Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.
Ülésnapok - 1922-527
68 A nemzetgyűlés 527. ülése 1926. évi március hó 27-én, szombaton. íelmi jogba, nagyon rossz szolgálatokat tesz-' nek a magyar ügynek, a parlamentarizmusnak s a magyar jövendőnek. (Klárik Ferenc: A hazának! — Pakots József: Mentelmet kell biztosítani a mentelmi jognak! — Horváth Zoltán: Nádosy szelleme ez is még! — Dénes István: De Teleki Pál még szabadlábon van! — Derültség a jobboldalon. — Herezegh Béla: Ez igazán jó! — Horváth Zoltán: Sőt az egységespárt tagjai bankettet adtak tiszteletére és üdvözölték! — Klárik Ferenc: Zadravetzet meg majd bolondnak nyilvánítják! — Derültség. — Herczegh Béla: Igazán nem szegy éljük, hogy Teleki az egységespárt tagja!) A mentelmi bizottság jelentése a maga konklúziójának a végső dupla vastagon szedett részében ellentétbe kerül önmagával, mert azt mondja (olvassa): »Javaslom tehát a t. Nemzetgyűlésnek, hogy ezen bejelentések felett térjen napirendre. Javasolja továbbá a t. Nemzetgyűlésnek, hogy a budapesti királyi főügyészség 2365/926 f. ü. számú megkeresése alapján őrgróf Pallavieini György nemzetgyűlési képviselő mentelmi jogát függessze föl, hogy nevezettel szemben a Bp. 194. §-ában körülirott eljárás foganatosítható és a tanúságtétel ujabb megtagadása esetén a Bp. 195. §-ában körülirott kényszerrendszabályok alkalmazhatók legyenek.« Hát t. Nemzetgyűlés, van szükség a mentelmi jog felfügesztésére? Most már én kérdezem. Kérdezem a kormánypárt igen t. bölcseit és közjogászait, van-e erre szükség vagy nem? Ha van szükség, akkor az a) pontban megsértették a képviselői mentelmi jogot, mert nem kérték ki előzetesen. Ha nincs szükség, akkor ngyebár felesleges a mentelmi jog felfüggesztése, mert hiszen az előző passzusban a mentelmi bizottság megállapította, hogy őrgróf Pallavieini képviselőtársunk megidéztetésével mentelmi joga nem sértetett meg. Mégis azt javasolja a végén, mint végső konklúziót, hogy a Ház függessze fel a mentelmi jogát. Hát igen t. kormánypárti képviselő urak akik ebben a kérdésben exponálták magukat, (Horváth Zoltán: Marsovszkyék!) legyenek szívesek és most már teremtsenek tiszta helyzetet. Azt biezeni. ez elég szerény igény. PerszeBubinek előadó ur sincs itt, nem tudom, bol van, nagyon jó volna, ha itt vclna, mert hiszen ő volna a legalkalmasabb arra, hogy ... (Halász Móric: Itt vagyok én helyette!) Igen? Akkor lesz kegyes, ugy-e, erre válaszolni és megmagyarázni a logikai összefüggést a mentelmi bizottság- konklúziójának b) pontja és vé^ső konklúziója között és tessék a nemzetgyűlés s a nemzet előtt tisztázni azt is, hogy a mentelmi bizottság mai gyakorlata értelmében, — mert hiszen tudjnk, hogy a mentelmi jog kodifikálva nincs, de van egv régi tradicionális gyakorlat amelyet eddig minden kormány, még a legdiktatóriusabb hajlamú kormány is tiszteletben tartott — mondom, tessék tisztázni azt is. hogy: ha egy képviselőt a hatóság megidéz és ki »kar hallgatni: kell-e a mentelmi jog felfüggesztése vagy sem? Tisztázni kell ezt a kérdést, mert, ismétlem, nem gvőzöm elésgé hangsúlyoznihogy a b) pont súlyos ellentétbem áll a végső konklúzióval meri vagy az egyik vagy a másik nem helytálló, vaffv megsértette a batósá 0 ' a mentelmi jogot, midőn a mentelmi jog felfügesztése előtt az illető képviselőtársunkat megidézte, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) vagv ha nem sértette meg. akkor a mentelmi jog