Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-527

À nemzetgyűlés 527. ülése 1926. Gondolom március 3-ika és 6-ika között. Utánanéztem, a Ház ekkor nem ült együtt, tehát szünetelt és ennek ellenére Pallavicini képviselőtársunkat szintén ezen fenyegetés kihúzásával idézte meg a hatóság és szükségesnek tartotta, hogy a képviselőháztól — ezen jelentés tanúságtétele szerint — kérje, hogy Pallavicini Gyögy nemzetgyűlési képviselő mentelmi joga függesztessék fel, hogy őt ismét megidézhesse. Ezek a tények ellentétben állnak azzal a felfogással, amelyet a t. képviselő ur konstatált, megfelelnek annak az 1889. évi házhatározatnak, de egy 30 éves praxis ennek fenn nem állása mellett tanúskodik. T. Nemzetgyűlés ! Én még arra is bátorkodom felhivni a t. Nemzetgyűlésnek és t. képviselőtársamnak a figyelmét, hogy a 15. fejezetben esak a tanú elővezettetéséről van szó, arról van szó, hogy a tanúnak indokolatlanul nem szabad távol maradnia a megjelenéstől. Az egész fejezet felállítja azt a nagy tételt, hogy ha a közjogi érdek ellentétben áll a magánjogi -érdekkel, a birói eljárás szükség parancsolta egzigenciákkal, akkor mérlegelni kell, hogy miből háramlik nagyobb hátrány, abból-e, hogy ha a képviselő elvonatik képviselői kötelességének teljesítésétől, vagy hogy ha nem tesz ideig-óráig eleget a birói meghívásnak. A másik dolog az, hogy nem szabad indokolatlanul elmaradni a tanuzástól. Ezt lépten-nyomon olvashatjuk. Ha elmaradását indokolni tudja, nem lehet ellene kényszert alkalmazni sehol se, mert nem is létezett még egy ilyen eset. Nincs szó arról, hogy ha megjelenik a biróság előtt, kötelessége-e vallomást tenni, — különösen ilyen esetben — ahol ő hivatkozik arra, hogy kérem ezt vagy amazt én mint képviselő mondtam, abból tehát nincs joga a bíróságnak semmi következtetést levonni. Amint ezt ki is fejezi a jegyzőkönyvben a vizsgálóbíró, mikor azt mondja : Pallavicini megjelent, kijelentette, hogy amit ő tett, azt mint képviselő adta elő ; tanukénti kihallgatásában zaklatást és mentelmi joga megsértését látja. És erre a biró a következőket állapítja meg a jegyzőkönyvben {olvassa): »Vizsgálóbíró közli, hogy nem a nemzetgyűlésen képviselői minőségében tett kijelentéseire vonatkozó tanúkihallgatásáról van szó, hanem arról, hogy e kijelentésekből ÊtZ Et következtetés vonható le« — tehát a járásbiró csak következtet — miszerint tudomása van arról, hogy Bethlen István gróf ministerelnök tudott volna a készülő frankhamisításról stb. A biró tehát nem is tudja, hogy Pallavicini képviselő ur tud-e valamit vagy sem, csak következtet és ez a következtetése a bírónak elegendő arra, hogy egy képviselő mentelmi joga ellen erős támadás történjék. Ha a biró azt mondja, a képviselő ur ezt meg azt mondotta, ez előttem tisztán áll és erre nézve kihallgatom, jól van. De amikor azt mondja: én csak következtetem, hogy tudhat valamit és emiatt idézem meg, hová jutunk 1 Ez oly tág fogalom, hogy akkor valamennyiünket, amikor a kormánynak tetszik, a ministerelnök urnák utasítására összefoghatnak, a képviselők mentelmi jogát felfüggeszthetik és a képviselő azután abba a helyzetbe kerül, hogy nemcsak szabadságát veszítheti el, hanem pénzbirsággal vagy egyébbel is sújthatják. De hiszen itt nem is erről van szó. Pallavicini György kijelentése nem Windischgraetzre és nem a Windischgraetz-ügyre vonatkozik. A Pallavicini-féie kijelentés gróf Bethlen Istvánnak egészen újonnan keletkezett ügye, amelyet egészen külön kell elbírálni és nem Windischgraetz ügyével kapcsolatban, mert hiszen a büntetés kiszabásánál semmi esetre sem lesz nagy évi március hó 27-én, szombaton. 