Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-527

A nemzetgyűlés 527. ülése 1926. ahol ő az egyik fél, a másik fél őrgróf Pallavicini képviselő ur, a ministerelnök intézkedjék, irányítson, csinálja ezt vagy azt egy képviselővel. Kérdem a t. előadó urat, hogy ha a t. előadó úrral szemben emeltetett volna ez a sajnálatos vád, képes lett volna-e intézkedni az ügyészségen, vagy a hivatalokban, hogy a saját ügyében hogyan járjanak el? (Rubinek István előadó: Akkor bizonyltom a Ház előtt azt, amit a Ház előtt mondtam^ és nem huj ok a mentelmi jog védelme mögé! — Zaj. —• Sütő Ferenc: Az njságban is megjelent a nyilatkozat! '— Nagy zaj.) Őrgróf PaUavieini képviselő ur nevében visszautasítom a t. képviselő urnák ezt az inszinuációját. (Zaj a jobboldalon.) Ha bujkál valaki, ugy az ön ministerelnöke bujkál, de nem őrgróf Pallavieini képviselő ur. (Ugy van! Ugy várd a bal- és a szélsőbaloldalon. Elnök: A képviselő urat rendreutasítom! (Klárik Ferenc: A ministerelnök bujkál!) Klárik Ferenc képviselő urat rendreutasítom. Rakovszky István: Őrgróf Pallavieini képviselő ur kötelességét férfiasan megtette. (Ellenmondások a jobboldalon, — Hajós Kálmán: Nem egészen! A tanú menjen el vállalni, azért tanú! —• Naqy zaj.) Ott vall, ahol neki tetsziknem ott. aholí önnek és a ministerelnök urnák kényelmes. (Klárik Ferenc közbeszól.) Elnök: Klárik képviselő urat figyelmeztetem, ne méltóztassék közbeszólni, mert külötar ben kénytelen, leszekl a mentelmi bizottság elé utasítani. (Zaj.) Rakovszky István: A tanuzás veszélytelen, de vádlottnak? lenni veszélyes. (Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Hajós Kálmán közbeszól.) Rakovszky István: Még nem nyugodott le a nap legutoljára, egy kis elővigyázat kell, mert nem lehet tudni, mi fog kisülni. (Hajós Kálmán: Hadd süljön ki! Ki fél tőle? — Zaj.) Ön bizonyára nem fél, mert akkor is ott lesz a kormánypárton. (Derültség.) Alaposabban az ügy érdeme elől nem lehetett kitérni, mint ahogy a ministerelnök ur kitért. (Hajós Kálmán: Nem tért ki! — Sütő Ferenc: Most jött be és állandóan zavarja a szómokot? Hol volt eddig? — Hajós Kálmán: Ha tudni akarja, beteg voltam! — Sütő Ferenc: Hagyja beszélni a szónokot! — Zaj.) Elnök: Sütő képviselő urat figyelmeztetem, méltóztassék csendben maradni! (Hajós Kálmán: Nem fog engem befolyásolni, hogy mikor jöjjek be!) Rakovszky István: De hová jutunk, ha a jelentés álláspontjára helyezkedünk? Egy képviselő, képviselői minőségében és képviselői kötelességének és jogának teljesítésében egy nagyon durva visszaélésről tudomást szerez. Abban az ő nézete szerint a kormány hibás. (Hajós Kálmán: Adjon be vádinditványt. — Zaj.) A képviselő ur közjogi tudásától igazán többet vártam. (Hajós Kálmán: Öntől nem tanulok!) Senkitől nem tanul, tőlem se! Látom, hogy nem tanult. (Derültség. — Hajós Kálmán: Én doktora vagyok a közjognak! — Derültség a baloldalon.) A doktorokról nagyon _ különös közmondása volt I. Napóleonnak. (Zaj.) Egy képviselő képviselői kötelességének teljesítésével és jogávaU élve egy visszaélést hoz évi március hó 27-én, szombaton. 