Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-526

A nemzetgyűlés 526. ülése 1926. évi március hó 26-án, pénteken. 4$ Pallavicini á bíróság előtt, sajtóperben állításait bizonyíthassa. Önök abban a hitben élnek, hogy azzal, hogy a többségi jelentést elfogadták, a frankügyet lezárták. Ez, t. képviselőtársaim, optikai csalódás,: nagy hiba, és csak a következmények mutatják majd meg, hogy milyen helytelen volt az önök eljárása. Hiszen méltóztatik látni, hogy a képviselő ur maga is abba a kényszerhelyzetbe került, amikor Pallavicini menteimi ügyét tárgyaljuk, hogy kénytelen volt a Háztól engedélyt kérni, hogy ezzel a tárggyal foglalkozhassak, azért, mert könnyíteni akart lelkiismeretén, érezve, hogy a. jelenlegi miliőben beszélnie kell erről az ügyről, nehogy egyenlő elbírálás alá vegyék azokkal, akik csak szavaznak és nem beszélnek. A mentelmi bizottsági jelentéssel kapcsolatban méltóztassanak megengedni, hogy kijelentsem, hogy én, mint a mentelmi bizottság tagja, ?zzal egyet nem értek, annak meghozatalánál jelen nem voltam, (Nemes Bertalan : Meg volt hiva !) de meg vagyok róla győződve, hogy ha jelen lettem volna is a mentelmi bizottság kérdéses ülésén, akármikép fejtegettem volna is ott álláspontomat, semmiesetre sem terjesztetett volna a Ház elé más jelentés, mint az, amely előttünk fekszik. Ez a mentelmi bizottsági jelentés két részből áll. Az első rész őrgróf Pallavicini György képviselőtársunk bejelentése, amely szerint megsértve érzi mentelmi jogát azért, mert a ministerelnök neki, nemzetgyűlési képviselőnek azt mondotta (olvassa) : »Felszólítom Pallavicini György képviselő urat, hogy az ülés után azonnal jelentkezzék az ügyésznél, hogy bizonyítékait előterjessze. Ha pedig a képviselő ur önként nem fog jelentkezni, akkor a kormány kötelességének fogja tartani intézkedni, hogy a képviselő ur megidéztessék és vallomást tegyen.« Erre ibolya szerénységével azt mondja ez a mentelmi bizottsági jelentés, hogy a ministerelnök urnák ez a felhívása nem mentelmi jogi sérelem. Én azt hiszem, hogy ez a kitétel, ez a szerény »felhívás« szó nem is fedi a ministerelnök ur kijelentéseit, mert a ministerelnök ur először felszólította képviselőtársunkat, •—• ebben még nem látnék mentelmi jogsérelmet •— de azután megfenyegette, (Ugy van! Ugy van!"a szélsőbaloldalon.) azt mondotta : ha pedig a képviselő ur önként nem fog jelentkezni, akkor a kormány kötelességének fogja tartani intézkedni, hogy a képviselő ur megidéz-;, tessék és vallomást tegyen. (Rakovszky István:. Hát a kormány fenhatósága alatt állunk ?) Akik a büntetőtörvénykönyvnek és a büntetőperrendtartásnak intézkedéseit a tanukra vonatkozólag ismerik, azoknak tudiok kell azt, hogy a tanú-nemcsak pénzbírság, hanem szabadságvesztés büntetés mellett is kényszeríthető arra, hogy a hatóság vagy a bíróság előtt megjelenjék. (Propper Sándor: Ha jól emlékszem, még rendreutasitást' sem kapott ! —• Rakovszky István : Ha én ülök ott az elnöki székben, kap a ministerelnök ur rendreutasitást !) Micsoda ez, t. képviselőtársaim, ha nem fenyegetés ? Fenyegetés, mert hiszen a ministerelnök ur" nem is illetékes személy arra, hogy valakinek a: . kihallgatását elrendelje. (Rakovszky István : Ugy van ! Ugy van !) Valakinek a kihallgatását elrendelni a megfelelő hatóságok jogosultak, tehát a nyomozás során vagy a rendőrség, vagy ujabb rendelet szerint az ügyészség, vagy a vizsgálat során a vizsgálóbíró, vagy pedig az itélőbiróság. Kérdem, hogy a ministerelnök ur melyik hatóság nevében bátorkodott itt ilyen kijelentést tenni egyik képviselőtársunkkal szemben ? (Rothenstein