Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-526

46 A nemzetgyűlés 526. ülése 1926. Én egy-két olyan tanúról, akiről azt állították, hogy őket feltétlenül meg kell hallgatnom, ime, nem az én, hanem Károlyi Mihály gróf véleményét olvastam fel, akinek pedig joga volt ezt mondani, mert közelebb állt azokhoz a férfiakhoz, akikre ezt a nyilatkozatot tette. (Vázsonyi Vilmos : Joga volt füllenteni.) Vázsonyi igen t. képviselőtársam nem volt itt az előbb. (Vázsonyi Vilmos : Higyje el, hogy sokat hazudott ebben a könyvben.) Kérem, az meglehet. (Vázsonyi Vilmos : Beigazolom.) Ez lehet, megengedem, hogy sokat hazudott, ezt t. képviselőtársam jobban fogja tudni, mert többet érintkezett Károlyival, mint én, mert én soha sem érintkeztem vele ; azonban engedje meg t. képviselőtársam, hogy azokban a dolgokban, amelyeket az előbb felolvastam, amikor hivatkoztam Károlyi Imrére, talán mégis igazat irt. (Vázsonyi Vilmos : Nem ! Ez az első hazugsága !) Ez a könyv igen szépen nyilatkozik igen t. képviselőtársamról, úgyhogy nem akarom elhinni, hogy épen ebben a részben nem mondana igazat. (Vázsoyi Vilmos : Hazudik abban is !) Hivatkozik arra is, hogy a periratokban is meg lehet találni, hogy gróf Károlyi Imrét »tantuszok megtartójának« méltóztatott nevezni. (Vázsonyi Vilmos : Látja, ez is hazugság !) Nagyon örülök, ha megcáfolja t. képviselőtársam. (Vázsonyi Vilmos : Megmondtam, hogy hazugság ! — Meskó Zoltán : Ki irta a könyvet? mert Károlyi igy nem tud irni !) Ki irta a könyvet, az a kérdés ! — Zaj jobbfelől. — Friedrieh István : Amikor az Omge. elnöke volt, akkor is érintkeztem vele ! — Propper Sándor : Meskó Zoltánnak nem illik volt gazdáját hátbatámadni ! Szolgálta valamikor ! —Vázsonyi Vilmos : Azt irja rólam, hogy a magyar irás-olvásást propagáltam. Ez is hazugság.) Azért mondom, hogy Vázsonyi igen t. képviselőtársamnak legkevesebb oka van azt mondani, hogy nem igazat irt, mert Vázsonyiról sok olyant ir, ami elismerésreméltó épen Vázsonyi igen t. képviselőtársamnál. (Felkiáltások jobbfelől : Ha hazudott, akkor is !) Felolvashatnék egész sor Károlyi-nyilatkozatot, ahol azt fejtegeti, hogy Windisehgraetz mennyire képtelen, mennyire alkalmatlan volt mindenféle komoly szerep vitelére. Bocsánatot kérek, ha ez így van, akkor nagyon csodálkozom, hogyan emelhetik képviselőtársaim a culpa in eligendo vádját, amikor azt látom, hogy ők voltak azok, akik támogatták azt a kormányt, amelyben Windisehgraetz burgonyaügyi, vagyis közélelmezési minister volt, sőt Wmdischgraezet Andrássy Gyula igen t. képviselő társam az utolsó percekben maga mellé vette a külügyi osztály vezetőjének. Ha ezeket tudták róla, — aminthogy a nyilatkozat szerint tudták — akkor csodálkoznom kell, hogy épen nem ők voltak azok, akik ezt már akkor kifejezésre juttatták, mert ha megtették volna, már akkor elvágták volna az ő politikai karrierjének fonalát és bizonyára nem következhetett volna be, hogy a frankhamisításban is szerepet vigyen. Ha nem emelik fel a ministeri székbe, akkor Nádosy sem fogja őt alkalmas embernek tekinteni és mások sem. Ne méltóztassék azt gondolni, hogy én ezzel Nádosyt védelmezem. Szó sincs róla. Az én Ítéletem és szerény meggyőződésem a legelsujtóbb, ami csak lehet egy Nádosyról. De ha Nádosyra vonatkozott az a megállapítás, hogy továbbra is barátja marad, — mert Andrássy nem nevezte meg, hogy kit tart továbbra is barátjának — ha Nádosy is ezek közé tartoznék, amit kétkedve hiszek, akkor figyelmébe ajánlom, hogy Nádosy nem közönséges büntettet követett el/ hanem hivatali esküjének megszegésével követte el a bűnt. Ha tudok is Trianon vagy bármi más alapon rájuk nézve mentséget találni, a hivatali eskü megszegésére nem tudok semmiféle mentséget sem. évi március hó 26-án, pénteken. Amikor végigtekintettem a frankügj

