Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-526

50 A nemzetgyűlés 526. ülése 1926. ahogy a ministerelnök ur előre kijelentette és bemondotta, hogy fogok rá módot találni, hogy a képviselő urat megidéztessem, -— hanem úgy kell odaállítani, hogy mint egyenlő ellenfelek álljanak a biróság előtt, hogy tehát ne az az ügyész legyen a vád képviselője, akinek végeredményben az igazságügyminister a legfőbb hatósága, aki az igazságügyminister utasítására emeli vagy ejti el a vádat. Ne legyen tehát t. képviselőtársunk inferioritásban a kormányhatalommal szemben, hanem teljesen egyenlő ellenfél legyen. (Klárik Ferenc : Helyes 1 Le kell tehát mondania !) Az volna az egyetlen mód, hogy a kormány az ország érdekében és saját becsületének helyreállítása érdekében lemondana és ilyen lemondott állapotban állana a biróság elé. De van egy másik megoldás is, ha nem megyünk ki a Házból, ha tehát nem megyünk az úgynevezett sajtóbiróság elé, hanem az 1848. évi III. t.-c. alapján itt az alkotmányjogi biróság előtt adnak módot képviselőtársunknak arra, hogy vádjait igazolja. Miért nem méltóztattak elfogadni Nagy Vince képviselőtársunk vádaláhelyezési indítványát ? (Perlaki György : Nem adott be indítványt ! — Nagy Vince : Formalitásból vetették el ! Elvileg fogadták volna el !) Ez is alkalmas mód lett voln arra, hogy a kormány ártatlanságát tisztázza. Azt mondja t. képviselőtársam, hogy formahibából vetették el. (Perlaki György : Ott mondták, hogy formahibából !) Ha csak az a baj, méltóztassék garanciát nyújtani, akkor a legházszabályszerübb formában be fogjuk nyújtani. Ezen ne múljék az igazság kiderítése. Ha t. képviselőtársamnak kijelentése fedi pártjának a felfogását, akkor ezt örömmel üdvözlöm. A mentelmi jog, amint nagyon jól tudjuk, nem külön-külön tulajdonunk nekünk képviselőknek, hanem az a Háznak, a Ház tagjainak joga, tehát igen fontos, fundamentális alkotmányjogi biztosíték. Ezt nem szabad a múló napnak a szemszögéből nézni. ( Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) önök talán most előnyben vannak, önök biztosnak érzik pozíciójukat. (Lendvai István : Látszik hogy Erdélyi a paksi követ, mert Vázsonyival tanácskozik *! —. Erdélyi Aladár : ön tudja, hogy nekem nem volt szükségem senkivel tanácskozni ! Akkor is megválasztottak volna !) De hodie mihi eras tibi. És ha valamikor fontos volt a mentelmi jog megvédése . . . (Lendvai István közbeszól. — Erdélyi Aladár : Nem akarok személyeskedni, de esetleg jogom volna másra hivatkozni !) Elnök : Erdélyi Aladár képviselő urat kérem, méltóztassék a közbeszólásoktól tartózkodni ! Lendvai István képviselő urat is kérem, méltóztassanak ezt az ügyet talán a Házon kívül elintézni. (Lendvai István : Szeretem a paksiakat !) Horváth Zoltán : . . . ha valamikor védenünk kellett a mentelmi jogot, akkor ez az a történelmi idő, amikor minden erőnket, minden energiánkat meg kell feszítenünk, hogy ezt a fundamentális alkotmányjogi biztosítékot sértetlenül megőrizzük és ugy adjuk át az utókornak. Ha ez a parlament az általános, egyenlő, titkos választójog alapján jött volna létre, akkor ilyen defektus bizonyára nem fordulhatna elő, hogy akadnak egyes képviselőtársaim, akik azon törik eszüket, azon gondolkoznak, hogy miképen lehetne a mentelmi jogot megszorítani. (Lendvai István : Nincs mindenkinek módja az eszét törni. Ahhoz ész is kell ! — Propper Sándor : A holnapra nem gondolnak !) Amikor nincs egyesülési jog, nincs gyülekezési jog, és nincs sajtószabadság, (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) kérdem a t. Nemzetgyűlést : olyan jog-e a mentelmi jog, amelyet nélkülöznünk lehet? (Propper Sándor: Alapja a parlamentarizmusnak ! •— Nagy Vince : évi március hó 26-án, pénteken. Ugy van ! Ezt is meg akarják szüntetni !) A parlament az egyetlen fórum, ahol szabadon, igazán őszintén beszélhetünk. Hiszen ha gyűlést akarunk tartani, ha gyülekezni akarunk, ha sajtót kérünk, mindenütt kínai fallal találkozunk. Ha akárhol a nyilvánosság előtt meg akarjuk tárgyalni az ország súlyos ügyeit, a jelenlevő rendőrtisztviselő felsőbb parancsra megakaszt bennünket. (Lendvai István közbeszól.