Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.

Ülésnapok - 1922-540

A nemzetgyűlés 540. ütése 1926. jávai bármikor_ megállapítható legyen, volt-e bűncselekmény és jogerősen elitélhető legyen az, aki a sajtóban törvénybe ütköző cselekedetet követett el. (Pakots József: Valamikor papirhiánnyal okolták azt, hogy uj lapot nem engedélyeznek! — Rupert Rezső : Két éve kértünk lapengedélyt, de még mindig nem adták meg!) Ha már a sajtó kérdésénél tartunk, hadd mutassak rá arra, hogy épen a kormánynak ez a viselkedése, a sajtónak úgyszólván gyeplőszáron való tartása, ujabb lapoknak nem engedélyezése és a meglévő lapoknak hatalmi terror alatt való tartása mit eredményez. Azok a lapok, amelyek egy kicsit szabadabban mernek lélekzeni, még ha szerkesztői vagy cikkirói képviselők is, tömegével kapják az eljárásokat, a képviselőkkel kapcsolatban pedig tömegével jönnek a mentelmi jog felfüggesztése iránti kérések. És ez a nemzetgyűlés, nem ugy, mint a parlament régi házai, ahelyett hogy testületi szellemet és szolidaritást mutatna, itt tálcán felkinálja tagjait és úgyszólván ügyészért és pandúrért kiáltanak, kiszolgáltatják képviselőtársainkat és nevetve veszik tudomásul, hogy ha némelyik képviselőtársunk feje felé akár a büntetések ezredik éve is tornyosul. (Pikler Emil : Petőfi szobra előtt is sajtócenzurát követeltek!) A sajtónak ilyen hatalmi terrorral való kezelése és ujabb sajtóorgánumok nem engedélyezése az oka annak, hogy a lapkiadó urak mindezt alaposan kihasználják. Nem akarok részletezni, nem akarok konkretizálni, hiszen itt nemcsak egyik, vagy másik irányzatú lapvállalatok kiadóiról van szó. Nagyon gyakran és minden irányzatnál előfordul, hogy a kiadó urak abban a biztos, a kormány által védett anyagi fedezékben érzik magukat, hogy itt konkurrens-váüalatok nem alakulhatnak, uj lapok nem indulhatnak, ennélfogva mit csináltak ? Ők is elkezdték az úgynevezett leépitést, kezdenek felmondani a legkiválóbb, legrégibb, elég tűrhetően fizetett munkatársaiknak, kiteszik őket a kenyértelenségnek, a nyomornak, mert nincs más lap, nincs uj lap, amelyhez elmehetnének, s akkor felvesznek kis fizetéssel ujságirókat, hiszen a szellemi élet terén majdnem olyan nagy a kinálat munkanélküliekben, mint az ipari munka terén. Felveszik tehát a kis fizetésért, éhbérért is vállalkozókat és ilyenmódon talán megmentik ugyan a maguk budgetjének egyenlegét, de egyrészt kenyértelenné teszik ebben a szellemi munkában egy életet eltöltött kitűnő emberek egész sorát, másrészt pedig leszállítják az egész sajtó szinvonalat is. A belpolitikához tartozik azoknak a még mindig folyamatban levő ellenforradalmi jelenségeknek ügye, amelyeket itt szóvá akarok tenni. (Halljuk ! Halljuk !) Budapest székesfővárosban, ahol az elmúlt évi választások mégis relativ többséget hoztak be a baloldali pártoknak, olyan konszenzusa alakult ki egy évi működés alatt a kurzuspártoknak és a demokratikus ellenzéki pártoknak, hogy távolról sem az örökös harc, civódás, személyeskedés és a világnézeti politika felhánytorgatása folyik a főváros bizottságaiban és közgyűlésein, hanem valóban megegyeztek az alkotó munkára és politikai s világnézeti különbség nélkül a közigazgatásnak és ezzel Budapest székesfőváros összlakosságának érdekét igyekeznek előmozdítani. Ennek rendjén annak is megtalálták az elintézési módját, hogy a kurzus első éveiben megtörtént politikai üldözéseket, amelyeket főleg a tantestületekben vittek véghez azok a vérbiróságok, amelyeknek birói tagjai maguk voltak elsősorban beszennyezve a kommunizmus fertőjével, igyekeznek lépésről-lépésre jóvátenni, ós megindult a revíziós eljárás, amelynek rendjén a