Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-526

42 A nemzetgyűlés 526. ülése 1926. évi március hó 26-án, pénteken. kének s a parlamentarizmus jövőjének tennének szolgálatot, ha ebben az ügyben pártpolitikától mentesen igyekeznének a mentelmi jogot megvédelmezni. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ki merné ebben a parlamentben tagadni, hogy Pallavicini György őrgróf megjelenése és beszédé, a ministerelnök ur válasza s az egész kérdés nem a legsúlyosabb politikai küzdelem magva? Amikor ilyen nyílegyenesen van felvetve a kérdés, amikor egy képviselő önmaga leteszi a mentelmi jog védelmét és a mentelmi jognak —hogy ugy mondjam — nagy előnyét, kimegy a bíróság elé, odaáll és kijelenti, hogy szívesen szembenéz a ministerelnök úrral, de nem tanuképen, hanem vádlottképen, (Halász Móric : Nem ő mondja meg, hogy vádlott-e vagy sem. — Zaj a szélsőbaloldalon.) abban az esetben feltétlenül alkalmat kell adni a kormánynak arra, hogy ez megtörténhessék és ezt ne ugy eszközöljék, hogy a kérdések lényege megkerültessék, hanem nyílegyenesen, tisztán, becsületesen oda kell ültetni, igen t. képviselőtársunkat a vádlottak padjára. (Halász Móric : Még oda is kerülhet ! — Klárik Ferenc : Miért nem engedik ? — Drozdy Győző : Minden héten ülünk ott, nem nagy dolog ! — Felkiáltások jobbfelől : Mi engedjük ! — Klárik Ferenc : Maguk nem engedik ! — Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Kiss Menyhért : A ministerelnök ur annakidején a következő kijelentést tette (olvassa) : »Felszólítom Pallavicini György képviselő urat, hogy az ülés után azonnal jelentkezzék az ügyésznél, hogy bizonyítékait előterjessze, ha pedig a képviselő ur önként nem fog jelentkezni, akkor a kormány kötelességének fogja tartani intézkedni, hogy a képviselő ur megidéztessék és vallomást tegyen«. Ez valóságos fenyegetés. (Halász Móric : Az, hogy vallomást tegyen, sohasem volt fenyegetés ! — Propper Sándor : Nincs joga a ministerelnöknek egy képviselőt utasítani. — Zaj.) Elnök : Csendet kérek Î Ne méltóztassanak állandóan közbeszólni. (Propper Sándor : A ministerelnöknek joga van vitatkozni, de nem utasítani.) Kiss Menyhért : Ebben a teremben egyetlenegy ministernek sincs joga a képviselőket utasitani. Ebben a teremben minden képviselő azt mondja és azt csinálja, amit a lelkiismerete sug neki. (Perlaki György : Akár szabadon legazemberezhet valakit, ugy-e? —• Klárik Ferenc : Ez szuverén testület ! Semmi köze a ministerelnöknek hozzá ! — Zaj.) Ugyanigy cselekedett ministertársa, a honvédelmi minister ur, aki ugyancsak ebből az ügyből kifolyólag azt mondta : »felelősségre vonom azt a képviselőt, aki bennem kételkedni mer«. Ezt a hangnemet lehet meghonositani a kaszárnyákban, hivatali szobákban, de egy nemzetgyűlés nyilvános termében nem, mert ez a parlamentarizmus lényegének felrúgása. (Halász Móric: Itt felelőtlenül beszélhet mindenki? —Perlaki György ; Legazemberezhetnek bárkit? — Dénes István : Úgyis többször megtették már, fájdalom. —• Klárik Ferenc : A ministernek nem szabad fenyegetni Î — Perlaki György : De képviselőnek sem szabad senkit legazemberezni és gyanúsítani ! — Zaj. Elnök : Csendet kérek mindkét oldalon. Méltóztassanak már csendben maradni. Kiss Menyhért : A nemzetgyűlés terméből ezt a hangot, a kormánynak ezt a szellemét és azt a szokását, hogy itt rendelkezik, utasit és megfenyeget képviselőket, ki kell irtani, mert ez diktatúrát jelent, a parlamentarizmus felrúgását jelenti és én nem tudom, hogy az igen t. kormányelnök ur ma, amikor a világ kilenctized részében parlamentarizmussal kormányoznak, milyen más rendszert akar itt meghonositani és milyen más rendszerrel akarja ezt a szegény