Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-527

A nemzetgyűlés 527. ülése 1926. kitűzték volná. A sajtótörvény egyébként is ugy rendelkezik, hogy a sajtópereket sürgősen le kell tárgyalni és amikor egy kormány beesülete függ a sajtóper kimenetelétől, egészen bizonyos, hogy a sajtó'biróság a sajtótörvényBek ezt a sürgető rendelkezését száz százalékig respektálta volna és ma már talán a tisztázódás stádiumába juthatott volna az ügy és erre a pót-frankvitára nem volna szükség, hanem valóban odakerült volna az ügy, ahova való: a bíróság elé és a kormánypárt is és a kormány és az ellenzék is megvárta volna, meg kellett volna várnia, amig ebben a kérdésben sajtóbiróság dönt és amit döntött volna, azt mindenkinek tudomásul kellett volna vennie. (Zaj jobbfelől.) Elnök: Csendét kérek! Propper Sándor; T. Nemzetgyűlés! Azt látjuk, hogy a kormány ettől az úttól, az egyenes úttól, a sajtóbiróság döntésétől ebben az ügyben valahogyan irtózik, nem akar hallani a sajtóperről, bele akarja azonban kapcsolni a kormány politikai és jogi felelősségét vitató képviselőt a bűnügy szövevényéibe, azzal a gondolattal vagy azzal a célzattal talán, hogy itt a tanuzás szerepe teljesen mellérendelt jelentőségű lesz, ezekre a Vádakra talán ki sem terjeszkednek, mert hiszen ott nem a ministerelnök lesz a vádlott, ott a frankhamisitók lesznek a vádlottak, ott nem fogja túlságosan érdekelni a bíróságot az, hogy ki tudott róla, mikor tudott róla, hogyan tudott róla, pláne, amikor tudjuk, hogy ma a kormányt és a kormány tagjait a közigazatás és igazságszolgáltatás megteszi Tabuvá. Én a múltkor láttam egy birósági tárgyalást (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon.) és ha különben is nem tudnám és nem vallanám azt, hogy az egyenlő elbánás elve nagy sérelmeket szenved, ha nem tettem volna már sokszor szóvá ezt az ábuzust itt, a nemzetgyűlésen is, ott, f azon a tárgyaláson meg kellett volna győződnöm arról, hogy tényleg nem egyenlők a polgárok még a biróság előtt sem. A ministerelnök ur egy ügyét tárgyalták egy újságíróval szemben és az újságírót per maga szólította az elnök, a ministereinöknek pedig azt mondotta: »nagyméltóságú ur« és azt mondotta: »kegyelmes uram, méltóztassék felszólalni vagy beszélni!«, a védőnek pedig azt mondotta: »ne járjon a szája, üljön le!« (Mozgás. — Klárik Ferenc: Független biró!) Mégis akad egy bátor férfiú, aki _ kilép a mentelmi jog védlelme alól, megvádolja a kormányt és vádlottnak akar odaállni ilyen tehertöbblet mellett. És azt látjuk, hogy valaki vádlott akar lekmi és nem akarják őt a vádlottak padjára ereszteni. Ebből én nem tudok mást kiolvasni, mint azt, hogy őrgróf^ Pallavicini képviselőtársam vádjai igazak és megfelelnek a valóságnate. (Szili Bálint: ^ Akkor miért védi a mentelmi jogát! 1) Ha a képviselő ur itt lett volna beszédem elején, akkor ezt a kérdést nem tette volna fel. (Klárik Ferenc: Le kell 'mondania^ a kormálnynak !) Én nem az őrgróf mentelmi jogát védelmezem, (Szijj Bálint: Pedig az van napirenden!) hanem a mentelmi, jogot, mint alkotmánybiztositékot és közszabadságot általában, és hogy ebbe a védelmi zónába beleesik-e őrgróf Pallavicini, azt nem keresem, Ha Szijj Bálint képviselőtársam fog beleesni, akkor is védelmezni fogom a mentelmi jogot. (Szijj Bálint: Kétséges!) Egyáltalán nem kíétséges. (Szijj Bálint: Amikor urak voltak, amikor önöké volt a hatalom, nem védtek minket, nem vettem észre! — Klárik Ferenc: Szegények voltunk mi mindig! — Szijj évi március hó 27-én, szombaton. 