Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-528

2 nemzetgyűlés 528. ülése 1926. évi március hó 29-én, hétfőn. 8? csak egy kissé elkésettnek tartom, mert amikor a parlamenti vizsgálóbizottság előtt egy bizonyos kellemetlen tanúkihallgatás történt, akkor nyomban a parlamenti vizsgálóbizottság ülése után, még az éjszaka folyamán kihallgatták Nádosy Imrét, Windischgraetz hereeget, majd Szörtsey Józsefet arra vonatkozólag, hogy szemben Rába Dezső vallomásával mi volt az ő vallomásuk a kormány részvételére vonatkozólag! Windischgraetz Lajos herceg — amint tudjuk — a vallomást megtagadta, Nádosy Imre kedvezően kegyeskedett vallani, a legklasszikusabb volt azonban Szörtsey József vallomása, (Halljuk! Halljuk!) aki konzekvensen megtagadta a vallomást, mint mindig, ellenben kijelentette, hogy nézete szerint a ministerelnök ur korrektül járt el. (Derültség a baloldalon.) Valóban egészen megható, amikor a terhelt ur kijelenti, hogy a ministerelnök ur korrektül járt el és hogy ilyen vallomást jegyzőkönyvbe foglalnak, amely a lényegre nézve nem mond semmit, de korrektségi nyilatkozatot akar a ministerelnök ur számára kiállítani. A magam részéről is humorosnak tartom, amikor Szörtsey ur állit ki a ministerelnök ur számára korrektségi nyilatkozatokat. Ezt az eljárást jellemzi továbbá az a sajátszerűség, hogy habár ilyen rendkivüli módon siettek a parlamenti vizsgálóbizottság ülése után bizonyos terheltek kihallgatásával, Rába Dezsőt mind a mai napig elfelejtették kihallgatni arravonatkozólag, amit ő Teleki Pál gróf szerepére vonatkozólag súlyosan terhelő vallomásában a parlamenti vizsgálóbizottság előtt mondott. Mennyi idő telt el már azóta? Méltóztattak látni, hogy a királyi ügyészség bizonyos tekintetben nem kíváncsi természetű, nem köti a kíváncsiság. Amilyen mértékben nem volt kiváncsi Friedrich István vallomására, a jelen esetben épen olyan mértékben nem volt kiváncsi Rába Dezső vallomására, aki azt vallotta, hogy őt Teleki Pál gróf ismertette meg Windischgraetz Lajos herceggel és azt a gondolatot, hogy a kartográfiai intézetet kell felhasználni a frankhamisítás céljaira, Teleki Pál gróf vetette fel. Ezt a csekélységet a kivizsgálásra nem tartotta méltónak a kir. ügyészség, amely nem kiváncsi természetű, ellenben gyanúsan kiváncsi arra, hogy milyen adatai vannak Pallavicini György őrgrófnak. Rá kell mutatnom arra a sajátszerűségre is, hogy a biróság is, amely r gróf Károlyi Imre vallomására nem volt kiváncsi, — legalább is a biróság határozatai szerint nem volt kiváncsi, mert megadta neki a mentességet — most őrgróf Pallavicini György vallomására, nagyon is kiváncsi. Gróf Károlyi Imre vallomása kérdésében is azon az állásponton voltam, hogy az ő esetében mentelmi jog nincs, mert gróf Károlyi Imre nem a Házban tette a nyilatkozatot tehát tartozik vallomást tenni. Az az álláspontom, hogy becsületszó a bűnvádi perrendtartásban nincs; bűnper és becsületszó paradoxon, egymással kapcsolatba nem hozható. Azon az állásponton lenni hogy szavamat adtam valakinek, hogy hallgatni fogok bármilyen — akár terhelő, akár mentő — adatom van, lehetetlenség, az igazság kiderítésénél az ilyen eszközzel való élést egyáltalán lehetetlenné kell tenni. Ezzel más tanuk is élnének', és mindenkor meg volna nehezítve minden ügy letárgyalása. Ezt a mentességet azonban gróf Károlyi Imre számára a biróság elfogadta, megállapított gróf Károlyi Imre részére egy másik mentességet, a védő