méltatlanul, jogtalanul és alaptalanul kiüldözött, évi április hó 28-án, szerdán. lOl kenyértelenné tett tanerőket sorban visszajuttatják állásukba. (Esztergályos János : Nemes és szép cselekedet !) Ehhez azonban az kellett, hogy ott egy erős tömeggel jöjjön be a főváros polgárságának és munkásságának igazi képviselete. Sajnos, minthogy ez a ható erő ebben a nemzetgyűlésben nem működik, itt adva vannak a választáskori numerikus különbségek, ennélfog államnál nem jutottunk el odáig, hogy ugyanazon súlyos mértékben elkövetett méltatlan és igazságtalan üldözéseket, amelyeket az állami tanerők körében a kurzus első esztendeiben elkövettek, szintén revizió alá vegyék és jóvátegyék. T. Nemzetgyűlés! Nem mondok el újságot, ha megemlítem, hogy kezdve az egyetemi oktatástól, az egyetemi tanári személyzettől, el a középiskolai tanerőkön át egészen az elemi iskolai tanitókig, ugyanaz ismétlődött meg az állami tantestületben is, ami a fővárosi tanszemélyzetnél. A Friedrich-kormány kiadott egy ministerelnöki kormányrendeletet, ezt Huszár Károly közoktatásügyi minister ur kibővítette egy kultuszministeri rendelettel, amikor megindította ezeket az eljárásokat a kommunizmusban kompromittálnak vélt, ezzel vádolt tanerők ellen. Azonban itt lehetetlen rá nem mutatnom arra, hogy Huszár Károly közoktatásügyi minister ur a saját kormányának, a Friedrich-kormánynak azt az általános érvényű kormányrendeletét szerintem helytelenül és jogtalanul bővítette ki, mert ministeri rendelettel kormányrendeletet megváltoztatni ilyen értelemben, in peius semmi esetre sem lehet. Kibővítette azzal, hogy módot adott az úgynevezett Nemzeti Szövetségnek, hogy ennek tagjai résztvehessenek a fegyelmi bizottságokban. Bármennyire is méltányolnám akár az egész Friedrich-kormány, akár Huszár Károly akkori kultuszminister ur jó szándékát, hogy a kommunizmust előkészítő, vagy pedig a kommunizmus alatti viselkedésével azt szolgáló tanerőket fegyelmi eljárás alá kell vonni — azokat, akik nemcsak a köteles működést fejtették ki, amit az állami igazgatás minden ágában a legpolgáribb és legnemzetibb érzésű tisztviselőknek tömegei is elkövettek a reájuk rótt terror és kényszer alatt — mégis, ha az volt a cél és intenció, hogy azokat büntessék meg, azokat vonják fegyelmi alá ós csapják el állásukból, akik egy pluslelkesedést, a kommunizmusért való lelkesedést vittek be működésűbe és ilykép nemcsak magukat diszkreditálták egyjövő polgári rezsimnél, hanem a kezeikre bizott ifjúság lelkét is a maguk akár fanatizmusból, akár konjunktúrába jhászásból való működésével még jobban megfertőzték, mintha csak egyszerűen a fizetésük megszolgálásáért teljesítették volna kötelességüket : a fegyelmi eljárások azt mutatták, hogy ezek a fegyelmi bizottságok vérbiróságokká lettek és olyan embereket, értékeket üldöztek ki ugy az egyetemek, mint a középiskolák katedráiról és a tanítói pulpitusokról, akiknek ott volna a helyük nemcsak azért, mert nagy értékek, hanem azért is mert tendencióuzusan, részrehajlóan és nem perrendszerü eljárással állapították meg terhükre a cselekményeket. Nagyon sokszor maguk a fegyelmi tanácsban résztvett bíró urak sokkal inkább lekötelezettjei, lelkes hivei, tapsolói és szolgálói voltak a kommunizmusnak, mint azok az emberek, akik főleg azért lettek vádlottakká, mert az elkövetkezett ellenforradalmi kormányzat alatt nem mutattak teljes behódolást, és bár abszolúte nem voltak a kommunizmus hivei, de egy haladó, polgári, demokratikus politikának elveit merték vallani, vagy legalább is nem szegődtek uszályhordozóivá a kurzusnak. Az egyes esetekkel foglalkozni nem akarok, nem az én dolgom, csak arra akarom kérni a