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Horváth Zoltán : Ha tehát ezt a mentelmi jogunkat is feladjuk, ha lehetséges az, hogy amit itt mi képviselői minőségünkben elmondunk, az valamely bűnvádi eljárás alapja lehet, akkor csakugyan azt mondom, (Halász Móric : Erről szó sem volt !) hogy sokkal helyesebb lesz, ha ezt a nagy luxust, azt az óriási kiadást, amibe ennek a nemzetgyűlésnek adminisztrációja kerül, egyszerűen félre dobjuk, (Lendvai István : Éljen a nemzeti diktatúra !) és ne játszunk tovább itt parlamentarizmust, legyen nyílt diktatúra, mely sokkal helyesebb, mintha itt port hintünk a nemzet és a világ szemébe. (Nagy Vince : Úgyis csak látszat a parlamentarizmus ! •— Propper Sándor : Fügefalevél !) Majd a történelem fogja önöktől számonkérni azt a működést, amelyet itt kifejtettek, hogy olyan kevésre becsülték a mentelmi jogot ezekben a szomorú időkben. Az elmúlt 67-es világban is sokkal jobban őrködtek a mentelmi jog felett, pedig akkor szemben állottunk Ausztriával és az érvényesülés, a hatalomhoz való jutás nem a nemzettől jött, hanem a császári hatalomtól. Elődeink mégis szigorúan megőrizték és sértetlenül hozták át reánk a mentelmi jogot. Mi lennénk most azok, amikor pedig teljesen függetlenéi: és szabadok vagyunk,. . . (Lendvai István közbeszól.) Elnök : Lendvai István képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Horváth Zoltán : . . . akik ezt a fontos és súlyos jogunkat igyekszünk megnyirbálni Én a mentelmi bizottság jelentéséből azt látom. Ezek az én politikai indokaim, amelyek miatt a mentelmi bizottság jelentésének második részét sem fogadom el. Méltóztassanak azonban megengedni, hogy áttérjek jogi aggalvaimra is. (Halljuk ! Halljuk !) Az előadó ur citálja a büntetőtörvénykönyv 230. §-át, azonban természetesen nem hűen, nem ugy, ahogy a büntetőtörvénykönyv azt megírja. (Farkas István : Azt is hamisítják, nemcsak a frankot !) A vonatkozó szakasznak csak azokat a kitételeit nyomatta be a jelentésbe, amelyek alkalmasak a felületes szemlélőt esetleg megtéveszteni és alkalmasak esetleg abban azt a hitet kelteni, hogy ez a jelentés így jogilag alá van támasztva. A 230. § azt mondja (olvassa) : »Aki oly tények vagy bizonyítékok tudomásával bir, melyektől ártatlanul vizsgálat alá vont egyénnek felmentése vagy ártatlanul elitéltnek kiszabadulása függ és azokat akár az illetővel vagy hozzátartozóival, akár az illető hatósággal nem tudatja, ámbár azt magának, hozzátartozóinak vagy más ártatlan személyek veszélyeztetése nélkül megtehette volna, elköveti ezt a bűncselekményt. Maradjunk csak egy percig ennél a szakasznál. Ennek a szakasznak alapj i az, hogy »vizsgálat alá vont egyénnek felmentése.« Ugyebár azon már tú{ vagyunk, hogy azok, akik ebben a bűncselekményben le lettek tartóztatva, le lettek fogva, felmentessenek. Tehát, •— természetesen a jognak, az igazságnak és a törvény uralmának feltételezése mellett — semmiesetre sem fog bekövetkezni az, hogy azok közül bárki is felmentessék. A másik kérdés, melyet mindenki szuverénül maga intéz el saját lelkiismeretével, hogy azzal, ha ő vallomást tesz, nem árt-e magának, hozzá-