Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-528

A nemzetgyűlés 528. illése 1926, évi március hó 29-én, hétfőn. hogy ő nem ismeri ugyan védőiratot, nem tartotta kezében, de annak egyes részleteit számára elmondották. Hogy! mik voltak azok a részletek, azt nem mondotta el. Vannak, akik ezt a védőiratot egész terjedelmében ismerik, igen magas állású, igen előkelő férfiak. Az tehát nem titok többé. Én is, bár soha sem láttam, ezeknek az előkelő férfiaknak révén tudom a tartalmát és ép ezért azt hiszem, Windisehgraetz Lajos herceg sajátszerű feleletadási rendszere szerint, mikor azt kérdeztük, hogy tudott-e a kormány az ő manipulációiról s ő e tekintetben a választ megtagadta, ez az ő feleletadása tényleg azt jelentette, hogy ezekben a feljegyzésekben az foglaltatott, hogy a kormány tudott róla. Hogy tudja-e ezt Windischgraetz Lajos herceg alátámasztani bizonyítékokkal, ez az ő dolga és az ő feladata; az azonban kétségtelen és nyilt titok, hogy mi van ezekben az iratokban. Mindenki tudja már, hogy mi van ezekben az iratokban és a biróság itt nem alkalmaz kényszereszközöket, hanem örömmel ragadja meg alkalmat, hogy Károlyi Imre grófnak mentességet adjon, és Károlyi Imre grófot kinevezze társvédőnek, (ügy van! a baloldalon.) Ebben az ügyben szives volt azt mondani Erdélyi Aladár t. képviselőtársam, hogy én itt bizonyos vezető szerepet vittem, de mások voltak a karmesterek. Ebben az ügyben a karmesterek általában sajátszerű módon változnak. Miután az én állítólagos karmesteri szerepem már teljesítette kötelességét a^ Duna—Tisza közén és az ügyet már ebbe az irányba sodorta, miután ott kellő hangulatot termelt ki, most tekintettel Genfre és a közelgő szezonra, immáron elbocsájtatnak az obsitosok s egy uj karmester termeltetik. (Derültség a baloldalon.) A legnagyobb érdeklődéssel volt szerencsém olvasni a kormányhoz közelálló lapnak, a 8 Órai Újságnak tegnapelőtti számát, amelyben a következő érdekes kitétel foglaltatik. (olvassa): »Ami a fajvédők támogatását illeti, ezzel röviden végezhetünk; elegendő, ha rámutatunk arra, hogy annak az egész hajszának, amely a franküggyel kapcsolatban a kormány, sőt gróf Bethlen egyéni becsülete ellen indult meg, spiritus rectora Ulain Ferenc volt, a fajvédő politika egyik legexponáltabb képviselője.« Ezek után Genf számára Ulain Ferenc neveztetik ki karmesternek, a Duna—Tisza köze számára maradok továbbra is én. (Tetszés és derültség a baloldalon.) Csakhogy én kérem a sorrend megfordítását! Én nagyon helyesnek tartanám, hogy a t. fajvédő urak felhasználása után a frankügyben most már plakatiroznák ki a Duna—Tisza közén, hogy Ulain Ferenc vezette tulajdonképen ezt az egész hadjáratot, ő a spiritus rectora az egész dolognak s a Bethlen elleni támadásokat Ulain Ferenc intézi. (Lendvai István: Ha Ulain jól teljesiti kötelességét, akkor ki jön utána?) Ezt nem tudom, mindenesetre lesz valaki, de ezt nevezzük mi arany középútnak. (Drrultség a, baloldalon. — Lendvai István: Ezt én is aláirom!) Genfben Ulain, a Duna—Tisza közén Vázsonyi; ez az arany középút. (Lendvai István: Ez tökéletes, ennek nem mondhatok ellent!) Ezek után azt hiszem, nem nehéz ennek az ügynek prognosztikonját megcsinálni. A vádtanács már megszüntette az eljárást a frankügy három vádlottjával szemben, akik eddig is szabadlábon voltak. Nem helyezek rá semmi súlyt. Helyeslem azt. bogv szabadonbocsátották^ azokat, akik mint alkalmazottak és mint alárendeltek, tulajdonképen