Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-528

Ä nemzetgyűlés 528. ülése 1926. évi március hó 29-én, hétfőn. :K ítéleteinek kimondásában önkéntelenül olyan szellemet tükröztet vissza, amely az igazsággal ellenkezik, ö abban a pillanatban, talán; érzi s a maga igazát is, — még ezt is feltételezem — mert hiszen ez a szellem megfertőzte benne az embert és ott mar az ő jogi véleménye is elhomályosult. Hiszen egészen jó, okos, komoly és meggondolt vélemények gyakran és hirtelen deformis módon jelentkeznek abban a pillanatban, mihelyt olyan politikai oldalról tárgyaltatik a kérdés, amely az illető nrak előtt nem szimpatikus. Ha valamely ügy a szélsőbaloldal részéről vettetik fel a nemzetgyűlésen, az a nemzetgyűlés többsége részéről már az első pillanatban minden meggondolás nélkül rögtön a legnagyobb elitélésre részesül és a legnagyobb ellenérzéssel fogadtatik. Ha ellenben ugyanazt az ügyet a másik oldalról, mondjuk a szélső jobboldalról vetnék fel, a többségnek egészen más szellemi és lelki megnyilvánulása fogadná. Vagyis itt az emberek nem tudják önmagukat elvonatkoztatni a saját elfogultságaiktól, nem tudnak odáig felemelkedni, hogy bizonyos kérdéseket a maguk igaz mivoltában tárgyaljanak és érezzenek át. Azért emiitettem ezt meg, mert ott, ahol a ministerelnök ur elég vakmerően a birói függetlenséget a minister elnöki székből annyira semminek minősiti, hogy utasításokat adhat és ezt itt bejelenti, — ami felzúdulást váltott ki rögtön a nemzetgyűlésen, amikor Pallavieini György képviselő úrral szemben ezt a kijelentést tette — nem kívánhatjuk hogy ebben az országban a birói függetlenséget valami óriási nagy tekintély övezze. Egyáltalán tekintélyrombolás minden, ami ebben az ügyben a kormány részéről történik. Mert hogyan engedheti a kormány magán száradni azokat a szörnyű vádakat, amelyeket őrgróf Pallavieini György itt hangoztatott. Miért nem siet megragadni azt az eszközt, amelyet Pallavieini képviselő ur, mint bátor ellenfél nyújtott az ő számára, hogy odaül a vádlottak padjára és ott vádlott! minőségében bizonyit? Hogyan engedheti ezt magán száradni? Minthogy pedig magán hagyja száradni ezt a vádat, valósággal a kormány erkölcsi tekintélyét rombolja le ezzel. (Vgy van! balfelöl.) Tekintélyrombolás ez, amely nemcsak a kormányt érinti, hanem az ország és a nemzetgyűlés presztízsét is. Ennek az ügynek épen az a veszedelme, hogy minél tovább bonyolódik a frankbotrány és minél több ilyen aggasztó jelenség r mutatkozik, amelynek bizonyos eltussolási látszata van, annál nagyobb lesz a bizalmatlanság Magyarország iránt a külföldön is. Minél tovább ragaszkodik tehát a kormány a helyéhez, annál ketségbeejtőbb helyzetbe kerül az ország a külföld megitélése szempontjából. Hoigy teljesen a bizottsági jelentés menetéhez igazodjam, méltóztassanak megengedni, hogy utaljak arra a nagyszerű magatartásra, amelyet őrgróf Palavicinj. György a ministerelnök ur által bejelentett és fenyegető megidézésnek bekövetkezte alkalmával- tanúsított, Amikor a rendőrség az első idézést küldte képviselőtársamnak, ő rögtön arra az elvi álláspontra helyezkedett, hogy képviselői mentelmi jogát érintve látj cl J GS csak egyszerű meghívásnak hajlandó eleget tenni, de olyan idézésnek, amely a« törvényes konzekvenciák megjelölésével^ szokta a kihallgatandókat a rendőrségre citálni, nem tesz eleget, A rendőrségen amúgy is szokásban vannak ezek a bizonyos udvarias meghívások. Amikor egy alkalommal, talán két esztendővel ezelőtt, engem hivtak meg ilyen udvarias meghívóval a rendőrségre valamely párbajügyből kifolyóan, — azt hiszem, a Kassay—

