Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-526

3d À nemzetgyűlés 526. ülése 1926. évi március hó 26-án, pénteken. mentelmi jog a képviselői függetlenség talpköve, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) sőt a nemzet egész alkotmányos életének palládiuma. Azt hiszem, nincs közöttünk senki, aki ennek az elvi megállapításnak helyességét kétségbe akarná vonni. (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon és a középen.) Valóbari, a mentelmi jogot én is piedesztálnak tekintem, amelynek magasságából a képviselő, a törvényhozó szabadon hirdetheti a maga politikai eszméit, még abban az esetben is, ha ezek az eszmék a nemzet egész alkotmányos berendezkedésének törvényes megváltoztasására irányulnak is. A képviselő munkáját ilyen ideális értelemben felfogó törvényhozóval szemben ennek a piedesztálnak magasságába rendőrkéz valóban nem érhet fel és nem nyúlhat fel, azonban még sem engedhetjük meg azt, hogy egyes törvényhozók a mentelmi jogot egyszerűen spanyolfalnak tekintsék, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen.) amely mögül azután kényelmesen és mintegy biztos fedezékből szórják a gyanúsítás sarát egyes személyekre, legyen bár az a személyiség a legutolsó sarki hordár vagy pedig Magyarország ministerelnöke. Ha én vádat emelek valaki ellen, önként leszállok arról a piedesztálról (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) és adataimmal odafordulok az ezenknek az adatoknak felülvizsgálására egyedül hivatott fórumhoz, a független magyar bírósághoz, mert ezzel a mentelmi joggal szemben, ezzel a gyönyörű képviselői kiváltsággal szemben nekünk, képviselőknek is, igenis kötelességeink vannak, nekünk ezt a kiváltságot nem szabad soha szükségtelen teherpróbának kitennünk ; ez nem szabad és nem is illik. Engem Dénes István képviselőtársamtól, akinek egy mentelmi ügye ép most került a nemzetgyűlés elé, kapcsolatban vagy legalább is egyidejűleg a Pallavicini-féle mentelmi bejelentéssel, mondom, Dénes István képviselőtársamtól, az ő személyiségétől és egész politikai egyéniségétől engem mérhetetlen distanciák választanak el, azonban nem hallgathatom el azt, hogy végtelen rokonszenves benyomást tett rám a mentelmi bizottság jelentésében foglalt az a tény, hogy Dénes István képviselőtársam az ő ismeretes ügyében mentelmi jogának felfüggesztését önmaga kérte (Helyeslés a jobboldalon.) s én ezt vártam volna március 2-iki beszéde után őrgróf Pallavicini György képviselő úrtól is. (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon és a középen.) Igaz ugyan, hogy ő vádjait a Magyarság március 3-iki számában, tehát sajtó utján megismételte és ezzel ki akart provokálni egy sajtópert, én azonban ezt, bocsánatot kérek, egyenes és nyilt eljárásnak nem tekinthetem. Ez tipikus esete annak, hogyan lehet valamely ügyet mellékvágyányra terelni. (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon és a középen.) Mert hiszen egy perből kettőt csinálni és a rendes bűnvádi eljárást a sajtóper befejeztéig megakasztani semmiesetre sem lehet az igazságkeresésnek legegyenesebb és legrövidebb útja, mert kétségtelen az, amire az előadó ur előadói beszédében hivatkozott, hogy a sajtóper kimenetele igenis befolyással van a frankügy bűnügyi lefolytatásának kimeneteléle. Hogyha Pallavicini György őrgróf képviselő ur bizonyítani tudja vádjait, akkor egészen bizonyos, hogy azok a bűncselekmények egészen más birói elbírálás alá esnek, mint hogyha nem tudja azokat bizonyítani. Hogyha nem 'tudja bizonyítani azt, hogy a kormány részes lenne az ügyben, vagy legalább is tudomással birt volna ezen bűnügyről és ennek következtében bizonyos részességnek felelőssége terhelné, akkor egészen bizonyos, hogy a franKhamisitás bűntényének