Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.
Ülésnapok - 1922-527
72 A nemzetgyűlés 527. ülése 1926. elnök ur, hogy ezt az egyenes utat nem választja 1 ! (Zaj. — Elnök csenget.) Felhívom a t. ministerelnök ur figyelmét arra, hogy még külföldön is feltűnt — abban az újságban, amelyet felolvastam, benne is volt — hogy két napi tétovázás után jelent meg a Távirati Irodának egy közleménye, mely szerint a ministerelnök ur kijelentette, hogy nem fog sajtópert indítani. Ez még a külföld előtt is gyanússá vált és még a külföld is hihetetlennek tartja, hogy egy ilyen erősen megvádolt ministerelnök nem meri eljárás tárgyává tenni azt, hogy egy képviselő a nyilvánosság előtt a mentelmi jog hiányában megismételte vádját, hanem kifundálnak egy más dolgot: odayonjuk majd őt, mint tanút. (Klárik Ferenc: Érzi, hogy bűnös!) Azt gondolják, hogy senkisem lát át a szitán? Hiszen más az állása a vádlottnak éls más a tanúnak. (Farkas István: Nem akarják engedni, hogry Pallavicini bizonyítson!) A tanú köteles nemcsak igazat vallani, hanem a tanú a tárgyalási elnök fegyelmi hatófeáiga alatt áll a vizsgálóbirőmak. Ezzel szemben a váldlott sokkal rosszabb helyzetben van. Igaz ugyan, hogy a vádlott meg van terhelve azzal, hogy esetleg megbüntetik, elitéilik. De más tekintetbem a vádlott tanukra hivatkozhatok, a tanuk megjelenhetnek; a vádlottnak a bizonyításban semmi korlát nem_ tehető, kimutathatja igazát a bíróság előtt. Épen ma vagy tegnap történt, hogy megjelent egy tanú a Somogyi—Bacsó-ügyben, (Pakots József: Szenkovich Dénes!) igen, Szenkovich Dénes, aki deponálni akart, de kijelentette, hogy ebből kára származik. A biró mindjárt kapott is ezen a kijelentésen és azt mondotta: nincs szükség a valilomáísára. Ez önmagában is mutatja, hogy itt egy játék folyik (Rothenstem Mór: Komédia!) és félnek attól, hogy ha a rendes egyenes utón folytatják a dolgot, akkor nagy baj keletkezhetik, őrgróf Pallavicini György képes, mint vádlott bizonyítani. Most tehát el akarják vonni ettől a lehetőségtől s ki akarják tudni, ki akarják kémleüni, mit is tud ez az, őrgróf Pallavicini, kik az ő tanúi, s abban a titkos eljárásban, amely itt a frankügyben folyik, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) — mert a túloldal nem fogja tagadásba venni, hiszen bizonyítom is, — majd megdolgozzuk ezeket a tanukat, majd megteszük az ellentámadásunkat és összeszedjük az ellenbizonyitékokat. Egy olyan igazán expressis verbis politikai perben, mint amilyen ez is, nagyon óvatosnak kell lenni az -eljárás folyamán, nem r őrgróf Pallavicininek, hanem a kormánynak. Én nem emlékszem bűnperre — még az Esküit ügyet sem véve ki, —• ahol az egész eljárást ministeri tanácskozások után irányították volna. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Akármikor olvashatták, t. többség, az újságban, hogy Sztrache volt a milnisterelnöknél, Strache volt a belügyministernél, Sztrache volt az igazságügyministernél. az igazságüeyminister volt Sztraebénél. (Ugy van a szélsőbaloldalon.) Mi közük a ministereknek egy folyamatban lévő bűnperhez, még hozzá politikai bűnperhez? Ez olyan beavatkozás, amely megrendítette a bel- és a külföldön a bírói függetlenségbe vetett bizalmat. (Ügy van Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ez a bíróságnak meg nem engedett belfolyáso lása. (Úgy van! Ügy van! a baloldalon.) Ez nem járja és lehetetlen, hogy egy büntetőperben, amely ilyen