Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-526

A nemzet g iß ülés 526. ülése 1926, 6 Mert ki" kell emelnem, hogy igen t. ellenfeleink közül Vázsonyi képviselő ur volt az, aki tulajdonképen nem a karmesterséget vállalta. A karmesterséget, ugy tudom, hogy egészen máshonnan vállalták Vázsonyi képviselőtársam csak -az észt és a fáradságot bocsátotta rendelkezésre Sajnos azonban, meg keli állapítanom, hogy ő is elfeledkezett sok minden dologról. A többek között arról volt szó, hogy miért nem hallgattuk mi ki Pallâvicinit és Károlyi Imrét. Én amellett szavaztam, hogy hallgassuk ki mind a kettőt, de megdöbbenve veszem észre, hogy azok, akik tőle olyan nagy bizonyítékokat vártak, csak pár esztendővel ezelőtt is, milyen egészen másként gondolkodtak Károlyi Imre grófról. Hogy ne hivatkozzam másra, itt van a kezemben Károlyi Mihály emlékirata. Azt hiszem, senki sem fogja t. képviselőtársaim közül azt mondani, hogy ez annyira kormánypárti biblia, hogy erre én nyugodtan hivatkozhatom, ami bűneink takarására. Azt. hiszem, Károlyi Mihály sokkal közelebb áll ' igen t. képviselőtársaimhoz, általában a t. túloldalhoz. (Farkas István : Főispánjai mindenesetre az önök soraiban ülnek ! — Zaj.) T. Nemzetgyűlés ! Nézzük csak, mit möntak akkoriban gróf Károlyi Imréről? Gróf Károlyi Mihály a lehető legrosszabbat mondotta róla, bár első unokatestvére. Tehát semmi okom sincs feltételezni, hogy rosszakaratulag mondotta volna, mivel azonban ez nem tartozik szorosan ehhez az ügyhöz, nem kívánok felolvasni ebben a vonatkozásban semmit. De egészen máskép áll a dolog Vázsonyi Vilmos igen t. képviselőtársammal. Vázsonyi Vilmos t. képviselőtársam azt mondotta : ime, Károlyi megírta levelét, Károlyi tud mindent, Károlyi az igazmondó tanú. A hires Désyperben azonban egész mást mondott róla, mert ime olvasom : Vázsonyi Vilmos, akinek jogászi és politikai talentuma segítette győzelemre a panamaperben — tehát a Désy-féle perben — az igazságot, és aki e tantuszok megtartójában — így nevezte Károlyi Imrét — a leghitványabb, a legerkölcstelenehb jellemet látta. Annak, aki most ilyen módon hivatkozik Károlyi Imrére, hogy perdöntő tanúnak kívánja, azt hiszem, nagyon meg kellett volna gondolnia, hogy szabad lett volna-e rá hivatkozni, amikor csak pár évvel ezelőtt ilyen nyilatkozatot tett gróf Károlyi Imréről. (Farkas István : Ez áll Nádosyra is !) Kérem, nekem nincs szavam védeni Nádosy Imrét, nincs okom védeni, nem is fogok rá pazarolni egyetlen egy szót sem, mert én következetes maradok : én akit bűncselekményben részesnek tartok, azt nem tudom sem menteni, sem barátomnak nevezni, mert felfordul az erkölcs s én csak egy erkölcsöt ismerek, a polgári erkölcsöt, amely nem tud különbséget tenni. (Általános élénk helyeslés.) T. Nemzetgyűlés ! Ugyanígy meg kell döbbennem . . . (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! (Halljuk l Halljuk ! a jobboldalon.) Erdélyi Aladár : Amikor arra hivatkoznak épen igen t. képviselőtársaim, hogy egyetlen vádló tanú, aki terhelőleg nyilatkozott a kormányról és akinek a vallomására a kisebbségi vélemény is felépül "Windischgraetz Lajos herceg. Állítólag Windischgraetz vacsorázott együtt az urak közül sokkal, akik •—• a vacsora résztvevői — itt egymásután és nem egyszerre állottak fel s egymásután nyilatkoztak. (Barla-Szabó József : Négy év muíva i) És csodálatosképen az úgynevezett narancssalátára emlékeztek a legjobban, (Derültség.) s később kellett memóriájukat feleleveníteni, hogy történt ott más is, nemcsak narancssaláta-evés. (Barla-Szabó József : Mészárost, a notórius bankhamisitót még mindig barátjuknak tartják !) Ezek az urak akarják NAPLÓ. XLI. ri március hő 26~án