75 ! súlya annak, vájjon Windischgraetz tudta-e, hogy a kormány mellette van. és valóban mellette volt-e vagy sem, mert ez legfeljebb enyhíthetné a dolgot, de nem menthesitheti őt a büntetéstől. Ellenkezőleg, azt hiszem, hogy ez nemcsak enyhitő körülmény nem lesz a büntetés kiszabásánál, hanem ha a. főtárgyaláson nyilatkozni fog és megerősiti Pallavicini György állítását, ez reá nézve mindenesetre súlyosbitó körülményt jelent. De ha a biró oly különösen nagy súlyt fektet Pallavicini őrgróf kijelentésére és vallomástételére, hiszen ott volt Károlyi Imre gróf és akart deponálni vagy nem akart deponálni, az bizonyos, hogy őrá is vonatkozik a^ Bp-nek .az a szakasza, amely vallomástételre kényszeritheti a tanút. Dacára annak, hogy Károlyi Imre grófnál a mentelmi jog felfüggesztésének szüksége nem forgott fenn, Károlyi Imrét elbocsátották minden büntetés, minden rákényszerítés nélkül (Nemes Bertalan: Megjelent és kihallgatták!) Igen, de kis hézag van a képviselő ur tudomásában, mert még egyszer hivták, még egyszer kellett volna vallania, de nem vallott, és a biró nem alkalmazta a kényszereszközöket. Pedig Károlyi Imre gróf — nem tudom, de gondolom — a Pallavicini-féle dologról szintén tudott volna felvilágosítást adni, ha akart volna. Én csak arra figyelmeztetek és arra hivom fel a figyelmüket, hogy ugyanabban az ügyben kétszer helyesen járt el a vizsgálóbíró, ami reám azt a benyomást teszi, hogy itt még sincs valami egészen rendben. (Nemes Bertalan: Előtte volt a 208. §. és a vizsgálóbiró azt figyelembe veszi.) Ugyanezt figyelembe vehette volna őrgróf Pallavicininél is. (Rufcinek István: JS'em hivatkozott rá, hát nem is vehette figyelembe.) Befejezni kívánom túlhosszura nyúlt felszólalásomat. Ebben az eljárásban csak folytatását látom annak a rendszernek, amely az országnak legnagyobb kárára van. Másra hárítani a felelősséget, ha arra szorítják, eltolni a hatásköröket és kellemetlen helyzetbe juttatni azokat az embereket, akik az ügyben érdekelve vannak ugyan, de nem vallják azt a felfogást, hogy a bűnözött, de szegény Windischgraetzet egyedül nyomja a felelősség terhe. Itt erős vádat emeltek a kormány ellen. Egyetlen parlamentben sem vádoltak még meg a kormány elnökét ilyen súlyos bűnrészességgel. És akkor ahelyett, hogy ezt a kérdést tisztáznók az előtt a fórum előtt, amelyhez való fordulásra alkalmat adott az illető képviselő, mindannak dacára, hogy ez az alkalom megadatott, clFTEt et képviselőre, aki a súlyosabb helyzetet akarta magára vállalni, az enyhébb eset alkalmazását kérik, de nem azért, hogy könyörüljenek rajta, nem azért, hogy segítsenek rajta, hanem azért, hogy ezt az egész akcióját elgáncsolják. Ha csak ez lenne a kérdés, mi nagyon könnyen napirendre térhetnénk felette, de sajnos, ebben az esetben másról is van szó, arról a nagy alkotmányos garanciáról, amelyet eddig még egyetlen kormány sem mert érinteni. Mindenhez hozzányúltak már, de a mentelmi joglioz nem mertek hozzányúlni. Volt már ismételten olyan eset, hogy az én mentelmi ügyemet itt tárgyalták és a szabadelvű párt soraiból az én mentelmi jogom, védelme érdekében szólaltak fel. A régi időkben . .. (Nemes Bertalan : Magam is felszólaltam egy izben a képviselő ur mentelmi jogának védelme érdekében!) Itt is volt eset, amikor egyhangúlag mellém állt az egész nemzetgyűlés, amikor mentelmi jogomat megtámadták, —eztis konstatálom — és ez a helyes, ez a jó eljárás, ez az egyetlen ut, amelyen át a keserűség, a politikai ellenszenv leesillapodhatik, ha látja az