Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-528

90 "Â- nemzetgyűlés 528. ülése 1926. évi március hó 29-én, hétfőn. elnök ur hónapok óta tudomással birt a készülő frankhamisításról, tudta azt, hogy az országos főkapitány részese ennek a bűnszövetségnek •.. általam nem ismert okokból hivatali kötelességének eleget nem tett és ezt a frankhamisítást kellő időben meg nem akadályozta. Tovább -megyek. Legjobb tudomásom szerint állítom, hogy a kormány, amikor Jankovichék letartóztatása folytán ez az ügy nyilvánosságra került, elkövetett mindent, hogy a frankhamisítás tetteseit és résztvevőit leplezze és az egész kérdést eltakarja és csak akkor és olyan mértékben járult hozzá az ügy kiderítéséhez, amikor és amely mértékben erre a lépésre a külföld nyomása kényszeritette. — Egyetlen kérésem ebben az ügyben az, hogy mód adassék nekem a teljes igazság felderítésére és összes bizonyítékaim előterjesztésére.« Vagyis Pallavieini t. képviselőtársam már a legelső alkalommal, amikor ezzel a kérdéssel a nemzetgyűlésen foglalkozott, nagyeta. helyesen a maga számára megjelölte azt az utat is, amelyen ő a bizonyítékait produkálni kívánja; vagyis rögtön felajánlotta a maga vádlotti minőségét és sietett a nyilvánosság elé s a mentelmi jog letevésével a kormánynak módja legyen arra, hogy őt vádlottként a bíróság elé á'llitsa. S mindazok a pontok, mindazok a gyanúsítások, amelyek a frankhamisitási nyomozat során felmerültek és amelyek a frankbizottság tárgyalásainak nyomán is a nyilvánosságot izgatták, komprimáltán és süritve benne vannak a Pallavicini-féle nyilatkozatban, most volna tehát alkalma a t. 'kormánynak arra, hogy ezekéi 'leszámoljon ott, a bíróság előtt, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) ahol teljes módon érvényesülhet a kormány igaza, ha ugy tetszik; hiszen ha ott a vádlott nem tud bizonyítani, akkor súlyos konzekvenciákat kell viselnie, viszont ott egyenrangú fele ő a t. kormánynak és a ministerelnök urnák, (Ugy van! balfclől.) ott tehát a ministerelnök ur bizonyos dolgokat, bizonyos olyan kényszereszközöket nem alkalmazhat, mint amilyenek a tanuvallomáístételnél szokásosak. Itt tehát, t. uraim, az az okfejtés, amelyet önök enlnek az ügynek ellene szögeznek, hogy tisztán tanúnak kivanják beidéztetni őrgróf Pallavieini^ Györgyöt, nem állhat fenn, mert az a körülmény, hogy a vádlott hazudhat és nem mondhatja meg az igazat, itt nem perdöntő, mert hiszen ő tanukat fog megnevezni, akik eskü alatt vallanak! és akiknek bizonyítania kell azokat a tényállításokat, amelyekkel ő a ministerelnök urat megvádolja, ő tehát akármit hazudhat mint vádlott, de a tanuknak, akik eskü alatt valanak, igazat kell mondani; ne tessék tehát misztifikálni a dolog lényegét! Annyi következetlenség van ebben az úgynevezett jogászi műben, amelyet az előadó ur mint bizottsági véleményt megszerkesztett, hogy azt kell feltételeznem, hogy az előadó ur ezt a^ legjobb tudomása és jogi meggyőződése ellenére kényszerült igy megszerkeszteni és a logikátlanságokat ő maga is súlyosan érzi, mert egészen homályba takarja, elretussirozza azokat az érveket is, amelyekkel a maga álláspontját igyekszik alátámasztani. Nagyon érdekes az a megállapítás, illetőleg az a felhivás bizonyos birói függetlenségi szempontból, amelyet a ministerelnök ur tett itt a nemzetgyűlésen akkor, amikor őrgróf Pallavieini György a maga vádját elmondotta. A ministerelnök ur szórói-szóra ezt mondotta (olvassa): „Felszólítom Pallavieini képviselő urat, hogy az ülés után azonnal