73 a Házban szóba, amelyben a kormány is hibás. Ö^ ezt itt érvényesiti, mert a ministeri felelősségre vonásnak egyik formája az, hogy interpelláció formájában vagy mais alakban teszik a dolgot szóvá. Erre egyszerűen felkel a miniszterelnök: és azt mondja (olvassa): »Én utasítom a, képviselő urat, ho~y ugyanezt ismételje meg a vizsgálóbiró ellőtt vagy az ügyésznél.« Akkor nem lehet itt már szabadon beszélni, (Ugy van! ' Ugy van! a baloldalon-), mert valahányszor ostorozunk egy visszaélést és képviselői kötelességünknek eleget teszünk, — ha elfogadjuk a mentelmi bizottságnak ezt az okoskodását, — a vizsgálóbíró, az ügyész, vagy a rendőrség bennünket mindennap citálni fog és elő fog állítani. (Csontos Imre: Nem volna olyan káros !) Elnök: Csontos képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! (Csontos Imre: így álll a dolog, uram!) Csontos képviselő urat •kénytelen vagyok rendreutasítani. Méltóztassék csendben maradni! Rakovszky István: T. képviselő ur! Én egyike voltam azoknak, akik elől harcoltak és küzdöttek az általános, titkos választójogért. (Ugy van! Ugy van! a tíal- és a szélsőbaloldalon.) Éh nemcsak a t. képviselő urnák, hanem az egész kisgazdapártnak

1 is látom a szereplését. Sajnálom, szánom, bánóim, mert a t. képviselő ur, azt hittem, hogy ha a falunak egészséges levegője ide bejön, önök itt a közszabadvságokért lángolni fognak, (Sütő József: Elárulták a programmjukat!), hogy önök az alkotmányjogi biztosítéknak védői lesznek, hogy elismeréssel lesznek azért, hogy volt egy nemzetgyűlés, amely lehetővé tette, hogy a legszélesebb rétegek, akik! védelmezői és erősítői lesznek az alkotmánynak, helyet foglaljanak. És mit látunk? Azt, hogy minden csak a kisüstért megy. (Ugy van! a baloldalon.) Elnök : Kérem a képviselő urat, méltóztassék a tárgyhoz szólani ! Rakovszky István : Állandóan közbeszólásokra kell válaszolnom, amelyekkel zavarnak. Elnök : Intézkedtem, hogy a képviselő urat ne zavarják! (Csontos Imre közbeszól.) Csontos képviselő urat kénytelen vagyok harmadszor is rendreutasítani ! — (Prower Sándor közbeszól.) Propper Sándor képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni ! (Prower Sándor ismét közbeszól.) Propper képviselő urat rendreutasítom ! Rakovszky István : Sokszor megtörtént már a túloldalon is, és nálunk is, hogy mi teljes jóhiszeműséggel szóvátettük a visszaéléseket. Ha én. ezt itt, vagy odaát megtettem, alátámasztották ezt azok a bizonyítékok, amelyek információul szolgáltak nekem. Most minket odavisznek a vizsgálóbiró elé, mint tanút. Tegyük fel, hogy én információk alapján nyilatkozom. Kisül, ami kisülhet, hogy én teljes jóhiszeműséggel jártam el, de félrevezettek, s engem hamis tanuzás miatt még meg is büntetnek azért, mert én az én képviselői immunitásomból kifolyólag jóhiszemüleg állítottam valamit, amit perrendszerüleg nem tudtam bizonyítani. Más a bizonyítás itt és más a perrendszerü bizonyítás. Ezt még a közjog t. doktora is el fogja ismerni. (Hajós Kálmán : Nem egészen ! — Pakots József : Nem egészen tanulta meg !) Egészen más ott és egészen más itt a bizonyítás, ahol a képviselőtársak megítélik azt, vájjon azt a vádat jóhiszemüleg emelték-e a bizonyítékok alapján, és egészen más a bíróság előtt, ahol perrendszerint kell bizonyítani. (Szabó Sándor : De nem kaptunk 11*