Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-528

 nemzetgyűlés 528, ülése 1926. évi március hó 29-én, hétfën. 89 vallomását és akkor dönteni ebben. De ezt előbb be kell szerezni. Indítványozóin, hogy a nemzetgyűlés vegye le a napirendről a mentelmi bizottság jelentését őrgróf Pallavicini György nemzetgyűlési képviselő ur mentelmi ügyében és csak akkor tűzze azt napirendre, amikor őrgróf Pallavicini Györgynek a kir. ügyész előtt tett tanuvallomási jegyzőkönyve beszereztetik. Ajánlom indítványom elfogadását. (Élénk éljenzés és taps a baloldalon és a szélsőbaloldalon. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Nemes Bertalan! Nemes Bertalan: Tisztelt Nemzetgyűlés! Távol áll tőlem a szándék, hogy én Vázsonyi Vilmos tisztelt képviselőtársamnak akár dialektikájával, akár jogászi tudásával a versenyt felvenni óhajtanám; de lehetetlen, hogy pár szóval rá ne mutassak arra, hogyan lehet egyszerű dolgot olyan tehetséggel teljesen mellékvágányra terelni. Miről van szó? Arról, hogy a bűnvádi perrendtartás 192, §-a értelmében a budapesti kir. ügyészség tanuképen idézte meg, illetőleg hivta meg Pallavicini őrgróf t. képviselő urat és miután Pallavicini őrgróf a szükségesnek látszó kérdésekre nem vallott, kérte mentelmi jogának felfüggesztését. Azt fogja mondani Vázsonyi Vilmos t. képviselőtársam: nagyon jól tudom a törvényt, ne tessék nekem felolvasni. Én mégis fel fogom olvasni a törvény vonatkozó szakaszát, nem neki, hanem azoknak, akikre ő itten hatni akar. A törvény 192. §-a igy szól (olvassa): »Tanuk gyanánt, amennyiben kihallgatásuk szükségesnek mutatkozik, megidézendők mindazok, akikről fel lehet tenni, hogy a bűncselekményről és a bűnvádi eljárásra nézve fontossággal biró ténvkörülményekről közvetlen észleleten alapuló tudomásuk van,« (Horváth Zoltá: Közvetlen, az a fontos!) Azt, hogy vájjon szükségesnek mutatkozik-e valakinek a kihallgatása, hogy vájjon fel lehet-e tételezni róla, hogy a bűncselekményről és a bűnvádi eljárásra nézve fontossággal biró ténykörülményekről közvetlen tudomással bir valaki, ezt nem mi, hanem a megidéző hatóság állapit ja meg és itt nem lehet komolyan arról diskurálni, szabad-e felfüggeszteni a mentelmi jogot, vagy sem, mert itt a törvény kifejezetten rendelkezik. Arról nem beszélek, hogy Pallavicini őrgróf t. képviselőtársunkat a nemzetgyűlésen történt felszólalásával kapcsolatban, vagy hirlapi nyilatkozataira nézve akarja-e a biróság kihallgatni; csak meg

1 kell állapitanom, ha egy netán a parlamenten kívülálló honpolgár vagy valaki a kormány «lien vádat emel, egészi természetes dolog, hogy az illető megteszi feljelentését a biróság előtt, ellenben, ha egy nemzetgyűlési képviselő ideáll és vádat emel... (Egy hang jobbfelől: Azt is oda kell állítani!) igenis

; azt is oda kell állítani, mert a magyar kormány nem arravaló, hogy esetleges ilyen támadásokkal szemben naponta a büntető járásbíróság előtt töltse idejét (Ugy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) A többségi jelentést fogadom el. (Helyeslés a jobboldalon és a kö~épen.) Elnök: Szólásra következik

