Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-538

404 A nemzetgyűlés 533. ülése 1926. évi április hó 26-án, hétfőn. állás és a megegészségesedés művének lehet-e tartani? Állandóan rámutatnak arra és emlegetik, hogy az elmúlt öt költségvetési félesztendő alatt nagy eredményt értünk el azzal, hogy az államháztartás egyensúlyát sikerült rendbehozni. Ezzel számtalanszor szembeállították azt s ez tényleg igy is van — hogy az operáció sikerült, de a beteg halálán van. Az államháztartás egyensúlyát nagy belső áldozatokkal sikerült biztosítani, ellenben a magángazdaság élete szomorú haldoklás, amelyre rá lehet húzni azt a mondást, amit a ministerelnök ur mondott Tisza Istvánt ünneplő beszédében, hogy az az élet, amely itt van, nem élet, hanem a. lassú haldoklás folyamata, a lassú halál. Ilyenkor, mikor elénk terjesztenek egy olyan törvényjavaslatot, olyan költségvetést, amelyben meg kellene állapitanunk a pénzügyi szanálás eredményeit, olyan természetes az, hogy nézzünk hát vissza, nézzük meg a magángazdasági életét, hogy mi történt, mit teremtett, mit javított a kormány szanálási programjának végrehajtásával, nagy, vérző operációjával mindazokon a bajokon, amelyeknek orvoslására vállalkozott! Idéznem kell a ministerelnök ur nyilatkozatát a szanálási törvényjavaslat tartatása alkalmával. Ő azzal biztatta a törvényhozást és az országot, hogy meg kell szavazni mindazokat a törvényeket, amelyeket a szanálási törvénykomplexum címen ismerünk — fájdalom, már nagyon jól ismerünk — azért is, mert csak ezek alapján fogjuk tudni talpraállitani az államháztartást, ezek a törvények lesznek forrásai a magángazdasági élet fellenditésének, ezeken a törvényeken keresztül fog az élet vérkeringése megindulni a magángazdaság érhálózatában és idegeiben és ezek a törvények lesznek alkalmasak arra, hogy a gazdasági viszonylatoknak, a kereskedelmi összeköttetéseknek ama szükséges előfeltételeit megteremtsük, amelyeket egy teljesen békés gazdasági atmoszféra megteremtéséhez kellenek a környező államokkal szemben. Minden jót igért. ígérte természetesen elsősorban az államháztartás egyensúlyának helyreállítását és Ígérte a drágaság lecsökkentését. Méltóztassanak lapozgatni a nemzetgyűlés naplóiban, ezt meg fogják benne találni. Ha most visszanézünk az öt költségvetési félesztendőre, egy letarolt gazdasági életet látunk, vergődő és összeomlott exisztenciákat, s a csődök és öngyilkosok, mint egy szomorú, sötét uszály vonulnak a szanálás műve után. Azt a kormány se tudja letagadni és nem tudja semmiféle ellenargumentummal meggyöngíteni, hogy a mezőgazdaság élete, általában a magángazdaság, de az országnak egész gazdasági és anyagi léte sokkal szomorúbb, elviselhetetlenebb és kétségbeejtőbb, mint akkor volt, mikor ennek az állapotnak meggyógyitására indult. Már akkor megmondottam, hogy nem bizom a kormányban, nem bizom benne, hogy ezt a súlyos és nagy operációt sikeresen fogja végrehajtani, azért sem bizom benne, mert nem való kezébe ez az operálókés, nem a beteg^ részeket fogja érinteni, hanem a test egészséges területeit fogja operálókésével megvérezni. Ma már felelősségem teljes tudatában elmondhatom és elmondhatja velem mindenki, aki objektive ítél ebben a kérdésben, hogy a szanálás nem sikerült. Ma azonban adatokkal kezünkben beszélhetünk arról is, hogy érdemes volt-e