleményünk elmondása korlátoztassék, legfeljebb csak évi április hó 29-én, csütörtökön. arra lesznek jók, hogy az ilyen szabad időt további tanulásra használjuk fel, fejlesszük tudásunkat és kipihenve magunkat annál erőteljesebben vessük bele magunkat a további küzdelembe. (Propper Sándor : Mint az acél, minél jobban ütik, annál keményebb !) Felszólalásom első idejét arra akarom felhasználni, hogy erről a helyről felbivjam a nemzetgyűlésen keresztül a kormány figyelmét arra a rettenetes és szomorú helyzetre, amely ma a bányaiparban van. Feleslegesnek vélem, hogy a legutóbbi napok eseményeit újra regisztráljam. A lapok bőségesen foglalkoztak részben a tervezett tüntetéssel, részben pedig az abban a kerületben élő munkások nyomorával, ugy, hogy ugy vélem, felesleges munkát végeznék, ha ezekre a részletekre térnék ki. De nem mulaszthatom el azt, hogy a kormány figyelmét nyomatékosan fel ne hívjam arra, hogy azokkal az úgyszólván semmitmondó ígéretekkel, amelyek tegnap a kereskedelemügyi minister ur részéről elhangzottak, ezt a kérdést megoldani nem lehet. Elismerem, hogy a szénkérdés, illetőleg a szénpiac krízise nem különleges magyar kérdés. Tudom, hogy ebben a szakmában az egész világon válság van és épen az ellenkezője van ma annak, ami volt a háborút közvetlen követő időben, amikor nagy széninség volt az egész világon és Magyarországon is, amikor a szén szétosztását kormányhatósági intézkedéshez kellett kötni és amikor a győző államok a jóvátételi szállításokkal próbálták magukat kárpótolni. Ma a helyzet megváltozott; ma bőségesen van szén az egész világon, ami részben annak tudható be, hogy egész Európában általános gazdasági pangás van, részben pedig annak, hogy az elpusztított francia bányákat újból üzembe helyezték, s azok ma többet termelnek, mint békeidőben. Az a körülmény is közrejátszik, hogy az utóbbi években egyes külállamok — nálunk ez I nem történt meg — nagymértékben tértek át az elektrifikálásra és nemcsak a gőzgépet helyettesitették elektromotorokkal, hanem ma igen nagy hosszúságú vasúti vonalakon elektromozdonyok vontatnak ugy Ausztriában, mint Németországban és Olaszországban s a szükséges erőt vizierők utján szerzik meg. Mindezek a körülmények ^ hozzájárulnak ahhoz, hogy Európában szénbőség van. Ezt a kérdést minden állam a maga különleges érdekeinek szemelőtt tartásával igyekszik megoldani, s ha itt csak felemlítem az angol bányákat és munkásaik helyzetét, akkor mint egy példát kell odaállítanom, hogy az angol kormány milyen nagy súlyt helyez arra, hogy ez az ipar ne menjen tönkre, hogy ezen iparban foglalkoztatott munkások továbbra is munkaalkalmat találjanak és még állami támogatással is, sok milliárdra menő öszszeggel járultak hozzá hat hónapon keresztül ahhoz, hogy az angol szénbányák a külföldi verseny folytán keletkezett árleszállításoknál is versenyképesek tudjanak maradni. Amikor most hat hónap után, május 1-én jár le az angol bányáknak ez a szerződése az angol kormánnyal, mindenki nagy érdeklődéssel várta, mi fog történni, miután a munkások semmi körülmények között sem voltak hajlandók belemenni abba, hogy a munkaidőt meghosszabbítsák és a béreket leszállítsák. Épen a mai lapok tudatják a hírt, hogy az angol kormánynak, a bányatulajdonosok és munkások között közvetítve, sikerült egj^ezséget létrehoznia s azt a nagy válságot, amely Angliát fenyegette, okos intézkedéssel megakadályoznia. Pedig ott úgynevezett konzervatív kormány van. Ha megnézzük a másik széntermelő államot, pl. Lengyelországot, amely bennünket közelebbről