Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-538

402 A nemzetgyűlés 538. ülése 1926. évi április hó 26-án, hétfőn. vita, majd jött a háromhetes húsvéti szünet. Hát ha oly sürgős a költségvetés, — koncedáíom, hogy a minister urnák és a kormánynak a költségvetés mindig sürgős — de ha ez minden egyéb sürgősségnél is sürgősebb volt, akkor azt hiszem, elég lett volna a húsvéti szünet számára négy nap a 21 helyett, így a kormány nyert volna^ 17 napot a költségvetés letárgyalására. De én azt hiszem, még ez esetben sem tudtuk volna magunkat megmenteni az alaptalan szemrehányásoktól, a rágalmaktól és a hazug hangulatkeltésektől, melyek a sajtóban folynak ellenünk, hogy elraboljuk a nemzetgyűlés idejét és a szociális javaslatok megalkotása elé akadályt épitünk. Egy másik vád, _ melyet most már nem az ellenzék, hanem kifejezetten a szociáldemokrata párt ellen éleznek ki, az, hogy megakadályozzuk a magyar-osztrák kereskedelmi szerződés becikkelyezését. Tisztázzuk csak a helyzetet ebben a kérdésben is. Én nem akarok bűnbakokat keresni a szerződés késleltetése miatt, de mondja meg nekem az igen t. túloldal, vájjon a szociáldemokrata csoport oka-e annak, hogy a szerződéses tárgyalások tavaly nyáron kudarccal végződtek? Vájjon a szociáldemokrata párt oka-e annak, hogy a szerződés ellen sikerre] dolgozott az osztrák agráriusok, a cse

hek és a magyar nagyipari tőkének együttes intrika ja? Én kellőképen tudom értékelni a hazug hangulatkeltéseket, melyek e kérdés kapcsán a szociáldemokrata párt ellen dolgoznak, de értékelni tudják azok is — erről ne méltóztassék megfeledkezni — akiket a szociáldemokrata párt ellen akarnak uszítani. Hogy a szerződés még mindéig nincs kész, annak — véleményem szerint — egyedüli oka a nagy agráriusok mohósága, a gyáripari tőke giáncsoskodása, aminek tanúi voltunk a múlt esztendőben és oly külföldi intrikája, amelyeknek ellensúlyozására a kormánynak — ugylátszik — nem volt sem elég tekintélye, sem pedig elég tere. És a dlolog vége az, hogy hagyjanak fel e kérdés körül á rekriminációkkal, vádaskodásokkal. Méltóztassék azt a magyar-osztrák kereskedelmi^ egyezményt idehozni, tárgyaljuk le, de a kormány ne ragaszkodjék a politikai határidőüzletek gyakorlatához. Ne ragaszkodjék ehhez annál kevésbé, mert ilyen politika viteléhez hiányzik számára a legfontosabb előfeltétel: a törvényhozás egyetemélnek és az ország nagy többségének bizalma. Tessé'k nyíltan, őszintén beszélni a kormánynak is, a t, túloldalnak is. Hangulatkeltésekkel egyetlen pártot sem kellemetlen helyzetbe sodorni, mert — amint az imént mondottam — épen azok a rétegek, amelyekre hatni akarnak künn az országban, maguk is nagyon jól tudják, hogy mi akadályozta mindezideig a magyar-osztrák kereskedelmi szerződés becikkelyezését és Önök akármit mondjanak itt, akármit irnak és iratnak a sajtóban, nem fogja elhinni senki, hogy ennek a kérdésnek mi voltunk az akadályozói. A vita folyamán több oly beszéld hangzott el, melyre kellő tisztelettel és megbecsüléssel kell visszagondolnunk, noha ellenkező világszemlélet nézőszögletéből, ellenkező pártállásokról hangzottak is el és a mi meggyőződésünkkel ellentétes meggyőződésnek adtak is kifejezést. Ilyen figyelemreméltó, mindenesetre értékes megnyilatkozásnak tartom Griger Miklós t. képviselőtársam beszédét, azonban meg kell vallanom, hogy én bennem fájdalmas csalódást és szomorú impressziókat