Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-527

ö6 A nemzetgyűlés 527. ülése 1926. mat adott arra, bogy ellene a sajtópert megindítsák. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Propper Sándor: Az első napon, március 2-án, az volt a látszat, hogy a sajtóper gyorsan meg is fog indulni. Ilyen hiradások is voltak, ilyen kijelentések is történtek. (Farkas István: A ministerelnököt egyenesen erre hivta fel!) Azóta elmúlt több, mint három hét, ugy tudom, és a ministerelnök ur a sajtópert még mindig nem indította meg. Nagyon érdekes, hogy az első-három-négy nap alatt teljes tanácstalanság uralta a helyzetet; a ministerelnök ur Genfben volt, helyettesei voltak csak itthon, a parlament nem ülésezett; mondom nagy tanácstalanság uralkodott az egész egységespártban, mig végre találtak egy formulát, nem az egyenes utat, amelyet felkínáltak és amelyen járni célszerű befejezéshez vezetett volna, hanem kitaláltak valamit, hogy nem fogják sajtóperelni őrgróf Pallavicinit, hanem majd tanuzásra fogják kényszeríteni egy ettől független ügyben, amely bár ugyanez az ügy, mégis a politikai felelősségtől és a kormány szerepétől teljesen független, büntetőjogilag semmi köze a kettőnek egymáshoz. Amikor tehát Pallavicini őrgróf képviselőtársunk itt a parlamentben a kormány ellen, a kormány jogi és politikai felelősségének megállapítása céljából vádat emelt, rá akarják őt szoritani a mellékösvényre, a mellékvágányra, ahol a büntetőjogi részben akarják tanuként kihallgatni, noha valamennyien tudjuk, — a jogászok is tudják és mi laikusok is tudjuk — hogy a tanú kihallgatása és mikénti kihallgatása szabad birói mérlegelés tárgya. Ha a bíróságnak jól esik, vagy ugy tetszik, akkor őrgróf Pallavicinit ezekre a vádakra ki sem hallgatja, hiszen a kérdés feltevését mellőzheti, megtilthatja, tehát a kérdés zsákutcába vezethető és ez a súlyos vád, amely a parlamentben elhangzott, egyszerűen kikapocsolható. (Csontos Imre: Egy kis zsidóban ennyi furfangot nem tapasztaltunk még!) Mit mond, kérem? (Csontos Imre: Azt, hogy egy kis zsidóban ennyi furfangot elképzelni sem lehet!) Elnök: Csontos képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasítani! Méltóztassék tartózkodni attól, hogy képviselőtársát személyében bántsa. (Rakovszky István: Kérem, ez mégsem járja! Mi köze ehhez annak, hogy zsidó! Én nem vetem senkinek a szemére, hogy kálvinista és nekem sem vetik a szememre, hogy katholikus vagyok!) Propper Sándor: T. Csontos képviselő ur, én nem tudom, mit méltóztatott ma früstökre kávézni, azt hiszem, talán pálinkát? Elnök: Propper képviselő urat is rendreutasitom! A képviselő urakat egyformán kérem, méltóztassanak az inszinuációktól minden oldalon tartózkodni. (Saly Endre: Snapszbutik!) Saly képviselő urat is kénytelen vagyok rendreutasítani! Propper Sándor: Nem akartam a Ház méltóságát megsérteni, de az ilyen pálinkaszagu böffentésekre más szavakat nem találok. (Zaj jobbfelől.) Elnök: A képviselő urat már másodszor utasítom rendre és kérem, ne méltóztassék igy folytatni, mert kénytelen lennék a házszabályok teljes szigorát alkalmazni! Propper Sándor: Egyáltalában nem akarom folytatni, mert én az ügyhöz akarok szólni. Kiviláglik ez az én álláspontom a minislerelnök ur megnyilatkozásából is, amit ugyancsak március 2-án, a vádak elhangzása után évi március hó 27-én, szombaton. közölt a nemzetgyűlésen. Kögtön felállt az őrgróf kijelentései után és azt mondotta, (olvassa): »Felszólitom Pallavicini György képviselő urat, hogy az ülés után azonnal jelentkezzék az ügyésszégnél, hogy bizouyitékait előterjessze. Ha pedig a képviselő ur önként nem fog jelentkezni, akkor a kormány köteleségének fogja tartani intézkedni, hogy a képviselő ur megidéztessék és vallomást tegyen.