nagy horderejű, mindie: a ministerrel tainácskozanak, hogy micsoda lépéseket lehet, szabad tenni, melyek előnyösek, évi március hó 27-én, szombaton. melyek hátrányosak a kormányzat politikai helyzetére nézve? (Úgy van! Úgy van! a baloldalon. — Zaj a jobboldalon. — Rubinok István előadó: Az ügyész alárendelteje a ministernek és a minister utasításait követi! — Farkas István: De nem a ministerelnökét, hanem az igazságügyministerét! — Zaj. — Perlaki György: Az is baj, hogy utasítást adott, az is baj, hogy nem adott utasítást. — Kállay Tamás közbeszól.) Ez a közbesizólás... (Klárik Ferenc közbeszól.) Elnök: Klárik képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! Rakovszky István: ... alkalmat ad, hogy hivatkozzak egy olyan dologra, amelyet kerülni kivántam. Az igen t. képviselőtársam azt mondotta, hogy azelőtt az volt a szemrehánvás, hogy miért nem tartóztatták leNádosyt? (Kállay Tamás: A kormánynak tették azt a s'zemrehányást hogy nem intézkedett. Most az a baj, hogy intézkedett.) Először is a kormánynak nincs intézkedésre joga, hanem az intézkedést az ügyészségnek vagy a rendőrségnek kellett volna megtennie. (Helyeslés a balold Ion.) De ha már itt tartunk, akkor ki kell jelentenem, hogy ha a kormány tudott a dologról, akkor a kormányt kettőzött felelősség terheli. Mert ha nekem, magánosnak, tudomásom van erről, én megteszem a feljelentést, de ha a kormány tudja, ugy fennáll egyrészt az a kötelesség, amely reám, mint közönséges állampolgárra hárul, másrészt fennáll a másik, sokkal súlyosabb kötelessége, amely a kormányt, mint kormányt terheli, mint amely a közrendért felelős. (Ugy van! Ugy van a baloldalon.) Amit mi mondottunk, igaz, mert már vagy négy-öt napja tudva volt, hogy Nádosy ludas ebben a dologban és megjöttek — parlamentáris kifejezés lett a gróf Bethlen által használt »hazugjáig« kifejezés (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) — megjöttek a hivatalos hazugságok. (Derültség.) Az első szerint Nádosy csak egészségi okokból ment kúrára, később, pár napra rá, felfüggesztették, de a felfüggesztés után még barátságosan tárgyalt a minifeterekkel, (Sütő Ferenc: Ejolonddá akarták tenni az országot! — Zaj.) és napok állottak rendelkezéséire, amelyek alatt a nyomokat szépen elsimíthatta és eltüntethette és amikor máir tudva volt, hogy ludas, a kormány még nagyon hosszú ideig szabadjára engedte. Nem állítom, de kérdem, vájjon ha a franciák nem léptek volna fel erélyesen, nem sétálna-e ma is ugyanúgy, mint Baross Gábor? (Sütő Ferenc: Ma is főkapitány volna! — Zaj.) Hiszen a francia ministerelnök nyíltan kimondotta, hogy: azok az eredmények, amelyeket elértek, nekünk franciáknak köszönhető. (Farkas István: Ugy is van! — Perlaki György: Számtalanszor megcáfolták!) Ez bizonyítja, hogy igazunk volt, amikor ezt a kormánynak szemére vetettük, mert a kormány sokkal gyorsabban, sokkal határozottabban kellett volna ebben az ügyben eljárnia. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldaton.) De mit jelent az, hogy gróf Bethlen István azt mondja (olvassa): a 'kormány kötelességének fogja tartani, hogy a képviselő ur megidéztessék és vallomást tegyen«. Én értem, bár nem identifikálom magam azzal, hogy az ügyész vagy a vizsgálóbíró erről a kijelentésről a hírlapokból tudomást szerez, de nem adom meg neki a jogot, hogy e nyilatkozat alapján eljárhasson. Lehetetlen, hogy a ministerelnök ur az ő saját ügyében,