számára, biztosított mentességet. Arról, hogy a becsületszó és az adott szó nem mentesség, már szólottam, most csak arról kell még szólanom, hogy a védőnek adott mentességet nem lehet átcedálni egy extraneusra. A vizsgálóbíró ur, valamint a vádtanács határozatában az van kimondva, hogy gróf Károlyi Imréről kétség nélkül megjósolják, hogy arról az iratról akar vallomást tenni, amely iratot herceg Windischgraetz Lajo,s egyik védőjének irt és engedett át a fogházban, minthogy pedig a védő semmiség terhe alatt nem tehet vallomást arról, amit vele védence közölt, ennek következtében gróf Károlyi Imre sem tehet vallomást hanem mentességet élvez az ezen iratban foglaltak tekintetében. A bűnvádi perrendtartás azonban ezt a kiterjesztést nem ismeri. A védő mentességét nem lehet átcedálni a védelmen kivül álló személyre, az csakis a védőt illeti meg. Ez nem cesszió. Gróf Károlyi Imre tehát köteles volt vallani. Hogy a védő közölte-e vele vagy nem közölte ezt az iratot, az a védő külön dolga, amit a védő elintéz a maga lelkiismeretével és a maga fegyelmi fórumával. Mert a védő közölhet is egy védőiratot bárkivel, ha azt fele érdekében szükségesnek tartja, mert hogy a védelmet ő miként gyakorolja, erre nézve senkitől sem tartozik utasitásokat elfogadni, még a saját felétől sem. (Ugy van! a baloldalon.) Más a védő és más az ügyvéd. Az ügyvéd a fél helyettese; a védő külön közjogi személy. (Ugy van! a baloldalon.) aki védencével szemben is gyakorol jogokat. Ha én egy csalót védek, nem vagyok az ő helyettese. Magánjogban lehetek a helyettese, azonban nagyon kitűnő szerep jutna a kriminalistáknak, ha helyettesítenék azokat, akiket védenek. Ök nem helyettesítenek, a magánjogban az ügyvéd helyettesíthet ; a védő, aki közjogi személy és közjogi funkciót teljesít, felétől sem fogadhat el utasitásokat a maga meggyőződése és lelkiismerete szerint. Ha tehát a védő a védőiratot közölte bárkivel, ez az ő joga, amelybe senkinek sincs beleszólása, amit ő az ő lelkiismeretével vagv fegyelmi fórumával intéz el. Gróf Károlyi Imre pedig, ha megismerte ezt a védőiratot, eziránt semmiféle mentességet nem édvez és köteles elmondani azt, amit tud. A biróság különben is divinációs alapon jutott reá arra. hogy gróf Károlyi Imre egy védőiratról beszél, mert gróf Károlyi Imre vallomásában erről nincs szó. erről ő nem vall. Honnan tudja tehát a vizsgálóbiró és honnan tudta meg a vádtanács, hogy gróf Károlyi Imre egy védőiratról beszéli Ez divináció, azonban — azt hiszem — szintén megfejthető azáltal, amit az előbb fejtegettem, hogy t. i. herceg Windischgraetz Lajosnak — három lévén a magyar igazság — három védője van, és a kormány is képviselve van ebben a védelemben. (Rakovszky István: Az ugy vain!) Gróf Károlyi Imre tartozik vallani. Ez az én felfogásom, s a biróságok ellentétbe jönnek önmagukkal, amikor őrgróf Pallavicini Györgyöt kényszeritik vallomásra, ellenben gróf Károlyi Imrét a vallomásra nem kényszeritik. Még mielőtt ezek a határozatok keletkeztek, voltak már néhányan, akik tudtuk, hogy gróf Károlyi Imrét nem kényszeritik vallomástételre, s én felette sajnálom és helytelenitem, hogy Károlyi Imre gróf azt a neki megadott szabadságot, hogy ne valljon, élvezi. Felette sajnálom, mondom, és érthetetlennek tartom annál is inkább, mert hiszen ez a védőirat nem titok többé, a védőiratot mások is látták és tudják annak tartalmát. Apponyi Alber gróf ur is nyilatkozott itt a múltkor arról,