Bogy a-féle párbajügyből kifolyóan, amelyben segédi minőségben szerepeltem és a rendőrség kíváncsi volt az én tanúvallomásomra — elmentem ugyatn a rendőrségre, de az illető rendőrtisztviselő előtt rögtön kijelentettem, hogy mentelmi jogomat megsértve látom abban, hogy engem megidéz anélkül, hogy előzően a nemzetgyűléstől kikérne. Ekkor tette a következő érdekes kijelentést a rendőrtisztviselő ur: »Kérem, mi nagyon jól tudjuk azt, hogy ezek a meghívások és megkeresések voltaképen a mentelmi jogot érintik, kerestük is a módját annak, hogy ez a kérelem ilyen erőteljesen ne nyilvánuljon meg, de Sztrache főügyész ur volt az, aki minket utasított arra, hogy ilyen esetekben meghívás formájában ^ citáltassanak meg a képviselő urak a rendőrségre. Mi ezt az udvarias formát kerestük és találtuk meg.« Erre megjegyeztem, hogy ilyen egyszerű párbaj-ügy nem olyan fontos és súlyos dolog, hogy ezért képviselők oda citáltassanak, hogy tanúvallomást tegyenek. Hiszen a párbaj ténye közismert, a bíróság maga is meghozhatja ítéletét, ez voltaképen zaklatás. Minthogy azonban az urak ebben az udvarias formában adják tudomásomra, hogy szeretnének engem meghallgatni, hajlandó vagyok tanúvallomást r tenni. Sztrache főügyész ur beavatkozása a kérdésbe azonban illetéktelen és a mentelmi jog sérelmét jelenti. Akkor nem csináltam ebből kázust, de érdekes, hogyan ismétlődik meg a dolog most egy súlyosabb ügy, őrgróf Pallavieini György meg

1idéztetése kapcsán, Pallavieini György képviselőtársam továbbra is igen korrekt álláspontot foglalt el a maga megidéztetésénél, amint ezt a bizottsági jelentés is dátum szerint igazolja. Amikor megállapít ja Pallavieini, hogy őt zaklatták ezekkel a megidézésekkel, ezt mondja (olvassa): »Minthogy pedig a képviselői minőségben végzett ténykedések tekintetében fennálló felelős-, séget illetékes törvényhozási határozat tette a mentelmi jog kötelező tartalmává, ezért kénytelen vagyok minden oly hatósági intézkedést, amelynek a törvényhozói tiszt korlátozására vagy befolyásolására irányuló látszata ,van, zaklatásnak minősiteni és a fenforogni látszó mentelmi sérelmet kötelességszerüleg a nemzetgyűlésnek bejelenteni. Mindaddig, amig ebben a kérdésben határozat nem keletkezik, az alkotmány sértése nélkül nem állhat módomban semmiféle nyilatkozat tétele.« Az államrendőrség előtt tette ezt a nyilatkozatot. A nemzetgyűlés minden tagjának elismeréssel és köszönettel kell tudomásul vennie ezt a korrekt nyilatkozatot. Mert nagyon helyesen mondta előttem szólott t. képviselőtársam, hogy a mentelmi jog nem egyéni jog, hanem közjog, amelynek biztosítása és érintetlensége a parlamentarizmusnak alapelve. Épen ezért megdöbbentő és ismét a mai szellemnek és rendszernek könnyelműségére és meggondolatlanságára, sőt veszedelmes tendenciáira világit hogy akad két képviselőtársam, aki ezt az esetet ürügyül használva fel, egyrészről Nagy János (egri) képviselőtársam a mentelmi jog teljes eltörlését kivan ja javaslatba hozni, másrészről pedig dabasi Halász Móric t. képviselőtársam a mentelmi jog kérdését zsűrire kívánja bizni, hogy a nemzetgyűléstől független zsűri döntsön a nemzetgyűlési képviselő mentelmi joga felett. Veszedelmes jelenség ez. (Györki Imre: Mankovics és Marsovszky zsűrije dönt ma is! Ez választotta meg őket!) 14*