Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-527

À nemzetgyűlés 527. ülése 192'6. sok. Ezenkívül azt is mondotta, hogy Windisch­graetz herceg a legitimistáknak egyik expo­nense. Hát Erdélyi t. képviselő ur, először is Win­disehgraetznek már évek óta semmi összekötte­tése a legitimistákkal nem volt, másodszor le­gyen meggyőződve a t. képviselő ur, hogy ha Windisehgraetz herceg fentartotta volna ve­lünk az összeköttetést, akkor nem lett volna rá eset, hogy ezt a bűntényt elkövesse, mert nem­csak hogy lebeszéltük volna erről, hanem a legerélyesebben felléptünk volna és meghiúsí­tottuk volna ezt a csúnya dolgot, ha arról tu­domásunk lett volna. Velünk nem történhetett volna meg az, hogy könnyűszerrel Genfbe me­gyünk, amikor tudjuk, hogy otthon ilyen sú­lyos bűntény lappang; nekünk nem lett volna lelkiismeretünk leülni azzal a francia minis­terrell tárgyalni és tőle az ország javára kérni dolgokat, amikor tudjuk, hogy a hátunk mögött ugyanannak az országnak a hitele le van rontva. Ahhoz a lelkiismeretnek nagy, de igen nagy nyugalma kell, hogy valaki ezt meg­tehesse. A t. képviselő ur a továbbiakban azt is mondotta, hogy itt e támadásokban Vázsonyi adja a fáradságot és észt, míg a karmester csak hátul lappang. Ilyen kijelentésekkel éppen a t. többségnek igen vigyáznia kell, mert itten nem is egy, hanem több karmester volt a hát­térben és ezt a karmestert leleplezték; Palla­vicini György őrgróf megnevezte itt a házban a karmestert és az a karmester felkelt itt és hallottuk, amikor odadiörmögte: Őrgróf Palla­yicini oly merész volt, hogy ezt és ezt állit ott a és kíváncsi vagyok, hogy lesz-e merészsége ezért helytállani. Akkor Pallavicini felkelt és mindnyájunk füle hallatára azt mondotta: igenis, leszeki olyan merész és azt, amit mon­dottam, meg fogom ismételni másnap a hír­lapokban, de előre mondom, a ministerelnök ur nem lesz olyan merész, hogy pert indítson elle­nem. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Amikor itt egy frankügy lappang közis­mert karmesterekkel, (Derültség balfelől.) akkor na keresse Erdélyi képviselő ur a kar­mestereket. Mert a karmesterek mi valameny­nyien vagyunk, akikben az az érzés él, — hogy gyengén fejezem ki magamat — hogy jóaka­ratú neutralitással keletkezett ez a bűncselek­mény, amely az országnak szégyenére és leg­nagyobb kárára volt. (Ugy van! Ugy van! bal­felöl.) De teljesen felesleges is volt Erdélyi t. képviselőtársamnak ez a vádaskodása. Annak, amit itt egy szürke képviselő állit, még olyan nagyon káros ( hatása nem lehetne, de az a nagy baj, hogy a franciákat nean lehet félrevezetni. Azok nagyon jól tudják, hogy miben áll ez az ügy és ki a főbűnös; nagyon jól látják ezt mind s a franciák különös következtetéseket fognak levonni, ha majd meghallják ennek a mentelmi ügynek tárgyalását, ahol azt az őr­gróf Pallavicinit, aki a vádlottak padjára kí­vánkozik, hogy 'bizonyíthassa, onnan elvonják és tanúnak akarják degradálni. Ebben végeztem is t. képviselőtársam fel­szólalásával és áttérek magára a jelentésre. Itt legelső sorban feltűnik nekem, hogy mi­után két különböző mentelmi eset forog fenn — Geschwindigkeit ist keine Zauberei — a t. előadó ur kínjában ugy segített magán, hogy a két jelentést összecsapta. (Farkas István: Az sem lett volna szabad!) Ez a két mentelmi eset homlokegyenest különböző eset. Az egyik egy bejelentés, ame­NAPLÓ. XLI. évi március hó 27-én, szombaton. 