Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.
Ülésnapok - 1922-528
92 "Á nemzetgyűlés 528. ülése 1926. évi március hó 29-én, hétfőn. Ugyanaz a jelenség ez, amely más formában megnyilvánult szélső politikai elveket valló egyes zsélsőbaloldali képviselőtársaink részéről, sőt, amely megnyilvánult a kormány egyik tagja részéről miskolci karácsonyi cikkében. Itt kisért ugyanis egy szellem, az antiparlamentárizmus, a parlament ellenesség szelleme, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) amelynek típusát megteremtette egy szélső diktátori hajlamú államférfiú és politikus Olaszországban a fasiszmusban, Mussolini szelleme kisért megkótyagosodott, nagy álmokat álmodó politikusok hig agyvelejében, akik azt hiszik, hogy csak ezen parlamenten kivül tudnának hatalomra jutni, mert a parlament ellenőrzése mellett az ö egész értékük rögtön arrta a szintre nivellálódnék, amelyen mozog, mig parlamenten kivül bizonyos külső erők összegyűjtésével hatalmi poziciókba jutnának és ezt a szerencsétlen nemzetet tudnák kormányozni. Ez az az antiparlamentárizmus, amely körülbelül másfél év óta ki sért, pontos és meghatározott nyilatkozatokban, amelynek kifejezést adott Gömbös Gyula t. képviselőtársunk nem egyszer itt benn a hazai sajtó hasábjain és a külföldi sajtó hasábjain is és amelyet rikoltottak mindenfelé felelőtlenül a fajvédők csatlósai, s amelyek csodálatos módon kifejezést tudott adni a magyar kultúrának ez a difereneiált képviselője, a t. kultuszminister ur, aki mindig azzal dicsekszik, hogy megteremti a magyar kultúrát, hogy ő tudományos képzettségű és magas gondolkozású kultúrember s aki mégis odáig jutott ebben a politikai gyűlölködésben és az atmoszféra inficiálása alatt, hogy ő maga is a parlamentarizmus elvének szegezte a maga állásfoglalását. Ezek az antiparlamentáris megnyilatkozások az antecedenciái, előzményei annak a vakmerőségnek, amely el akarja törölni a mentelmi jogot, vagy pedig a mentelmi jog kérdését egy külön zsűri döntése alá akarja bocsátani. Ezzel szemben jó lesz tiltakozni, és ugy "látszik, a többségi párt is megérezte ennek a kérdések súlyosságát, mert már történtek ebben megnyugtató • nyilatkozatok. Az ember azonban összegyűjti mindezeket a jelenségeket és akkor rávilágít azokra a súlyos betegségekre, amelyekben szenved maga a többségi párt, az egész magyar közélet, s amely betegségek szálai lenyúlnak ismét abba a maffiába, abba a titkos szövetkezésbe;, amelynek likvidálására olyan meghatott módon hivta fel az ellenzéki pártokat a ministerelnök ur. Pallavicini György t. képviselőtársam megidéztetett a vizsgálóbiró elé is és a képviselő ur kötelességszerűen a bűnügyne> vonatkozólag megtette a maga vallomását. Ami a kormánnyal szemben emelt vádat illeti, erre nézve természetesen a vallomástételt megtagadta, mert hiszen ő megjelölte azt az utat és módot, amelyen ezt a vádat állani kívánja s amely utón és módon ezt a vádját bizonyítani tudja. Nem áll meg tehát az a megállapítás, hogy az érdemleges vallomástételt megtagadta. A bizottsági jelentés ebből a premisszából akar magának alapot teremteni arra, hogy a képviselő ur mentelmi joga felfüggesztessék. Őrgróf Pallavicini György március 9-én jelent meg a vizsgálóbiró előtt és ez alkalommal kihallgatásáról a következő jegyzőkönyv vétetett fel (olvassa): »Én a frankhamisitási bűnügyről egyebet nem tudok mint amit a lapokból és a parlamenti bizottság jelentéséből tudok.