69 Bálint: A hatalom a kezükben volt! — Klárik Ferene: Nem igaz! Hatalmunk nem volt!) Egyszer már megkérem Szijj Bálint képviselőtársamat, annyival igazán tartozik boldogult nagyatádi Szabó István iránt, hoy a kegyeletét állandóan ne sértegesse. (Szijj Bálint: Én? Ki jelent meg ellene gépfegyverre]? Nem önök?) Elnök: Csendet kerek. Propper Sándor: Az Ön vezére, nagyatádi Szabó István tagja volt annak az októberi forradalmi kormánynak, amelybe ön minduntalan belerúg. (Szijj Bálint: Az a forradalom nem októberben, hanem márciusban volt!) Elnök: Csendet kérek. Nagyoln kérem Propper képviselő urat, tessék a tárgynál maradni. Propper Sándor: Nagyon szívesen, de nem hagyhatok szó nélkül bizonyos közbeszólásokat, amelyek tisztázásra szorulnak. (Pikler Emil: A házszabály szerint nem is szabad közbeszólni. — Szijj Bálint: Akkor miért teszik?) Súlyos veszedelmet látok abban, hogy az alkotmány biztosítékokat^ sorra lerombolják apró, piciny, sötét, félreértett, kicsi érdekekért. Sokat megszoktunk már ettől a rezsimtől, sok olyan dolog van itt, amin már nem is csodálkozunk, de azt hiszem, ha részekre lehetne osztani az egységespárt uralmának egész korszakát, (Farkas István: Gyönyörű korszak!) akkor ezt a kicsi korszakot, amikor nekilendültek... (Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni. Propper Sándor:... nem tudom mással, mint fejvesztettséggel jellemezni. Az egységespárt életében ez a kis korszak a fejvesztettségnek korszaka. Azt kell gondolnom és feltételeznem, hogy már nem tudják, mit cselekszenek, mert nem hiszem, hogy az ezeréves alkotmányos országnak nevezett Magyarország parlamentáris alapját akarnák lerombolni. Kimutattam, az önök többségének tendenciózus Írásából mutattam ki, hogy ezen a rövid háromoldalas Íráson is, bár ugy látszik, nagyon keresték és kutatták a lehetőségeket és réseket, mégis szöges ellentétbe kerültek egymással. Tessék a konklúziót összevetni az előzménnyel. Ezt a képviselő urakra bizom, erről tovább nem beszélek. Tessék a jelentés B) pontját összevetni a végső konklúzióval és rá fognak jönni arra, hogy a kettő egymással logikai ellentétben áll. Az egyik mást állit, mint a másik. Én a magam részéről nem vetném ily könnyen kockára a mentelmi jogot. És tessék elhinni, hogy mi ebben a pillanatban — hangsúlyozom, hogy ebben a pillanatban — nem látnók túlságos nagy kárát a mentelmi jog megszűnésének, mert számtalanszor kijelentettem, állitom, fentartom és bizonyltom, hogy a mi számunkra mentelmi jog nincs. Ami mentelmi jogunkat a közigazgatás kedve és tetszése szerint rugdossa össze-vissza akkor, amikor akarja és jónak látja. (Farkas István: És a mentelmi bizottság sohase mondja ki, hogy a mentelmi jogunk megsértetett. Nem akarok esetekre hivatkozni, csak megemlitem, hogy épen tegnap adták tudtomra, hogy vasárnap Pécsett egy népgyűlés, illetve beszámológyülés keretében én és Györki képviselőtársam nem szólalhat fel. Végzésben hozták meg, hogy Esztergályos János, Pécs egyik kerületének képviselője, megtarthatja ugyan beszámolát, de nem ott, ahol akarta, hanem más helyiségben és hatósági végzéssel tiltják meg, _ hogy két képviselőtársa a kerületébe lekísérje és a be-