Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.
Ülésnapok - 1922-538
A nemzetgyűlés 538. ülése 1926. évi április hó 26-án, hétfőn. 411 kapitalizmus ideológiájában él. Számára a munkaerő nem jelent értéket. Miért is jelentene, hiszen ha valaki kidől vagy megrokkan, helyébe könnyű szerrel százakat és ezreket tud odaállítani. (Klárik Ferenc: Azt kellene törvényhozási utón megakadályozni, hogy igy visszaéljenek a munkaerővel. — Viczián István: Ne tessék szövetkezni a választáson a kapitalizmussal! — Esztergályos János: Bárcsak ön már egyszer a józan ésszel szövetkezne! — Viczián István: Finom kifejezései vannak az urnák! — Esztergályos János: Ilyen rágalomra az ember nem mondhat mást! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Méltóztassanak nyugalmukat megtalálni. Kéthly Anna: Ez a kapitalizmus a mi saját külön magyar kapitalizmusunk, mely termelési és gyártási fogyatkozásait, eladási apparátusának gyarlóságát mind a munkabéren akarja megkeresni. Ennek az ipari és bankkapitalizmusnak számolnia kell azzal, hogy ha ez az ország temetővé változik, abban ő is bűnös, mert támogatja azt a rendszert, amely vámokat és rendőrt ad neki és jogtalanságot bocsát rendelkezésére a munkásság ellen. (Graeffl Jenő: Ez nagyon erős!) A mezőgazdasági munkásság helyzete egy szemernyivel sem jobb, mint az ipari munkásságé, bár meg kell állapitani azt, hogy nem kell az Onige elfogultsága annak kijelentéséhez, hogy a nagybirtok is veszedelmesen csúszik lefelé a lejtőn és nemsokára elérkezik oda, ahol a háború előtt volt, hogy fuldoklik az adósságokban. (Graeffl Jenő: Ebben igaza van! Fülig vagyunk már a bajban!) Ennélfogva sietni kell olyan törvényekkel, amelyek az anyagi romlást késleltetik, vagy lehetetlenné tenni olyan törvények megalkotását, amelyek az ő érdekeivel elLentétesc'k. A nagybirtoknak 1914-től 1920-ig" példátlan konjunktúrája volt. (Szily Tamás: Szép konjunktúra! Maximálás! Rekvirálás! — Klárik Ferenc: Volt ott más is! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Kéthly Anna: A háJborus esztendők alatt a földbirtokos adósságának nagyrészét kifizette. Ezt letagadni nem lehet. A következő lépést azonban már elmulasztotta: módszereit nem javitotta, elfelejtett invesztálni, nem tanult és nem haladt. A nagybirtok most már felélte a konjunktúra-jövedelmeket. Az egyházi nagybirtok kurzus-vállalkozásokba fogott és most, hogy bekövetkezett a dekonjunktúra, ott tartunk, hogy változatlanul külterjes a gazdálkodás, amint azt a statisztika adataival egész könnyen lehetne bizonyítani. (Hedry Lőrinc: Erre igazán kíváncsi volnék!) De mi nem tudunk ezen sajnálkozni, mert azt tartjuk, hogy csak annak a kezén maradhat meg a föld, aki azt a köz javára tudja fruktifikálni, mert Magyarország földje nem lehet az ügyetlenek és pazarlók földje, mert Magyarország földje közkincs és mindenkié. (Helyeslés. — Hedry Lőrine: Ez igaz!) A nagybirtok, a középbirtok s a politikailag ma fennuszó kisgazdaréteg, amely ma pünkösdi királyságát éli, s a protekciós vitézi telkek árnyékában húzódik meg, az éhenhaláshoz közel a mezőgazdasági cseléd és napszámos. (Szily Tamás: Ezt nem lehet mondani! — Forgács Miklós: Azon kezdem, hogy a kisgazda, aki ezelőtt három cselédet tartott, ma egyet sem tart!^ Statisztikailag fogom kimutatni! Ehhez már igazán nem értenek a pestiek! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Kéthly Anna: Én erről a kérdésről nem is akarok beszélni. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezt a néhány szót is csak azért mondottam, mert én is végighallgattam Szeder képviselőtársamnak e tárgyról mondott beszédét, amely teljes egészében felöleli ezt a kérdést és teljes objektivitással állította ide azt a nyomorúságot, amely e téren van. A mezőgazdasági munkásság az a kategória, amelynek sohasem volt konjunktúrája. Ez az a kateglória, amely 15—20 ezer koronás napszámból tengeti életét, tartja el asszonyát, gyermekét s örül, ha néha egy hónapban 8—10 napot dolgozhat. (Forgács Miklós: A falusi asszonyt nem kell eltartani, mert megkeresi a maga kenyerét! — Klárik Ferenc: Kicsodái — Forgács Miklós: A falusi asszony! — Klárik Ferenc: Ugyan ne beszéljen, nekünk nem lehet ezt mondani, mert mi is járunk ki a falura! — Zaj.) Elnök: Klárik Ferenc képviselő urat kérem, méltóztassék az elnöki figyelmeztetést respektálni és csendben maradni! (Klárik Ferenc: Azokról van szó, akik nem tudnak munkához jutni! — Forgács Miklós: Lehet, hogy olyanok is vannak! — Esztergályos János: Mindenki dolgozni akar! — Zaj.) Esztergályos képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! (Klárik Ferenc: Ott vannak a piacon, nincs munkájuk!) Klárik képviselő urat másodszor figyelmeztetem, hogy méltóztassék csendben maradni! Kéthly Anna: Ez a réteg az, amely tiszta magyar és tiszta keresztény és amellyel mégis a legmagyartalanabbul és a legkeresztényietlenebbül járnak el a hatalom jelenlegi birtokosai. Ez a réteg az, amely a szociálpolitikai gondoskodásnak még azt a minimális mértékét is nélkülözi, amelyet az ipari munkásság a maga erejével már megszerzett magának. Ez a réteg az, amelynek asszonyai és gyermekei egyformán a legrettenetesebb robotban kínlódnak, hiszen mezőgíazdasági cselédnek is azt veszik fel, akinek minél több gyermeke van, annál több kezet lehet munkába állítani. (Hedry Lőrinc: Épen az ellenkezője áll!) A falusi réteg az, amely a legjobban el van hanyagolva. (Ellenmondások a jobboldalon. — Elnök csenget.) A magyar falunak nincs iskolája, nincs orvosa, nincs kórháza. (Szomjas Gusztáv: Mindent a város ad a falunak! —Klárik Ferenc: A városnak még székesegyháza is van! — Zaj.) A magyar falu az, ahol a kultúra és a higiéné úgyszólván ismeretlen valami. (Forster Elek: Ebben igaza van! — Klárik Ferenc: De kuruzsló ja van!) Elnök: Forster Elek képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! (Hedry Lőrinc: Mindenütt akad körorvos!) Hedry képviselő urat is kérem, méltóztassék csendben maradni ! Kéthly Anna: A magyar falu az, ahol legtöbb az analfabéta. Most nemrégiben alkották meg a tanyai iskolákról szóló törvényjavaslatot, de a végrehajtás még késik. Nem tudom, hogy őszre megnyilnak-e azok a tanyai iskolák, ahová a betűtől, könyvtől s mindentől elzárt tanyai gyermekek járnának. (Temesváry Imre előadó: Egytizede meg fog nyilni őszre!) Ebben nem vagyok olyan biztos, mint a képviselő ur. (Viczián István: Méltóztassék kimenni a faluba! Folynak az előmunkálatok! — Zaj.) A vidéki lakásviszonyok olyanok, hogy azokat még az eléggé sivár városi lakásviszonyokkal sem lehet összehasonlítani, mert barlangokban és odúkban laknak ott az emberek, 59*