71 lyet egy képviselő tett, a másik egy hatóság­nak kívánalma, az iránt, hagy ennek a kép­viselőnek mentelmi joga függesztessék fel. Az egyik egy sérelem bejelentése, a másik egy hatósági lépés, amely a képviselőt a mentelmi joga alól el akarja vonni. Miért egyesitette ezt a t. előadó ur? (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Kérek erre magyarázatot. Egyszerűen . azéirt egyesítette, mert nem tudta volna külön-külön képviselni ezt az álláspontot s a két külön­féle hatáskör összezavarásával bizonyos ho­mályt terjesztett az egész ügyre. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Megfelel a kormánypolitika atmoszférájának!) Én ezt nem akartam mondani, mert ha csak lehet, minden aggresszivitástól távol akarom tartani magam. Nekem valóban csak a mentelmi jog védelme fontos és teljesen mindegy, hogy őr­gróf Pallavicini mentelmi joga forog-e kér­désben, vagy annak a képviselőnek mentelmi joga, akiről az előfolb említést tettem. Az egyik­nek mentelmi joga olyan fontos, mint a másiké. Ha igaza van az illetőnek, mellé állok, h a nincs igaza, ellene foglalok állást. T. Nemzetgyűlés! A mentelmi jog első ré­szével akarok foglalkozni, amely a t, minister­elnök ur fellépéséből származott és amelyet Pallavicini őrgróf bejelentett. A ministerelnök ur a nemzetgyűlés máricus 2-iki ülésén a kö­vetkező kijelentést tette (olvassa): »Felszólí­tom Pallavicini György képviselő urat, hogy az üllés után azonnal jelentkezzék az ügyész­nek, hogy bizonyítékait előterjessze. Ha pedig a képviselő ur önként nem fog jelentkezni, ak­kor a kormány kötelességének fogja tartani intézkedni, hogy a képviselő ur megidéztessék és vallomást tegyen.« (Zaj a szélsőbaloldalon. Klárik Fereöc: Hogy mert ilyent mondani! — Pakots József: Ök beszélnek folyton független bíróságról és utasítást adnak 1 a bíróságnak! —­Drozdy Győző: Arról bezzeg nem gondoskod­nak, hogy a spiritus rector, Teleki is letartóz­tassék!) így egy naposkáplár beszélhet a ka­szárnyában a bakával, akinek azt mondhatja: Ha pedig azonnal nem tisztogatod a kaszárnya udvarát, lecsukatlak. (Ugy va- ! a szélsőbal­oldalon.) De egy ministerelnök hogyan jut ah­hoz, hogy egy képviselőt utasítson, hogy mit tegyen itt a Házban, annál kevésbbé a Házon kivül! Honnan veszi erre a jogcímet! Méltóz­tassanak nekem válaszolni, melyik jogcím alapján hivja fel, utasítja ily peremptorikusan őrgróf Pallavicini Györgyöt, boory mit csele­kedjék, vagy mit ne cselekedjék!! Én azt, amit itt a Házban mondok, azt kötelessége min­den képviselőnek elhinni mindaddig, amig az ellenkezőjét nem tudják bizonyítani, (Zaj jobp­felől) mint ahcisy nekem is kötelességein bár­mit is, amit odaát mondanak, igaznak és jó­hiszemű kijelentésnek venni mindaddig, amig az ellenkezője nincs bizonyítva. (Nemes Eerta­laü: Aki vádol, az bizonyítson is!!) Aki vádol, az bizonyítson. — teljesen igaza vain a képvi­selő urnák. De továbbmenni a bizonyításban nem lehet, mint ahogy a képviselő ur kijelenti: én az immunitás védelme ailiatt beszéltem; sen­kinek sincs joga engem azért, amit mondok, kérdőre vonni, de hagy lássák, hogy nem térek ki más helyen való bizonyítás elől, ugyanazt szórói-szóra közzé fogom tenni másnap a hírla­pokban és ezennel szabad az útja a minister­elnök urtiak, hogy engem r ágaim ázás miatt a vádlottak padjára ültessen. (Ugy van! a szélső­baloldalon.) Mitől fél a ministerelnök ur, hiszen még esküdtbíróság sincs! Mitől tart a minister­11

Next

/
Thumbnails
Contents