7 odisszeáján, a frankvitán és amikor megállapítottam, hogy csak akkor kezdték védelmükbe venni Windisehgraetz herceget, amikor újból kijelentette, hogy ő nagy legitimista, akkor már az egész ügyet megtudtam konstruálni. (Vázsonyi Vilmo s : Ellenkezőleg. — Zaj balfelől.) Miattam méltóztassanak mondani, amit akarnak, nekem ez a meggyőződésem és ennek nyíltan kifejezést is adok minden körülmények között. (Vázsonyi Vilmos : Hol jelentette ki ?) Ha annyira nem méltóztatnak ismerni a dolgot, méltóztassanak elolvasni a bizottsági ülés jegyzőkönyveit, ott méltóztatnak megtalálni az erre vonatkozó adatokat. Én jól vagyok értesülve, de úgylátszik, a t. képviselőtársaim nincsenek jól értesülve. (Vázsonyi Vilmos : Ellenkezőleg, ön van rosszul értesülve !) Csodálkozva kell látnom, hogy önök tudnak egy büntetendő cselekményt először elitélni, azután pedig felmenteni, sőt kijelenteni azt, hogy az illető bűnösök továbbra is barátjaik maradnak. Ezt tisztára lehetetlenségnek tartom. Ebben az országban egyszer már nyíltan és őszintén ki kell jelenteni, hogy semmi más morált el nem fogadhatunk, mint azt, amelynek alapja a törvénynek tisztelete, és ha valakinél büntetendő cselekmény állapitható meg, azt nem lehet menteni semmiféle más erkölccsel. Megdöbbenéssel kell megállapítanom, hogy amikor tanuzásról van szó, akkor egyesek felállnak itt, vagy leveleket irnak . . . (Zaj a balközépen. — Lendvai István : Zadravetz is legitimista ?) Nem azt mondtam, hogy aki ebben az ügyben szerepel, mind legitimista, mert meg vagyok győződve róla, hogy Spannringgel meg a többiekkel nemnagyon törődnek. Ez természetes dolog, és én ebben az ügyben csak azokat neveztem meg, akikkel van okuk, hogy törődjenek. (Vázsonyi Vilmos : Ez sem igaz ! — Pakots Józseí : Azok a szegény emberek nem tehetnek semmiről ! — Nagy Vlnee : Azokat szabadlábra kell helyezni !) Elnök : Csendet kérek I Erdélyi Aladár : Amennyire csodálkozva láttam ezt a változást, ugy csodálkozva láttam a tanuzási kérdésben elfoglalt álláspontot is. Én az első perctől fogva azon a véleményen voltam, hogy mindenkinek, aki feláll a fórumon és valakit yádol, erkölcsi bátorságának is kell lennie, hogy odamenjen az illetékes hatóság elé és őszintén, nyíltan megmondjon mindent. Hangsúlyozom, hogy mindent, mert a tanú nemcsak arra teszi le esküjét, hogy vallomásában mindent elmondott, hanem arra is, hogy semmit el nem hallgatott. (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) És épen ez az, ami csodálatos. Ez benne van a törvényben és mégis, méltóztassanak megnézni, a tanú urak egy része elmegy bizonyos határig és akkor kijelenti hogy nincs tovább Ezt, bocsánatot kérek, elfogadni nem tudom. (Friedrieh István : Maday képviselő ur az előbb mást mondott !) Nem tudom, mit mondott, méltóztassék elfogadni azt, amit én mondok. Én már az előbb elmondottam szerény véleményemet, de méltóztassanak megengedni, hogy erre újból hivatkozzam. Elismerem, hogy azok az igen t. képviselőtársaim, akik most mint tanuk szerepelnek, eddig hozzá voltak szokva ahhoz, hogy nem igen jártak a bíróság elé természetes tehát, hogy nem is tudták ezeket a konzekvenciákat. Ahhoz voltak szokva, hogy mindenki megelégedett azzal, amit ők egyszerűen ki jelentettek. Ez az a bizonyos caezura, amiről ők azt hiszik, hogy a törvény előtt is meg lehet tenni, de a törvény I ilyent nem ismer. Aki tanú akar lenni, annak tes-