}

' pénteken,- 45 azt mondani, hogy a kormány "tudott róla ? Tehát a kormány tudott róla — mondják ők — és ez nagy bűn. De kérdezem : nem nagyobb bűn-e az, hogy ők már előbb tudtak róla és mégsem léptek fel ellene és nem mondották meg ? Én nem tudok kétféle igazságot osztani, csak egyfélét, és ezzel végezni kell, akár vacsoránál, akár reggelinél, mindenkor meg kell mondani az igazságot egyenesen, őszintén. (Ugy vanj Ugy van ! a jobboldalon és a középén. 2-— Prcpper Sándor : Ki volt felelős állásban, ez a kérdés ! •— Nagy zaj a jobboldalon és a középen. — Barla-Szabó József: Mindenki felelős, aki bűntakargató ! Kik főzték a tervet ?) Azt mondják, hogy Windischgraetz a szavahihető tanú, hogy Windischgraetz az, akinek joga van a kormányt vádolni. Gróf Andrássy Gyula igent, képviselőtársam azt mondja, hogy ő továbbra is barátjának tartja azt, aki barátja volt. Ahogyan én ismerem az ő gondolkozását, nem tudom elképzelni, hogy Spannring, Rába és Gerő barátjai lettek volna Andrássy Gyulának, s úgy hiszem, csak kettőről lehet szó, aki barátja volt : Nádossy Imréről és Windischgraetz Lajos hercegről. Hogy Nádosy Imre barátja volt-e, azt önöknek kellene eldönteniök, mert nem képzelhetem, hogy önök annak a bizonyos karmesteri pálcának engedelmeskednének, ha barátja lett volna az, aki önöket négy esztendőn keresztül vasvesszővel verte, (Defültség^ jobbfelöl.) marad tehát az egy Windischgraetz Lajos herceg. Hogy róla mi volt a vélemény, különösen a Nemzeti Kaszinóban, de a legszűkebb Andrássy-körzetben is, erre vonatkozólag méltóztassék ismét elolvasni gróf Károlyi Mihály emlékiratait. Gróf Károlyi Mihály nem állt olyan messze Andrássy Gyula gróftói, hiszen méltóztassék csak megnézni, ebben a könyvben meg van írva, hogy nemcsak családilag tartozott hozzá, hanem legszűkebb politikai köréhez is oda tartozott, vele beszélte meg mindig a dolgokat. Nem tudom, de azt hiszem, jogosítva volt Károlyi megírni róla azt, hogy milyen volt à felfogása. Ime, azt mondja Andrássy Gyula, »hogy neki mindig a legrosszabb véleménye volt Windischgraetzről és különösen ebben az ügyben rosszhiszeműnek tartotta». Ez volt az a bizonyos Károlyiféle Costen-ügy és egyéb ügyek (olvassa) ; »Andrássy számtalanszor mondotta, hogy Win dis chgraetzet hazug, megbízhatatlan fráternek tartja . .-.« (Derültség a jobboldalon és a középen.) T. Nemzetgyűlés ! Nem tudom, hogy mennyire felel meg ez az Igazságnak, de feltételezem, hogy Károlyi Mihálynak joga volt ezeket a dolgokat megírni. Ez a könyv százezer példányban nemcsak Magyarországon, de külföldön is el van Terjedve. (Horváth Zoltán : Magyarországról ki van tiltva !) Erre is ki kell terjeszkednem. Ha tőlem függne, ezeket a könyveket saját költségemen százezer példányban terjeszteném. (Szeder Ferenc : Mondja meg" ezt az ostoba belügyministemek, az tiltja ki ! — Nagy zaj a jobboldalon és a középen.—-Felkiáltások : Rendre !) Elnök : Szeder Ferenc képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasítani. (Barla-Szabó József : __ A szakszervezetben igv beszélnek !• — Propper Sándor : Ott nem ! Önök beszélnek így S Nem volt még szakszervezetben ! — Barla-Szabó József : Nem is leszek !) Csendet kérek, képviselő urak ! Erdélyi Aladár: Szeder Ferenc igen t. képviselőtársam közbeszólására csak a következőket van szerencsém megjegyezni: én ezt olyan formában mint ő jelezte, sohasem tudnám meglenni, mert én mindenkivel, még ellenfeleimmel szemben is a legillendőbb hangot használom. (Egy hang a jobboldalon : Ez a műveltség ! — Szeder Ferenc : A belügyminister nem ellenfél, hanem ellenség !) Én még az ellenfeleimmel is ilyen módon beszélek! (Propper Sándor : Ellenség ! — Vázsonyi Vilmos : Teljesen rosszhiszemű fiatalember ! — Zaj.) . 7