résztvevőit fokozott felelősség fogja terhelni és a büntetés kiszabásának mértékére is ez a ténykörülmény egészen bizonyos, hogy befolyással lenne. Minden logika tehát odasarkallik, hogy őrgróf Pallavicini György képviselőtársunknak a rendelkezésére álló adatokat az igazság kiderítésének érdekében a jelenleg folyamatba tett bűnvádi eljárás során kell minél előbb beledobnia a birói döntés mérlegébe. Az előttünk fekvő mentelmi ügynek három része van, az három kérdésre tagozódik. Az egyik a mentelmi jogsérelem dolga a ministerelnök úrral szemben. Itt teljesen a mentelmi bizottság felfogásának alapjára helyezkedem, mert lehetetlenségnek tartom, hogy egy képviselő törvényes jogát, t. i. mentelmi jogát, meg lehessen sérteni akkor, amikor a ministerelnök ur őt egy törvényes fórum, t. i. a bíróság elé irányította. De épen ugy kizárt dolog az is, hogy a főügyészség vagy a főkapitányság, pláne tudatosan, megsértette volna a mélyen t. képviselő ur mentelmi jogát, mert hiszen nagyon jól tudjuk részint a jelentésből, részint a vádiratból, a lapok közleményeiből, hogy a budapesti főkapitányság az udvariasságnak igazán mindenféle hangnemén és módján próbált a képviselő úrhoz hozzáférkőzni és őt arra rábirni, hogy fáradjon el az ügyészségre és ott a vizsgálóbíró előtt tegye meg a maga vallomását. A képviselő ur azonban tudvalevőleg ez elől elzárkózott, pedig, ismétlem, három formában is megismételte ezt a főkapitányság : ha jól tudom, egyszer telefonon, egyszer küldönc utján, egyszer pedig egy udvarias Írásbeli meghívás formájában, amely a szokásos szankciókkal egyáltalában nem rendelkezett. A képviselő ur meg is jelent, de a vallomástételt mindezek ellenére megtagadta. Minthogy pedig ez a rendőrhatóság semmiféle kényszereszközt nem alkalmazott és ilyen kényszereszközök alkalmazásával egyáltalában nem is fenyegetődzött, ennélfogva a mentelmi jog megsértésére tulaj donképen alkalom sem volt, ugy hogy e tekintetben is teljes meggyőződéssel teszem magamévá a mentelmi bizottság felfogását és jelentését. Hogy pedig őrgróf Pallavicini György képviselőtársunk mentelmi joga felfüggesztessék, — ez a kérdésnek a harmadik része — ezt én egyenesen az ország érdekében valónak látom. Igenis, a frankügy teljes likvidálása az, hogy mi ezzel az ominózus, keserves problémával leszámoljunk, mégpedig ugy büntetőjogi, mint politikai vonatkozásában : ez a nemzet presztízsének kérdése, nekünk tehát ezen a leszámoláson túl kell esnünk, még pedig sommásan, végérvényesen és sürgősen. (Helyeslés.) Látva azt a vonakodást, amelyet képviselőtársunk tanusit a bíróság előtt való vallomástétel tekintetében, ez engem arra indit, hogy annak az ellenzéknek eljárásában, amelyhez őrgróf Pallavicini György képviselőtársunk is tartozik, egy bizonyos feltűnő jelenségre mutassak rá. Ez a feltűnő jelenség pedig a következő. Rendkívüli lassúságot, késedelmeskedést és húzódást tanúsítanak odaát a frankügy bűnügyi kivizsgálásának tekintetében, ellenben túlságos türelmetlenséget és mohóságot tapasztalunk a frankügy politikai konzekvenciáinak forszirozásában. (Ugy van ! jobbfelől.) Propper képviselőtársunk tegnapelőtt Rupert képviselő ur beszéde alatt célzást is tett erre, amikor a sorrendre hivatkozott, hogy t. i. az ő felfogása szerint a prius a politikai felelősség kérdését illeti, a mi felfogásunk szerint pedig a frankügy birói kivizsgálásáé a prius, mert a politikai konzekvenciákat csakis egy, a bűnvádi perrendtartás szabályai szerint, tehát perrendszerü pontossággal lefolytatott eljárásra alapitott birói Ítéletre lehet építeni. Csak ez lehet a politikai konzekvenciák levonásának alapja! Odaát azonban ugylátszik, másként gondolkodnak és így kénytelen vagyok Petőfinek egyik versét olvasni rá erre az eljárásra, akj