felfüggesztése teljesen felesleges, (Ugy -van! a balés a szélsőbaloldalon.) akkor tessék szabad utat ' biztosítani mindig, mindenkivel szemben. Ez azonban azt jelentené az én szerény felfogásom szerint, hogy a mai nappal, illetőleg ezzel a határozattal az ősi parlamentáris mentelmi jogot sírba temettük. (Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Horváth Zoltán: Bár már az egységespártot tennék sirba! — Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbal oldalon. -— Pakots- József: Erre feltámadnak a halottak! — Egy hang jobbfelől: Mire? — Rothenstein Mór: Lesz nagy temetés! — Horváth Zoltán: A koszorúkat 'mellőzzük! — Pakots József: Szép sir feliratot fogunk majd csinálni!) Pallavieini őrgróf képviselőtársunk március 2-iki vádemelése nem vonatkozott szorosan és szigorúan magára a bűnügyre, mert hiszen, ha ő az ő tanuságtételét vagy vádemelését a bűnügyre vonatkoztatta volna, akkor nem a nemzetgyűlésben kellett volna elmondania emlékezetes beszédét, hanem egyszerűen mint törvénytisztelő és jogtudó honpolgár jelentkezett volna az illetékes hatóságnál tanuságtótelre, azzal, hogy van mondanivalója a frankügyre vonatkozólag, amit el akar mondani, s ez nem ritka eset az igazságszolgáltatásban. De őrgróf Pallavieini képviselőtársunk nem a bűnügyre vonatkoztatta beszédét és nem a bűnügybe akart befolyni, hanem a kormány jogi és politikai felelőssége szempontjából itt a nemzetgyűlés házában emelt súlyos vádat a kormány ellen. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nem hiszem, hogy olyan épeszű ember akad az országban, vagy az egész világon, aki e mögött a mellékvágány mögött nem azt látná, hogy a kormánynak van félnivalója őrgróf Pallavieini tanuságtételétől. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Utaltam arra, hogy hasonló precedens Magyarországon már volt, amidőn Désy a mentelmi jog védelme nélkül, azt állította Lukácsról, hogy Európa legnagyobb panamistája. Lukács akkori minister és az akkori kormány nem bujt el holmi paragrafusok útvesztői mögé, hanem, amint tudjuk, megindittatta Désy ellen a rágalmazási pert. Más ut ebbeu a kérdésben sincs. Ha a kormány ebben a kérdésben olyan tisztának tudja magát, ha olyan biztosnak érzi magát a maga dolgában, ugy nem tudom, mi állja útját annak, hogy ezt a vádemelést sajtóper tárgyává tegye. Legegyszerűbb dolog a sajtóbiróság; egészen bizonyos, hogy az nem lesz elfogult Pallavieini őrgróf javára. Ezt, sajnos, tudjuk a praxisból; talán inkább a vádlottnak kell attól félnie, hogy bizonyos elfogultsággal találkozik, a kormánynak semmiesetre sem. Azután őrgróf Pallavieini még egy súlyos tehertöbbletet is vállalt magára akkor, amikor egy aktív ministerelnökkel szemben hajlandó leülni a vádlottak padjára és még azt a követelést sem támasztotta, hogy a ministerelnök tegye le mandátumát és mint egyszerű polgár álljon vele szemben a sajtóbiróság elé. Egy súlyos tehertöbbletet vállalt tehát azzal, hogy egyrészt a bírósághoz megy, mint vádlott, másrészt a bírósághoz megy az aktiv ministerelnökkel szemben. Én azt hiszem, hogyha a frankhotrányt le akarjuk vezetni és ha a kormány magát a fránkhotrányból tisztázni ^ akarja, ha azt akarja bizonyítani ország és világ előtt, hogy őrgróf Pallavicininek példátlanul súlyos Vádjai nem igazak, akkor már régen meg kellett volna indítania á sajtópert. Amennyire ismerjük a magyar igazságszolgáltatás gépezetét, azt az ügyet ma talán már főtáirgyalásra is
