Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-526

48 A nemzetgyűlés 526. ülése 1926. \ A másik a Károlyi Imre személye. Én Károlyi Imre grófot nem is ismerem. (Erdélyi Aladár : Én sem ! — Friedrieh István : Én a Tisza perből" ismerem ! Igazmondójuk volt ! — Erdélyi Aladár : Ezért hivatkozom rá !) Károlyi Imrét úgy méltóztatott aposztrofálni, hogy ez Ízlésemmel szintén nem egyeztethető össze. Károlyi Imre itt ugyancsak nem tud védekezni azon erős szavak ellen, amelyeket méltóztatott használni. (Erdélyi Aladár: Hivatkoztam Vázsonyi képviselő ur idézetére ! —Vázgonyi Vilmos : Mondtam, hogy hazugság ! Ez erős és velős, sőt parlamentáris is Bethlen óta! — Derültség b alj elöl.) Azután t. képviselőtársam Károlyi Imrével kapcsolatban az ő szavahihetőségét méltóztatott |tt megforgatni. Eltekintve Ízlésünk differenciájától (Erdélyi Aladár : Ebben igaza lehet I) méltóztassék megengedni, nem a mi kötelességünk, hogy mi a tanuk szavahihetőségét mérlegeljük, ez az önök által igen gyakran emlegetett független bíróság kötelessége. Károlyi Imrét a bíróság meg fogja idézni, Károlyi Imre oft vallomását le fogja tenni és a bíróság törvényeinek értelmében szabadon fogja mérlegelni Károlyi Imre tanúvallomását, hogy mit ér. De, ugyebár, erre mi alkalmatlan testület vagyunk. (Erdélyi Aladár : Nem erről van szó !) Azután azt mondotta t. képviselőtársam, hogy a frankbizottságban olyan álláspontot foglalt el, hogy minden egyes bizonyítást célzó indítványt elfogadott. Örömmel veszem tudomásul, hogy a t. képviselőtársam ezen az állásponton volt, de méltóztassék megengedni, hogy azt a kérdést vessem fel, hogy akkor az az 55 vagy 63 indítvány, amelyet a frankbizottság más véleményben lévő tagjai előterjesztettek, miért részesült elutasításban, ha a túloldali pártnak olyan illusztris tagja, mint a képviselő ur, amellett volt, hogy az indítványokat elfogadják. (Erdélyi Aladár : Én épen olyan tagja voltam a bizottságnak, mint .a többiek !) Akkor ez a dicsőség egyedül az ön személyének szól. (Erdélyi Aladár : 'Téved ! Voltak ott mások is !) Akkor két vagy három képviselőnek szól ez az elismerés. T. képviselőtársam azzal kezdte beszédét, hogy teljesen tárgyilagos, és felháborodott akkor, amikor meghallotta a frankügy kipattanását, és hogy ő volt az első, aki követelte, hogy a legszigorúbb büntetéssel sújtsanak le a bűnösökre (Rakovszky István : De kivétel nélkül !) és mi- I után az ön véleménye szerint a parlamenti bizottságban és a parlamentben lefolyt tárgyalá- j sokból az derült ki, hogy a kormány nincs benne j a dologban, ennélfogva marad továbbra is a kormány támogatói között. (Erdélyi Aladár : Ugy van !) I, képviselőtársam, egyetértek felszólalásával abban, hogy felháborodott, mert hiszen törvénytisztelő embernek ismerem, és meg is vagyok róla győződve, hogy felháborodott, csupán azt kifogásolom, hogy felháborodásának konzekvenciáit már nem vonta le, mert hiszen az az anyag, amely nyilvánosságra került — akár a frankbizottság többségi jelentését méltóztatik szemügyre venni, akár pedig a parlamentben lefolyt tárgyalás anyagát méltóztatik mérlegelni — mindenre alkalmas, csak arra nem, hogy a kormányt abszolválják a politikai felelősség" alóh Hiszen ön mondotta, t. képviselőtársam, hogy az országos főkapitány a Térképészeti Intézet, a külügyminister, a belügyminister, tehát az adminisztrációnak 80%-a inficiálva volt ezzel a bűncselekménnyel. (Erdélyi Aladár : Én külügyministerről, belügyministerről egy szót sem szóltam I) Méltóztassék tehát nekem objektiv választ adni arra : ki felel ezért a korrupcióért, ha a kormányzat, a kormányzat élén álló férfiak nem felelnek? (Nagy Vince : Az ellenzék és