« Ez már másra vallomástétel a bűnügyre vonatkozólag. (Tovább olvassa): »Azon kérdés feltevésére, hogy mit tudott Bethlen István a készülő frankhamisításról, hogy ő hónapok óta tudomással bírt arról, tudta azt, hogy az országos főkapitány részese ennek a bűnszövetkezetnek, továbbá ő hivatali kötelessége elmulasztásával a frankhamisítást kellő időben meg nem akadályozta, sőt azt és a tetteseket leplezni igyekezett, — kijelentem, hogy miután ezen kijelentéseimet a nemzetgyűlésen mint képvislő tettem, az erre vonatkozó lanukénti kihallgatásomat mentelmi jogom megsértésének tartom.« Most következik egy csodálatos köntörfalazás a vizsgálóbiró részéről. (Tovább olvassa): »Vizsgálóbiró közli, hogy nem a nemzetgyűlésen képviselői minőségében tett kijelentéseire vonatkozó tanúkihallgatásáról van szó, hanem arról, hogy e kijelentésekből az a következtetés vonható le, miszerint tudomása van arról, hogy gróf Bethlen István ministerelnök tudott volna a kéj szülő frankhamisításról stb.« A vizsgálóbiró tehát itt különös módon köntörfalazik. Ugyanez a vizsgálóbiró, aki gróf Károlyi Imre vallomására nem volt kíváncsi, hogy ő ne találtassák abban a hibáiban, hogy megsértette őrgóf Pallavicini György mentelmi jogát, kijelenti, hogy itt Pallavicini képviselő urnák nem képviselői minőségben tett nyilatkozatáról van szó, hanem az e kijelentéseiből való következtetésekről. Ezt a rabulisztikát lehet ügyvédi székből alkalmazni, de vizsgálóbírói székből alkaümazni ellenkezik egyáltalábatn minden birói tiszta jogi felfogással és azzal a köteles objektivitással, amely a bírót a birói székben kell, hogy feszélyezze és irányítsa. Nem lehet, hogy egy következtetés, amelyet levon a nemzetgyűlésen tett kijelentésből, bírja rá arra, hogy érdeklődjék és ezzel, hogy ugy mondjam, a következtetés mentelmi jogát sértse meg. Ezt a groteszk kérdést kell feltennem. Az a körülmény tehát, hogy a biró kibújik azon vád alól, hogy Pallavicini György mentelmi jogát megsértette volna, bizonyítja legjobban ennek az álláspontnak gyengeségét és bizonyítja azt is, hogy csakugyan meg van sértve Pallavicini György mentelmi joga. Meg kell állapítani azt, hogy a rendőrség, a királyi ügyészség és a vizsgálóbiró által foganatosított ezek a megidézések csakugyata alkalmasak arra, hogy a jövőben minden törvényhozót korlátozzanak és befolyásoljanak a maga nyilatkozataiban és ténykedéseiben. Mert ha lehetséges az, hogy a nemzetgyűlésen tett ilyen nyilatkozat^ következményeképen ilyen jogi és vizsgálóbírói okoskodással egy képviselő odacitáltassék a kormány nyomozóközeg r ei vagy a vizsgálóbiró elé akkoir meg kelik hogy gondolja minden képviselő azt, hogy itt a nemzetgyűlésen szabadon, a maga igazi meggyőződése szerint mondhatja-e el a maga kritikáját és véleményét. Fel kell hivnom a nemzetgyűlés mindéin tagjának figyelmét arra. hogy micsoda lelkiismerettel töltheti be valaki törvényhozói feladatát, ha őt ebben ilyen korlátozó szempontok feszélyezik. Az a küldetés, az a mandátum, amelynek erejénél fogva itt ül népképviseleti jogánál fogva a nemzetgyűlési képviselő, megcsúfoltatik általa, az nem teljes megbízó levél, ezt a megbízólevelet egy kormányerőszak, egy ilyen természetű kormányhatósági intézkedés értéktelen papírrá fogja lealjasitani, ha étn itt nviltan, szabadon nem mondhatom el meggyőződésemet, és ha szabad véleménynyilvánításomért mentelmi jogom teljes félrevetésével a hatóságok minden pillanatban maguk elé citálhatnak. Nem egyéni jogom ez nekem, nem kivált-