keltett ez a beszéd. Szomorú impressziókat azért, mert azt láttam, hogy egy papi ember, egyházi férfiú tudott enyhitő körülményeket találni a frankhamisítás büntette mellett. Én egyik nemrégiben itt tartott felszólalásomban figyelmeztettem arra, hogy a frankhamisítással kapcsolatban Trianont hagyjuk ki a játékból. Figyelmeztettem és kértem is, hogy Trianont ezzel a bűnnel és szégyennel kapcsolatban ne emlitse senki se, mert ezzel csak ártanak annak a munkának. amelyben minden magyar embernek részt kell vennie és amelynek végső céljának annak kell lennie, hogy Trianon megdőljön. Griger t. képviselőtársam is hajlamos volt arra. hogy Trianont és a frankhamisítást egymásba kapcsolja, részint mint forrást, részint mint mentőokot. Én ismételten csak arra tudok itt kérni mindenkit, figyeljünk arra, hogy Trianon nem lehet közönséges bűnöknek a takarója. Hiszen ez a hamisitás, bármit mondjanak is, nem hazafias cselekedet. Az már kitűnt, hogy a hamisitók egy gyanútlan államnak pénzügyi kirablását nem hazafias célból, hanem szennyes haszonlesésből a saját zsebük javára akarták elkövetni. Nagy csalódást keltett bennem az is, hogy Griger t. képviselőtársam azt mondotta, hogy ha nem lehetünk nyugatnak a népe, legyünk a népe keletnek. Nem akarok én ezz-el a kijelentéssel bővebben foglalkozni; de bennem ez azt az impressziót, azt a meggyőződést kelti, hogy ebben a kijelentésben a kétségbeesésnek, a fatalizmusnak politikája nyilatkozik meg. egy olyan fatalizmusnak a hirdetése, amelyet a magyar nép nem fogadhat el külpolitikai vezérelv gyanánt. Nem is tudom megérteni, hogyan tudott Griger t. képviselőtársam a Jelenségeknek, a világeseményeknek leszűréséből ilyen eredményekhez jutni akkor, amikor volt néhány elismerő szava Locarno tekintetében, amikor tudta ünnepelni Locarno szellemét, mert ő is észrevette ebben a népek egyetértésének szerény, de mindenesetre kezdeményező lépését, de azután megint ellentmondásba jutott önmagával, amikor u. i. dicsérte Loearnot és mégis ellene beszélt egy keleti Locarno megteremtésének. Sajnálom, hogy ezt a lázadozó, keserű beszédet a béke eszméje ellen egyházi férfiú ajkáról kellett hallanom. Sajnálom azért is, mert azt gondolom, — ez az én becsületes, őszinte véleményem — hogy a locarnói szellemnek, a locarnói erkölcsnek, vagy valami ehhez hasonlónak megteremtéséhez hozzá kellene járulnia a hivatalos egyháznak, a papi fejedelmeknek is. Állandóan hangoztatják ezt a világ valamennyi táján, ahol érzik az egyháznak még mindig fennálló nagy materiális és lelki hatalmát, de — és meg kell állapítani ezt is — az egyház álandóan elmulasztja ennek érvényesítését és ez a végzetes mulasztása már a háborúban kezdődött el. (Zaj a középen.) Elnök: Csendet kérek. A kénviselő ur beszédét egy pillanatra megszakítom. Egy bibliai idézetéért, amely, mint^ a gyorsírói jegyzetekből megállapítottam, sértést tartalmazott, kénytelén vagyok a képviselő urat rendreutasítani és figyelmeztetem, hogy amennyiben a képviselő ur beszéde során még hasonló sértést tartalmazó kijelentést tenne, kénytelen volnék a házszabály szigorúbb rendelkezését alkalmazni. (Esztergályos János: Miben volt a sértés?) Méltóztassék folytatni. (Esztergályos János: Az állkapca nem a képviselő úrra vonatkozife.) Várnai Dániel: Tudomásul véve a mélyen t. elnök ur intelmét és rendreutasitását. tovább megyek és meg kell állapitanom azt, hogy a