áldozatai ennek az ügynek, s már hozzátettem beszédemben, hogy azokat a fiatalembereket is, akik fényes nevek hatása alatt ugrottak be ebbe az ügybe, szintén sajnálom, mint áldozatokat, és az ő felelősségüket is minimálisnak tartom. A királyi táblán bizonyára lesznek ujabb szabadonbocsátások, mert vannak egyesek, akik türelmetlenkednek (Felkiáltások a baloldalon: Szörtsey! Szörtsey!) és nem akarnak tovább hallgatni. Azután következik a főtárgya] most nem tudom, mi fog történni a főtárgyaláson, folytatása-e ennek az irányzatnak, vagy pedig be fog következni egy Cavaradossi-eset Tosca-zene nélkül, (Derültség és tetszés a baloldalon.), hogy ott egyesek azt fogják hinni, hogy nem töltött puskával lőnek reájuk, és hogy ők nagyon enyhe Ítéletet fognak kapni, és beteljesül rajtuk a Cavaradossi-tragédia zene nélkül. Nem tudom, mi következik be, én csak azt tudiom, hogy Si gray Antal gróf vallomása és Pallavicini György őrgrófnak már letett vallomása után ez a hallgatás tulaj donképen már egészen erőtlen, mert akik hallgatni akarnak, kénytelenek lesznek Sigray Antal gróffal és Pallavicini őrgróffal a tárgyaláson szemben állni, és remélem: az az erély, amely abban mutatkozik, hogy Pallavicini kihallgatását forszírozzák a büró sötét homályában, mutatkozni fog abban is, hogy Sigray Antal grófot és Pallavicini György őrgrófot szembe fogják állítani a főtárgyaláson Windischgraetz Lajos herceggel, döntse el ő, hogy mikor mondott igazat: akkor-e, mikor velük beszélt, vagy akkor, amikor hallgat, vagy menteget. Most ez mellőzhetetlen, és remélem, hogy ebben nem lesz olyan inkonzekvens a justicia, mint abban, hogy kíváncsi Pallavicini őrgrófra, de nem kíváncsi gróf Károlyi Imrére. Nem kiváncsi azért, mert tudja, hogy gróf Károlyi Imrének mi a vallomása. Tökéletesen tisztában van vele, tudja, hogy ott van Windischgraetz Lajos herceg teljes beismerése, naplószerűen elmondott feljegyzései vannak abban az iratban. Tudja, hogy ez az irat mily súlyosan 'kompromittáló egyesekre nézve. Tehát nem kiváncsi rá, habár itt igazán áll a Büntetőtörvénykönyv 230. §-a, amelyre a mentelmi bizottság jelentése is hivatkozik és amelyre én is hivatkoztam a nyilvánosság előtt, hogy tartozik Károlyi Imre gróf vallani, mert Windischgraetz Lajos hercegre és társaira nem irreleváns az, hogy igazat mondott-e vagy sem Windisch gr a etz, mikor őket azzal bujtatta föl a bűncselekményre, hogy ez félhivatalos akció, birják a kormány türelmét, elnézését és támogatását. Ez nem Windischgraetz Lajos herceg privátügye, nem is családjának ügye; ez a többi vádlott ügye is, annak a sok szegény kis embernek az ügye, akiknek mind joguk van az igazságra, s a bíróságnak nincs arra joga, hogy ne legyen kiváncsi Károlyi Imre grófnak erre a vallomására és Károlyinak nincs joga, hogy azt eltitkolja továbbra is. (Helyeslés és taps a baloldalon és a szélsőbaloldalon. — Rubinek Istvána előadó: És PaOlavicinil) Ha Pallavicini őrgróf ntem jelelntkezett volna az ügyészségnél és nem mondotta volna el azt, ami erre az ügyre vonatkozik, nem védeném. Ma is az az álláspontom, hogy erkölcsi kötelem áll fenn reá nézve, hogy ami erre az ügyre tartozik, tudniillik Windisch«raetz herceg és társainak az ügyére és a többi vádlottéra, kötelessége elmondani. Én közjogi alapon beszélek arról, hogy a képviselőt abszolút mentelmi jog illeti meg, ez nem pusztán erkölcsi kötelem. Az erkölcsi kötelemnek eleget is tett Pallavicini őrgróf; méltóztassanak beszerezni