Mór : Hatalma révén ! —• Rakovszky István : Milyen jogon I — Csontos Imre : Azért, hogy mondja meg a Valót ! — Rakovszky István : Már megint a kisgazdák védik a közszabadságokat ! — Csontos Imre : Necsak beszéljenek az urak, hanem bizonyítsanak is !) Ez elég szomorú és a független bíróság nevében utasítom vissza a ministerelnök urnák ezt a kijelentését, hogy ő tehet arról, hogy egy képviselőtársunkat megidézzék, mert ha tehet arról, akkor az a bíróság, az a hatóság, amely az ő parancsára intézkedik, többé nem független. (Ugy van ! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ha tehát képviselőtársaim nem fogják megállapítani ebben Pallavicini György képviselőtársunk mentelmi jogi sérelmét, akkor engedjék meg, t. képviselőtársaim, de kénytelen leszek azt mondani, hogy pártszempontból hozzák azt a határozatot. A mentelmi bizottság jelentésének első részével nem kívánok tovább foglalkozni, mert, azt hiszem, elég pregnánsan kimutattam, hogy itt a mentelmijogsérelem fenforog. Most rátérek a másik kérdésre, amely tulajdonképen a fő ütközőpont. Ezt a frankügyet, vagy ha ugy tetszik, Pallavicini ügyét kétfelé kell választani. Az egyik maga a bűnügy, a frankügy, amely semmiféle vonatkozásban nem tartozik hozzánk, kivéve a kormány politikai és esetleg büntetőjogi felelősségét. Ez a maga processzuáiis utján megy tovább : az ügyész a nyomozást elvégezte, a vádtanács a döntését meghozta, majd az itélőbiróság a íot'árgyalást is meg fogja tartani és ítéletet fog hozni. A másik része azonban ennek az ügynek Pallavicini őrgróf képviselőtársunk ügye. Képviselőtársunk itt a nemzetgyűlés színe előtt világosan, határozottan, minden félreértés és kertelés nélkül kijelentette a kormányról azt, hogy a frankhamisításról már hónapokkal előbb tudott és hogy mindent elkövetett arra nézve, hogy a frankhamisítás ki ne nyomoztassák. • Ez tehát súlyos megállapítás, súlyos kijelentés, amely ha való, akkor, ugyebár, a kormánynak egy percig sincs jussa ezekben a bársonyszékekben maradni ? (Perlaki György : És az ítélet is más lesz, amelyet a bűnügyben hoznak ? Azért tartozik össze i) Nem vagyok még ott, t. képviselőtársam. Én csak szupponálom azt, hogy »ha ez igaz«, akkor —• azt hiszem, ezt nem méltóztatik kontradiktálni, — hogy ennek ez a konzekvenciája. (Perlaki György : Az igaz, de a másik is igaz !) A másik pedig az, hogy ez nem igaz. Hogy ez igaz vagy nem igaz, ennek kiderítése — méltóztassanak megengedni — egyáltalában nem tartozik a frankügyhöz. (Periaki György ; Dehogy nem !) Ez Pallavicininek és a kormánynak az ügye. Pallavicini képviselőtársunk a kormányról ezt állította s a kormánynak kötelessége a megfelelő fórumot megtalálni arra, hogy az igazság kiderüljön. Pallavicini képviselőtársunk a mentelmi bizottság jelentése szerint sem lett volna felelősségre vonható azért, amit itt a Házban mondott, mert itt véd bennünket a mentelmi jog. De Pallavicini képviselőtársunk nem bujt e mögé a mentelmi jog mögé, hanem kiment a nyilvánosságra és a sajtóban közzétette ugyanazt a kijelentést, amelyet itt a Ház színe előtt tett, szórói-szóra megismételte, hogy módot adjon a ministerelnök urnák és a kormánynak arra, hogy őt az illetékes bíróság elé állítsák. T. képviselőtársaim, amikor önök most Pallavicini képviselőtársunknak ezt a kijelentését és ezt az állítását hallatlanná igyekeznek tenni, igyekeznek elkenni, akkor önök nem tesznek jó szolgálatot az országnak. Pallavicininek a bíróság előtt a helye, ott kell neki alkalmat adni arra, hogy ezeket a súlyos kijelentéseit igazolja. De nem ám úgy, hogy megidéztetem a vizsgálóbíróval, —•