« Erre mondja a mélyen t. mentelmi bizottság, hogy a ministerelnök ur nem sértette meg a mentelmi jogot. Az én igénytelen felfogásom szerint kint, a parlamenten kivül a ministerelnök ur az ő hatóságaival, pártjával és az ő alárendeltjeivel szemben lehet parancsnok, lehet diktátor, intézkedhetik és parancsolhat, lehet fiókatyaisten, de idebent a parlamentben nem lehet több, mint felelős minister, aki a nemzetgyűlésnek felelős, és nem lehet több, mint egyenrangú képviselő, aki vitatkozhatik, támadhat és vádolhat, aki azonban parancsokat itt nem osztogathat. (Ugy van! a baloldalon.) Ha a ministerelnök ur, mint egyszerű képviselő teszi meg ezt a kijelentést, joga van hozzá, Idebent, legalább formailag, egyforma jogokkal rendelkezünk. Nekem is jogom van felhívni valakit valamire, ha jónak látom, a ministerelnök urnák is joga van, mint képviselőnek, de nines joga mint ministerelnöknek, akinek szava rezonanciát kelt az ő hatóságaiban, akinek szava parancs, felhivás kifelé, a hatóságokhoz, hogy cselekedjetek! Amint tudjuk^ cselekedtek is és a március 3-ikára virradó hajnalon intézkedett a hatóság a ministerelnök ur felhívása alapján őrgróf Pallavicini képviselőtársunk kihallgatása iránt. Ha ez itt bent igy fog tovább folytatódni, akkor, ha egy ellenzéki képviselő — tegyük fel — bírálat tárgyává teszi majd a legfőbb rendőrnek, a belügyministernek intézkedéseit, a beliigyminister ur majd hasonló intézkedésekkel fog válaszolni s akkor el lehetünk készülve arra, hogy minden parlamenti ülés után hajnalban ott áll a rendőr az ajtónkban az idézéssel, be fog bennünket citálni és ki fog bennünket hallgattatni azokra vonatkozólag, amiket mi a parlamentben 'elmondottunk. Hát hová jutunk? Nem méltóztatott alaposan megfontolni ezeket a kérdéseket? Szabad a pillanatnyi pártérdek és a párturalom oltárán felpörkölni az alkotmánybiztositékoknak ezt az utolsó csonkját? Csonknak mondom azért, mert már alaposan kikezdték és nagy lyukakat ütöttek rajta. Azt mondja erre a mentelmi bizottság jelentése, amelyről az előadó ur azt mondotta, hogy egyhangú vélemény volt — ez nem igaz, a bizottság ellenzéki tagjai kijelentették, hogy azon nem. vettek részt, tehát nem volt eg3

7hangu (Nemes Bertalan: Mulasztottak!) — azt mondja a) pontjában a konklúzió, hogy (olvassa): »a ministerelnök ur f. évi március hó 2-án a nemzetgyűlésen őrgróf Pallavicini György nemzetgyűlési képviselő úrhoz intézett felhívásával nevezett képviselő ur mentelmi jogát nem sértette meg.« ^ Én megállapítom, hogy igenis megsértette, sőt ennek már a következménye is jelentkezett abban, hogy 3-án a kora hajnali, vagy a kora^ reggeli órákban őrgróf Pallavicini képviselőtársunkat ^a hatóság zaklatta azzal, hogy a mentelmi jog ellenére tanuságtétlere megidézte. Ha ez nem flagráns megsértése a mentelmi jognak, akkor egyáltalában sérthetetlen ez a.' mentelmi jog, akkor lehet vele szemben elkövetni hármit,