tönkretett csonka országot boldogitani. (Propper Sándor : Diktatúrával, ami most is van !) Bárcsak megtenné ministerelnök ur az, amivel Berki képviselő úron keresztül fenyegette meg a nemzetgyűlést, hogy ha nem lesz rövidesen rend, nem szállíttatik köszönet és hála« — vagy nem tudom mit vár ő a kormány részére — bizalom a frankügyben kifejtett tevékenységéért, akkor majd appellálni fog a nemzethez. Nem egy alkalommal, hanem számtalan alkalommal rámutattam arra, hogy a világtörténelemben nincs példa rá, hogy egy nemzetgyűlés öt esztendeig maradjon együtt, mert egy nemzetgyűlésnek épen az a lényege, hogy rövid időn belül rendkívül nagy, alapos, radikális reformokkal csinálja meg az utat, amelyen az ország népének haladnia kell. Ezzel szemben a ministerelnök ur által vezetett második nemzetgyűlés, (Halász Móric : Mi köze ennek a mentemi joghoz ? — Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Igenis köze van !) nem hajtotta végre ezeket a reformokat, és most az ötödik esztendőben kezd fenyegetőzni a ministerelnök ur a nemzetgyűlés feloszlatásával. Nagyon helyesen teszi, mi kérjük is rá, állunk elébe, méltóztassék a nemzetgyűlést feloszlatni, méltóztassék a frankügyből kifolyólag s a mentelmi jog sérelme tekintetében megkérdezni az ország közvéleményét, hogy helyesnek, jónak tartja-e ezt a kormányzást, jónak tartja-e azt, hogy itt képviselők vannak, akik jelentkeznek és vádolják a kormányt azzal, hogy tudott a frankhamisításról... (Perlaki György: De nem bizonyítják ! — Horváth Zoltán : Ez nem fórum a bizonyításra ! Itt pártok vannak, itt nem lehet bizonyítani ! — Zaj. — Halász Mórié : Itt csak gyanúsítani lehet, bizonyítani ellenben, úgylátszik nem ! — Dénes István : Önök is ezt csinálták 1 — Klárik Ferenc közbeszól. •— Halész Móric : Rám ne kiabáljon ! Micsoda dolog ez ! ? Nem is szóltam önhöz ; Horváth Zoltánnak feleltem ! — Nagy zaj.) A kormány e kérdések elől kitér, nem lényegben oldja meg ezeket, hanem mindent elkövet, hogy a maga párturalmát fentartsa és hogy azokat a képviselőket, akik neki nem tetszenek, lehetetlenné tegye. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Óva intem a t. túlsó oldalt is, hogy a mentelmi jog védelme tekintetében más álláspontot foglaljon el, mint amilyen álláspontot párt szempontokon felülemelkedve megkíván ez a jog. Ez nem a baloldal, nem a közép, és nem a jobboldal, hanem az egész parlamentarizmus legfontosabb kérdése, és nagyon helyesen, nagyon jól tenné az igen t. túloldal, ha ebből nem csinálna pártpolitikai kérdést, hanem nézné, hogy a ministerelnök ur érdeke, hogy ez a kérdés igy intéztessék el, hanem ezen az érdeken felülemelkedve arra az álláspontra helyezkednék, hogy a parlamentben elhangzott kijelentésért senki a bíróság előtt felelősségre vonni, sem tanúnak megidézni nem lehet, csak azért, amit a képviselő a parlamentben kívül olyan módon mond, vagy tesz, hogy alkalmat is ad arra, hogy felelősségre vonják. (Halász Móric : De hiszen a nyilatkozata az újságokban is megjelent ! — Zaj.) Ebben az esetben vád hangzott el — rendkívül súlyos vád — a kormányelnök ur ellen, amely egész politikai rendszerét borzalmasan fenyegeti, de viszont megtörtént, hogy egy ellenzéki képviselő, aki ezt a vádat hangoztatta, bár joga lett volna megmaradni azon álláspont mellett, hogy a Házon kivül ezt nem mondja el, és elégnek tarthatta volna, hogy csak a parlamentben, a szólásszabadság köpenyege alatt emeljen vádat, mert ehhez is joga van, mégis megírta ezeket a vádakat a sajtóban is. Á parlamentarizmus lényegéből folyik, hogy itt mindent el lehet és el szabad mondani. (Felkiáltások jobbfelől : Csak azt, ami igaz !) Pallavicini t. képviselő ur ezzel nem elégedett