a népszövetségi kölcsön fejében kiszolgáltatni, feladni, eladni pénzügyi és gazdasági függetlenségünket. (Zsirkay János: Ezt mi akkor megmondottuk, amikor, önök lepaktáltak a kormánnyal!) Ma már adatokkal a kezünkben lehet megvizsgálnunk, hog*y érdemes volt-e és hogy főkép elkerülhetetlenül szükség volt-e az, hogy feladjuk az ország pénzügyi és gazdasági függetlenségét, hogy egy külső gazdasági és politikai tényezőnek engedjünk beleszólást még a dohánypalánták ügyében isi Mi ezt akkor számtalanszor hangsúlyoztuk. Többször rámutattunk arra, hogy az ország a maga saját belső erőinek igénybevételével is képes lesz önmagát gazdaságilag talpraállitani, különösen akkor, ha egy olyan kormáyzat, amely ezt a feladatot végzi, az ország politikai bizalmát is birja. Nem lehet kisajátítani ezt egy párt számára és most velünk szemben, mint rekriminációt alkalmazni, hogy mi megmondtuk már akkor. Megmondtuk ezt már mi is sokkal többször, sokkal nyomatékosabban, mint a fajvédők t. pártja. Természetesen hiábavaló volt minden figyelmeztetés, most azonban adatokkal a kézben arra szeretnék rámutatni, hogy vájjon érdemes, elkerülhetetlen volt-e a Népszövetséghez fordulnunk kölcsönért és hogy nem leJietett volna-e gazdasági talpraállitásunkat az ország belső erőinek igénybevételével keresztülvinni I Elnök: Az ülést egy félórára felfüggesztem, (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. A szó folytatólag Várnai Dániel képviselő urat illeti. Várnai Dániel: T. Nemzetgyűlés! Ott hagytam abba fejtegetéseimet, hogy ma már adatokkal a kezünkben beszélhetünk arról is, hogy érdemes volt-e a népszövetségi kölcsön fejében kiszolgáltatni és egy, még az elmúlt idővel szemben is előreláthatatlan időre feladni az ország pénzügyi és gazdasági függetlenségét. Ma már adatokkal a kezünkben nézhetjük meg, hogy érdemes volt-e ez és hogy főképen elkerülhetetlen szükségesség vagy kényszerűség követelte-e azt, hogy ezt tegyük. A szanálási javaslatok vitájában — ezt ismételnem kell — megmondtam és megmondtuk előre erről az oldalról valamennyien, akik ebben a vitában résztvettünk annakidején, hogy ne szolgáltassuk ki magunkat egy külföldi tényezőnek, egy külpolitikai, gazdasági és politikai tényező szeszélyeinek, hanem az ország gazdaságát és az államháztartás egyensúlyát az ország belső erőinek igénybevételével igyekezzünk lábraállitani. Ma, amikor egy-két nap multán lezáródik a^ szanálási prograinm határideje, a költségvetési öt félesztendő, nézzük meg a számok tükrében, vájjon igazam volt-e! Most, a szanálási időszak utolsó ötödik félesztendejének végén, amint ezt méltóztatnak tudni, a népszövetségi kölcsönből, a 250 millió aranykoronából 133 millió aranykorona még mindig érintetlenül fekszik a Nemzeti Bankban. (Sütő József: A drága kamatot fizetjük!) Ugy látszik tehát, hogy az államháztartás egyensúlyának helyreállítására 117 millió aranykoronát használtak fel. De nem igy van ám, mert ebből az összegből természetesen le kell még vonnunk azokat az összegeket, amelyeket ugyan a népszövetségi kölcsönből vettek el, de amelyeket nem az államháztartás egyensúlyának helyreállítására használtak fel. Le kell vonnunk ebből a beruházásokra fordított összegeket. Méltóztatnak tudni, hogy tavaly júliusban vagy augusztusban, há jól emlékszem felszabaditottak ebből az összegből 20 millió arany-