a sajtó !) Ki fogja évi március hó 26-án, pénteken, ezért a felelősséget állani, hiszen ők ennek az országnak urai, az adminisztráció minden szála az ő kezükbe fut ösize, tehát ők felelőssek? A pártfegyelem odáig nem mehet, hogy az ember helyes premisszákból teljesen illogikus és inkonzekvens ; következtetéseket vonjon le, Azt vártam t. képviselőtársamtól beszédének bevezető része után, amikor felháborodását kifejezte s leszögezte, hogy károsnak és hátrányosnak tartja az országra nézve az ügyet, hogy levonja a kenzekvenciákat és ön is azok közé áll, akik a teljes igazságot és purifikációt akarják. (Erdélyi Aladár: Én is és mindnyájan azt akarjuk! — Farkas István : Csak mást csinálnak !) Azután mint slágert méltóztatott kijátszani, hogy az ellenzék eleinte a frankügyet, nem ugy kezelte, mint most, szerinte azért, mert akkor még nem voltunk tisztában, illetőleg baloldalon ülő t. képviselőtársaim nem voltak tisztában azzal, hogy Windischgraetz legitimista-e vagy sem. Először is levonom ebből azt a következtetést, hogy ön teljesen helytelen vágányon mozog, amikor nekünk azt imputálja, hogy a frankügyet mint politikumot nézzük, hogy mi . azt nézzük, hogy a tettesek, mielőtt ebbe a bűnbe beleestek volna, milyen politikai árnyalathoz tartoztak. Én igazán nem tudom, vájjon Windischgraetz legitimista-e vagy sem. ( Rakovszky István : Már régen nem az !) Nekünk tökéletesen mindegy, hogy Windischgraetz micsoda. (Zaj. -— Elnök csenget.) Ennek a bűncselekménynek elbirálásánál ez igazán egészen utolsó kérdés, mert ha mindjárt köztársasági volna is, akkor is elit élném és pereat-ot kiáltanék reá, aki ilyen súlyos, katasztrofális hatású bűncselekmény elkövetésére határozta el magát. Ebből vonja le t. képviselőtársam azt a konzekvenciát, hogy az ellenzéki akciónak, amely semmi egyebet nem céloz, mint az igazság és a jogrend helyreállítását, tulaj donképen nem is Vázsonyi Vilmos a karmestere, hanem más valaki. T. képviselőtársam, én sem Vázsonyit nem ismerem, mint karmestert, sem mást nem ismerek, én lelkiismeretemet és választóim megbízatását ismerem, akik azért küldtek be ide, hogy az igazság és törvénytisztelet mellett szálljak sikra. Engem, t. képviselőtársam, semmiféle grófszeretet nem vezet s ezt azért jegyzem meg, mert azt is közbekiáltották, — ha nem is t. képviselőtársam részéről — hogy a demokraták most egyszerre odaállnak az őrgróf pártjára ! (Rakovszky István : Igaz vagy nem, amit mondott, az a kérdés !) Ha képviselőtársam a frankvitában mondott beszédemet elolvassa, abból méltóztatik látni, hogy én a leghatározottabban kijelentettem, hogy a grófok társadalmi osztályát nem tartom történelmi osztálynak, hanem a polgárságot és munkásságot tartom annak, mert a polgárság és munkásság volt az, amely mindig kivette részét a szenvedésből és vérhullatásból. {Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) A polgárság nem tartozott ahhoz a történelmi osztályhoz, amely annak idején ezt kiáltotta : Vitám et sanguinem, sed avenam non. A polgárság mindig odaadta legkeservesebb és legutolsó falatját is. Engem tehát az előbbi vád nem érhet. Ennek előrebocsátása után azt mondom, hogyha az a. mentalitás uralkodnék a velünk szemben ülő többségi pártban, amelynek igen t. képviselőtársam kifejezést adott, akkor Pallavicini Györgv t. képviselőtársunk beszéde után nekünk tulajdónképen csak azt kellett volna tennünk, amit annak idején Gato tett, aki valahányszor felszólalt, mindig azt mondotta : Ceterum censeo Carthaginem esse delendam ! Nekünk is azt kellett volna tehát tennünk, hogy Pallavicini bejelentését felolvassuk mindaddig, amig a kormány és a ministerelnök módot nem ad neki arra, hogy