Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.
Ülésnapok - 1922-527
74 A nemzetgyűlés 527. ülése 1,926. évi március hó 27-én, szombaton. tényállást!) Itt a koraiányelnök részéről nagyon erős támadás történt a képviselői mentelmi jogellen akkor, amikor ő előzetesen megfenyegette Pallavicini György őrgrófot és utasitotta. hogy jelentkezzék azonnal az ügyészség előtt és ott tegyen vallomást. (Az elnöki széket Zsitvay Tibor foglalja el.) Ehhez se a kormányelnöknek, sem pedig a t. többségnek és senkinek nincs joga, annál kevésbé, mert Pallavicini György megtette kötelességét akkor, amikor megismételte ezt a támadást az újságokban és igy alkalmat adott arra, hogy a kormányelnök ur, ha érintve érzi magát, az igazát keresse. Ezt azonban a mai napig elmulasztotta megtenni. (Klárik Ferenc : Magyar Mussolini ! Diktátor !) Ezzel végeztem és rátérek a jelentés második részére, amely arról szól, hogy a főügyészség megidézte Pallavicini György őrgrófot, aki nem tett eleget annak a kötelezettségének, hogy megjelenjék a biróság előtt mint tanú. Eltekintve attól, hogy ez nem áll, nincs igy, mert maga a jelentés is beismeri, hogy Pallavicini György őrgróf megjelent a hatóság előtt, még az sem áll, hogy ő nem valott. A felvett jegyzőkönyvek azt bizonyítják, hogy Pallavicini őrgróf igenis vallott a biróság előtt, de nem ugy vallott, ahogyan az talán a ministerelnök urnák, és nem ugy vallott, ahogy ez a bírónak tetszett volna. (Hajós Kálmán: Itt csak az igazságot lehet vallani !) Ő az igazságot vallotta, és nem értem, hogy ha az igazságot vallotta, miért követelik ki őt innen! Hiszen a jelentés maga bebizonyítja, hogy igenis ő vallott és ezt citálja is a jegyzőkönyv. Most elérkeztem ahhoz a ponthoz, ahol Halász Móric igen t. képviselőtársammal keli polémiába bocsátkoznom. A t. képviselő ur valóban fehér hollóként szerepelt itt nagyon szép és alapos előadásában, ami arról tanúskodik, hogy ő az anyagot igen szorgalmasan áttanulmányozta. Vitatkozásának egész modora, a régi jó időket varázsolta szemeim elé, tárgyilagosan beszélt s az ő okoskodásainak és állításainak legnagyobb részét már akkor azonnal én is magamévá tettem. Csak egy dologban téri el kettőnk nézete. Egyelőre félretolom annak a kérdésnek eldöntését, hogy a Jellinek-féle XV. fejezet egészében vonatkozik-e az esetre vagy sem. Rekapitulálni fogom azt, amiben a t. képviselő úrral egyetértek s igy el fogok jutni ahhoz a ponthoz, amelynél eltérnek az én nézeteim. A t. képviselő ur felállította azt a tételt, hogy a megidézésre való megjelenés kötelező mint tanura ós mint panaszosra nézve a képviselőkre nézve is. Ezt elfogadom, ez igy van, a tanuzási kötelezettség igenis fennáll. A t. képviselő ur és köztem az eltérés csak ott van, ahol a képviselő ur felállította azt a tételt, hogy disztingválni kell a mentelmi jog felfüggesztésének kérdésében akkor, amikor a Ház együtt ül és akkor, amikor a Ház szünetel. Az előbbire nézve egyetértünk a t. képviselő úrral, amikor a t. képviselő ur azt mondotta, hogy a mentelmi jog felfüggesztését kell kérni abban az esetben, ha a Ház együtt ül. (Halász Móric: Ugy van !) .I)e a képviselő ur továbbment és itt van az eltérés közöttünk. A t. képviselő ur azt mondotta, hogy ha a Ház szünetel, akkor minden kikeresi eljárás nélkül a képviselőt még erőszak alkalmazásával is elő lehet állítani, meg lehet büntetni és a büntetést esetleg át lehet változtatni. Itt van közöttünk eltérés. Én elismerem azt, t. képviselő ur, hogy ennek a kérdésnek tisztázása, az a házhatározat, amely 1889 ben hozatott, teljesen ugy áll, ahogy azt