jelentkezzék az ügyésznél, hogy bizonyítékait előterjessze. Ha pedig a képviselő ur önként nem fog jelentkezni, akkor a kormány kötelességének fogja tartani intézkedni, hogy a képviselő ur megidéztessék és vallomást tegyen!" Igen t. Nemzetgyűlés! Ministerelnök még ilyen veszedelmes nyilatkozatot nem tett ministerelnöki székből. (Ugy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) Mert hiszen nyilvánvalóvá vált, hogy a ministerelnök ur rendelkezik a magyar független magyar bírósággal, nyilvánvalóvá vált, hogy a független bíróság a ministerelnök ur intenciója és akarata szerint cselekszik, miután azt mondotta, hogy: „a kormány kötelességének fogja tartani intézkedni, hogy a képviselő ur megidéztessék és vallomást tegyen!" (Rubinek István előadó: A képviselő ur nincs tisztában a bíróság és az ügyészség szerepével! — Györki Imre: A ministe relnöknek az ügyészséget sem lehet utasítani! — Rubinek István előadó: A kormánynak lehet!) Csak az igazságügyministernek! Az előadó urnák tévedésben méltóztatik lenni. Először meg kell állapitanom az előadó ur közbeszólásával szemben, hogy nemcsak a kir. ügyész idézte már meg Pallavieini képviselőtársunkat, hanem a vizsgálóbíró is (Rubinek István előadó: Az ügyész indítványára!), viszont rá fogok mutatni cLITcl ti hihetetlen logikátlanságra is, hogy amig kijelentik, hogy a vizsgálóbíró és a kir. ügyész nem sértette meg Pallavieini György mentelmi jogát azzal, hogy őt megidézte, most mégis kérik, hogy a mentelmi jog függesztessék fel. Hol van itt a logika? (Rubinek István: Kényszer-rendszabályok alkalmazást! — Dénes István: De ha már vallott az ügyészségen?!) A birói függetlenségről tehát ne nagyon beszéljenek, sőt, a legnagyobb tisztelettel azon elvi megállapítással szemben, amelyet hangoztatni szoktunk a független biróságról, sokszor az az érzése van embernek, hogy a független biró az igazságtól független. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ezt a kritikát másutt is készséggel ismétlem meg, azért, mert láttunk ítéleteket, amelyek homlokegyenest ellenkezők voltak a vádlottak politikai pártállása szerint: sajtódeliktumok követtettek el, ahol az illető cikkíró, vagy az, akinek a felelősséget kellett viselnie a megjelent közleményért, aszerint részeltetett a büntetés mértékében, hogy milyen világnézetű lapnak volt a munkatársa, vagy milyen politikai ideológiát szolgált. Ezek az abnormis Ítéletek lassan-lassan arra a meggyőződésre, arra az érzésre kényszeritették a legjobb meggyőződésű és legjobb érzésű embereket is, hogy ma, ebben a megkótyagosodott és ebben a politikától megfertőzött atmoszférában a bíróságnál keresni a tiszta, abszolút igazságot szinte képtelenség. Szomorú dolog, hogy a politika hullámai felcsapnak egészen a magas birói fórumig. Ez nagyon szomorú dolog és meg kell tisztítani ettől épen a magyar közélet erkölcse, tekintélye és az alkotmányosság szellemének érintetlensége érdekében magát a bíróságot is. Nem is tehet az a biró róla. Azt mondom nem tehet róla. Amikor ilyen politikai megveszekedett szellem és rendszer ugy begyökeresedett a magyar közéletbe, amikor a bíróság egyes tagjait titkos társaságokba belekényszerítenek, amikor a bíróság tagjai, akik egyének, emberek, esendő és anyagilag szomorú helyzetbe vergődő emberek, a maguk boldogulását, a maguk létét másképen biztosítani nem tudták, mint egy ilyen erkölcstelenül vakmerő rendszernek való behódolással: akkor nem csodálom a bíróban azt az embert, aki igy a^ hatása alá került ezeknek a hangulatoknak és az ő