Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.
Ülésnapok - 1922-540
tOO A nemzetgyűlés 540. ülése 1926. évi április hó 28-án, szerdán. gálják, megtartsuk, kiépítsük, fejlesszük, de ott sem akarjuk elnézni, — és annál nagyobb aggodalommal nézzük, ha maga az állam teszi — hogy mindenféle iparágban, a suszterájtól elkezdve a szabómühelyen át a borkereskedésig, konkurrenciát csináljanak: a komin unit ár 1 , sok — a főváros, a község és maga a legnagyobb komnmnitás, az állam — a legitim iparnak és kereskedelemnek. Épen ez az aggodalom adja ajkamra a szót, amikor a tervezett állami gaboiiaközraktáralk intézményét is szóvá teszem, Az, hogy uj állami gabonaközralktárakat állítsanak fek amivel azt a helyes célt vélik szolgálni, hogy részint férőhelyet, elraktározó helyet adjanak a gazdaosztálynak, másrészt pedig a beraktározott árura lombardhitelt folyósitson az állam. (Bud János pénzügy minister: Akkor együtt vagyunk! Mi sem akarunk mást!) A cél helyességét éu tökéletesen aláirom, méltóztassék azonban meggondolni, — és különösen gazdaképviselőtársaimnak hivom fel figyelmét arra — hogy csak a közép- és nagybirtokosok juthattak és juthatnak abba a helyzetbe, hogy a maguk instrukcióiba, magtáraiba egy esetleges nagy termésnél nem tudják elraktározni terményeiket, a kisgazda azonban sohasem jutott abba a helyzetbe, hogy közraktárba vigye a maga gabonáját, (Szomjas Gusztáv: Nem azért kell! Azért kell, hogy hitelt kapjon rá!) mert ha termett anuyi feleslege, hogy férőhelyén kivüli mennyisége is volt, akkor azt megélhetésére áruba kellett bocsátania. Abszolúte nem a közraktárakkal, mint egyedüli intézményekkel látom elérhetőnek azt az üdvös célt, hogy olcsó hitelhez juttassuk a gazdaosztályt. Mert a meglevő közraktárakat kihasználhatja a középbirtokos- és nagybirtokos-osztály, de a kisbirtokos-osztályt másként is, nevezetesen a mezőgazdasági kamarák utján lehet olcsó hitelhez juttatni, aminthogy el kell juttatni hozzá az olcsó állami hitelt, S kérjük, hogy ezt fokozottabb mértékben is kapják, mint eddig kapták és fokozatosan leszállított kamat mellett. Nem hiszem, hogy az állami gabonaraktárak felállítása a kisgazdaosztályt odacsábítaná, hogy ott helyezze el felesleges termését. (Bud János pénzügy minister: Nem csinálunk közraktárakat!) Sőt inkább az az aggodalom él bennem, hogy a gazdaosztálynak azokat a rétegeit, azokat a kisembereket, aikiik soha spekulációs célra nem termeltek és soha sem is engedték magukat ebbe belevitetni, mert mindig csak életszükségleteik fedezése miatt vitték piacra meglevő készleteiket, a gabonaközraktárak a spekuláció csúszós talajára fogják rávinni s az ezen a téren járatossággal nem biró kisgazdaosztály beraktározott árura nemcsak, hogy olcsó lombardhiteleket fog igénybe venni, hanem nagyon gyakran spekulációs kötéseket is fog csinálni, amire a csábitás mindenkoron meg volt és meg is lesz. Beszédemnek a gazdaságpolitikát érintő részeivel végeztem volna, és most egy másik térre kell rátérnem: a belpolitikára. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Nem egymástól függetlenül elkerített zárt területek ezek: a gazdasági élet, a belpolitika és a külpolitika, amelyekről beszédem során megemlékezni akarok, hanem szerves részei az állami életnek és kevés, vagy kivételes az a kép, amelyet keresve is alig-alig találunk, amikor egészséges belpolitika mellett egészségtelen gazdasági helyzetet találunk egy országban. Ug3^anez áll a külpolitikára is. Valóban Magyarország kóros képe egyforma, akár a közgazdasági helyzetet, akár a belpolitikáját nézem. És pedig a közszabadságok terén akár a gyülekezési jogot, akár a sajtójogot, akár az egyesülési szabadságot, akár a választójog mai kodifikáeióját nézem, amelyet az elmúlt évben méltóztattak elkövetni. (Horváth Zoltán: Azt csak a múzeum számára csinálták!) Nem egészséges ország belpolitikai képe az, amelyet erről az országról a legobjektivebb fotográfus is felvehet. (Rakovszky Iván belüg y minister megjelenik a teremben. — Esztergályos János: Kivánatra jött a belügyminister ur! — Kabók Lajos: Épen belpolitikáról van szó!) Az egyesülési és gyülekezési jog terén igazán olyan abuzus fejlődött ki, hogy már nem is ütközünk meg azon, hogy gyűléseket, amelyek érdemes és szükséges tárgyakkal foglalkoznak és amelyeket aktiv parlamenti politikai pártok hivnak össze, az illetékes hatóságok nem engedélyezneik, ha pedig engedélyezték, akkor tessék-lássék, mesterségesen keresett okok miatt feloszlatnak, a nélkül, hogy ott bármiféle izgága jelenet, izgatás, vagy törvénybe ütköző dolog előfordulna. Nagyon súlyos, Ítéletbe foglalt kritikát kapott a belügyi kormányzat akkor, amikor a budapesti törvényszék egyik tanácsa megáíllapitotta az én peremben azt, hogy nem mondottam valótlanságot, nem rágalmaztam, amikor újságcikkben megírtam, hogv a belügyminister ur exponense, egy vezető rendőrtisztviselő valótlan jelentést tett a Kossuth-párt gyűlésének lefolyásáról. Ez ad hoc esetnek látszik, azonban még sem kivételes eset és nem annak az egy rendőrfőtisztviselőnek egyéni akciója és nemcsak ő rá vonatkozik a bíróságnak megbélyegző Ítélete, hiszen annak a rendőrtisztviselőnek hamis, valótlan jelentését a belügyminister ur magáévá tette és annak alapján mondott feleletet Kupert képviselőtársam interpellációjára. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalion. — Rakovszky Iván belügyminister: El kellett fogadni valónak a jelentését, de végső fokon súlyos következményei lettek az illető tisztviselőre nézve! — Esztergályos János: A következmény az volt. hogy főtanácsos lett belőle! — Rakovszky Iván belügyminister: Nem, kérem, fegyelmi eljárás indult ellene!) Egy olyan országban, ahol előfordulhat, hogy vaiótlan jelentést terjeszthet fel egy a főváros belső területén, 2000 ember jelenlétében lefolyt gyűlésről egy rendőrfőtanácsos és ahol az ő rendőrkészültségének egyik becsületes altisztje kellett, hogy megmondja, hogy szórói-szóra azok a tanúvallomások igazak, amelyek a 2000 emberből kivett 10—15 tanú valiomlásában elhangzottak, ott igenis maga az intézmény, a hatóság és annak gondolkodása beteg, (ügy van! TJgy van! a széisőbaloldalon. — Horváth Zoltán: Mi lesz azzal a szegény rendőrrel 1 ?) Hát lehet sajtószabadságról beszélni ebben az országban, ahol úgyszólván numerus claususa van a sajtóorgánumoknak is! Hát kapott-e még lapinditási engedélyt bárki, aki kérte azt? Hát nem az az üzérkedés az a kézalatti zugüzérkedés és ujságtőzsde folyik itt, hogy meghalt vagy vegetáló meg nem jelenő lapok adják el a maguk címeit lapvállalkozóknak, hogy így megszűnt, nem létező lapokat poraikból életre keltsenek 1 Nem lehetne-e szabadon engedélyezni lapokat, amikor ugy is megvan a sajtótörvény, a büntetőtörvény, amikor van ügyészség, van rendőrség és a kormányzatnak minden apparátus rendelkezésére áll arra, hogy ha kell, nemcsak a mai helytelen uzus szerint előzetes sajtokritikat es cenzúrát is gyakoroljanak, hanem a törvényes, utólagos cenzúrával, a magyar bíróság cenzúra-