a képviselő ur mondotta, de ha Jelűnek könyvének a teoretikus fejtegetéseit olvasom, azt látom, hogy ez a dolog legalább is homályos, ellentétek fordulnak elő benne és maga Jellinek is elismeri, hogy a Ház jelentése ellentétben van a jelentés első részével. Talán felolvasom (olvassa) ; »Midőn a két kötelesség a képviselői és a tanuzási, összeütközésbe jön, annak elbírálása, vájjon a képviselő elvonható-e törvényhozói hivatása teljesítésétől vagy sem, vájjon a képviselő, midőn tanuzási kötelezettségének eleget nem tett, hivatkozhatik-e jogosan az őt akadályozó magasabb közérdekre, helyesen csak a képviselőház által történhetik.« Ez volt idézet alatt. Most jön Jellinek : »Az indokolás ezen részének helyességét elismerve és ennek alapján levonva az elvet, ki kellett volna mondani, hogy a képviselő az országgyűlés működésének tartama alatt a törvényhozói teendők g3 7 akorlatában nem akadályozható.« (Halász Móric : Igy is van!) »De helyesnek kell elismerni azon elvi szempontot, — amely az indokolásban kifejezésre juthogy a két érdekkör összeütközése esetében a döntés magát a képviselőházat illeti.« (Halász Móric : Ez igy van!) »Ezzel azonban ellentétben áll a bizottság által javaslatba hozott és a képviselőház által elfogadott határozat, amelyet a t. képviselő ur támpontul hozott fel és amelynek szövege szerint a tanuzási kötelezettség nem teljesitése esetén nem annak a megbirálása bizatik a képviselőházra, hogy vájjon a két érdekkör összeütközése forog-e fenn, hanem csupán az, hogy vájjon a kényszereszközök alkalmazhatók-e vagy nem. Tehát Jellinek maga elismeri, hogy itt egy illogikus okoskodás van, amely megengedi és kimondja, hogy a Háznak ezeket az eszközöket használnia kell és szabad. T. Nemzetgyűlés ! Jellinek az utolsó oldalon tovább folytatja (olvassa) : »De annak kimondása, hogy az illető képviselő ellen személyes szabadságának korlátozásával járó kényszereszközök alkalmazhatók, eltekintve a határozat erkölcsi következményétől, a képviselőt a legsúlyosabb bántalmazásnak teszi ki, amennyiben a biróság őt ujabb idézés néikiil elővezetheti és igy a törvényhozói kötelezettség lelkiismeretes teljesitése az illetőre nézve a leghátrányosabb következményekkel jár.« Ebből láthatja tehát t. képviselőtársam, hogy az az álláspont, amelyet elfoglal, teljesen megfelel a Ház határozatának, de ellenkezik a mentelmi jog érteimével. T. Nemzetgyűlés ! Én tényeket emiithetek és bizonyítékokat szolgáltathatok a t. képviselő urnák, amelyek megdöntik a t. képviselő urnák, jobban mondva ennek a házhatározatnak tarthatóságát. 30 éve vagyok képviselő. Ismételten hívtak tanuképen. Ahányszor vettem és kaptam az idézést, az idézésnek az a része, amely erőszak alkalmazását és büntetést helyezett kilátásba, mindig át volt húzva. Most történt nemrégiben Patacsi Dénes t. képviselő ur esetében, hogy idézést kapott és az idézésből az előbb általam említett rész nem volt kihúzva, s minthogy ez a mentelmi jogot érintette, utasitotta a Ház az igazságügy ministert, hogy jelentést tegyen erről az esetről, és az igazságügyminister — mentelmi jogról lévén szó — a mai napig nem tett ennek eleget. (Halász Móric : Eleget tett, ott van a jelentés.) Akkor most tett eleget. (Halász Móric : Már régen eleget tett-) Ha ez igy áll, akkor felszólalásom tárgytalan. Maga a Pallavicini-eset tanúsága annak, hogy nem áll igen t. képviselőtársamnak a felfogása a mentelmi jog igazi értelmét illetőleg, mert Pallavicini György őrgróf igen t. képviselőtársunkat akkor idézte meg a vizsgálóbíró és gondolom a rendőrség is, amikor a Ház szünetelt