1

? Héjj Imre jegyző: Pakots József! r Pakots József: T. Nemzetgyűlés! Az a beszéd, amelyet Vázsonyi Vilmos t. képviselőtársam imént^ elmondott, több jogászi ellenérvet és alaposságot ig'enyelt volna előttem szóló t. képviselőtársam részéről. Vázsonyi t. képviseXAPLÓ. XLI, lőtársam jogi okfejtése az ellenzéki megvilágítás számára valósággal minden területet elfoglalt és abból mindenki azt a megállapítást nyerheti, hogy az, amit az előadói jelentés, illetőleg a többségi vélemény produkál, voltaképen semmi más, mint a jogi bukfencek sorozata a cirkuszi porondon. (Ugy van! Ugy van! a balés a szélsőbaloldalon.) A t. előadó ur azt a szerepet tölti be, — bocsásson meg a triviális hasonlatért — mint az aréna egyik igen mulatságos figurája, aki, mikor _ takarítanak a porondon, a szőnyeg szélét fogja, (Rubinek István előadó: Akit a jelen esetben Pakots Józsefnek hivnak!) ez a hasonlat argumentum ad h ominem, igy argumentálni nem vicc, — mondom: az a látvány tárul elénk, hogy mikor azt a hatalmas nagy szőnyeget viszik kifelé, ez a cirkuszi figura ugy tesz, mintha segitene. Elnök: A képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasítani. Ne méltóztassék invektivákkal élni. Pakots József: A szőnyegen lévő kérdést igy elpusztítani az útból még sem lehet. Ez pedig az a vád, amelyet Pallavicini György őrgróf emelt a t. ministerelnök ur ellen, mondván, hogy tudott a dologról, szóval megállapította azt, hogy bizonyos részessége van a frankhamisításban és azt eltussolni kívánja, vagyis bűnt pártol. Ezek azok a deliktumok, amelyekkel Pallavicini t. képviselőtársunk megvádolta a ministerelnök urat nemcsak a nemzetgyűlésen, hanem a sajtó utján a nagy nyilvánosság előtt, lemondván a maga mentelmi jogára való hivatkozásról. Az ember csodálkozva kérdi ezek után: mire való ez a frivol játék, amelyet ugy a bizottsági jelentésnek nevezett egyhangú vélemény, mint pedig a többségi párt tanúsít? Mindenki, aki ezzel a kérdéssel őszintén, belül és önmagába mélyedve foglalkozik, rá kell hogy jöjjön arra, hogy az egész ugyanazt a rendszert és szellemet tünteti fel, amely megnyilatkozott a frankbotrány kipattanása óta végig az egész nyomozati eljárás során s amely a maga karakterisztikonját abban a kritikában találta meg, amelyet Briand ministerelnök mondott a frankügy nyomozásáról, hogy t. i. őnekik, a francia rendőri közegeknek köszönhető, hogy ez a nyomozás előrehaladt s minden intézkedés a francia rendőrség iniciativájára történt és bármiféle adat állott addig rendelkezésre, ezeknek az adatoknak kivizsgálása nem történt meg a kormány jószántából, spontán, hanem csak ilyen külső behatásra, a francia detektiveknek és a francia bank embereinek kívánságára. Ez a szellem és ez a rendszer mutatkozik meg ebben a mentelmi ügyben is. amikor tényleg azzal, hogy nem akarják őrgróf Pallavicini Györgyöt a vádlottak padjára ültetni, voltaképen a kormány mentesíteni akarja magát, eltussolni akarja azoknak az adatoknak ^a napvilágra hozását, (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) amelyek a bizonyítás során odakerülhetnek az illetékes birói szék elé. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Mármost, ezzel szemben a bizottsági jelentés érvelése annyira átlátszóan gyenge és anynyira sebezhető, annyira megvan ennek az egész jogi okfejtésnek az Achilles-sarka, hogy nem kell nagy jogászi tudás, csak egy kis politikai érzék és az eddigi események pontos lemérése, hogy az ember rájöjjön arra a jogi következetlenségre és logikátlanságra, amely a i bizottsági javaslatban rejlik. Mert mit mon1 dott őrgróf Pallavicini György? (Olvassa): »Állítom azt, hogy Bethlen István minister14