Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.
Ülésnapok - 1922-537
380 A nemzetgyűlés 537. ülése 1926. ként már előadásom előbbi részében mondottam — mostoha gyereknek tekint. A kormány nem törődik a kisiparral, nem nyúl a kisipar hóna alá. A kormánynak, ugy látszik, nem érdeke az, hogy ebben az országban virágzó és fejlődő kisipar legyen ; a kormánynak ugy látszik nem érdeke az, hogy ebben az országban ipar is legyen, mert ha komolyan súlyt helyezne arra, hogy ebben az országban egészséges ipar egyáltalában ipar legyen és legyen egy egészséges, életképes, magát saját erejéből fentartani tudó iparososztály, akkor nem ugy kezelné az iparosságot, amiként kezeli. Már itt a kereskedelmi tárcánál megemlitem a sok panasz mellett a panaszoknak azt a részét is, amely a pénzügyi tárcához tartozik. Már ismételten elmondottam a nemzetgyűlésen az iparosság panaszát, elmondottam a nagytömegű pécsi kisiparosság panaszát épugy, mint az egész ország iparosainak panaszát. Elmondtam, hogy a forgalmi adó kérdése az, amellyel az agyongyötört kisiparosságot meg lehetne nyugtatni. A forgalmi adó behozatala valóságos nemzeti szerencsétlenségnek nevezhető ebből a szempontból. A dolgos, szorgalmas magyar iparososztály soha annyi zaklatásnak, gyötrelemnek nem volt kitéve, mint amióta a forgalmi adót bevezették. Elmondtuk számtalanszor, hogy mit csinálnak a forgalmi adóellenőrök. Jól van, enyhült ezen a téren a panasz, elismerem, sok panaszunkra, felszólalásunkra a pénzügyi kormányzat hozzájárult ahhoz, hogy az iparosságnak az a része, amely nem akarja a blókkrendszert bevezetni, átalányrendszert vezessen be. Sok siránkozásunkra a fájdalmas esetek felsorakoztatására a pénzügyi kormányzat végre a forgalmi adót 3°/o-ról 2%-ra lecsökkentette. Ezzel a csökkentéssel is ugy vagyunk azonban, mint azzal a kisiparossegéllyel, amelynek megadásával kapcsolatban a pénzügyminister ur öntelt büszkeséggel kijelentette, hogy óriási segélyt nyújtott a kisiparosságnak. Ugyanezt csinálta akkor is, amikor a forgalmi adót 3°/ 0 ról 2%-ra c-ökkentette. Már itt megemlitem, hogy ez a csökkentés a nullával egyenlő. A csökkentés a mult e ztendő augusztus létől számit. Akkor a pénzügyminister ur ezt ugy állította be, mint egy óriási áldozatot a kisiparosság részére és szinte könnyeket hullatott, hogy milyen óriási veszteség ez az 1% az ország jövedelme szempontjából. Számokban mutatta ki ezt. Itt van előttem az 1925 márciusától 1925 decemberéig terjedő időre vonatkozó kimutatás. 1925 március havában 7,118.000, áprilisban 8,005.000, májusban 8,260.000, júniusban 8,267.000, júliusban 7,425.000, augusztusban, amikor a forgalmi adót 3%-ról 2%-ra száilitották le, 8,918.000, szeptemberben 8 011.000, októberben 8,713.000, novemberben 8,469.000/decemberben 8,409.000 aranykorona volt a forgalmi adóbevétel. Méltóztassék megfigyelni, hogy az az 1%, amelyet mint nagy nemzeti ajándékot akart beállítani a pénzügyminister ur a kisiparosság részére, végeredményben egy fagarast sem jelentelt. Ne legyen tévedés. Igaz, hogy az augusztusi 8,918.000 aranykoronával szemben decemberben 8,499 000 aranykorona folyt be, de ez természetes csökkenése a forgalomnak, (Szabó István (sokorópálkai) : Akkor nincsenek vásárok !) mert lia még alkalom adatik részemre, bemutathatom, hogy augusztustól decemberig hány kisiparos zárta be műhelyét, adta vissza iparengedélyét és elment gyárba dolgozni, vagy fát vagy jeget vágni, akárhová, csak annyi bizonyos, hogy mint kisiparos nem fizetett förgalmiadót. Ez a 400.000 aranykorona csökkenés tehát a kisiparosság pusztulásának egyik tünete, nem pedig? a forgalmiadó 1%-os csökkenésének következménye. Mi okozza mégis ezt? Tény az, hogy 1%-kal évi április hó 24-én, szombaton. kevesebbet fizet forgalmi adóban az iparos. (Zeöke Antal : Jobb ellenőrzésnek a következménye !) Jöjjön velem Zeőke t. képviselőtársam kisiparosokhoz, nézze meg, hogy mennyi volt a hitelesnek elfogadott bevétel alapján kirótt forgalmiadó, (Zeőke Antal : Járok én eleget !) Nem tudja ezt, mert ha tudná, nem állitana ilyet. Hogy kormánypárti képviselő valaki, ez nem ok arra, hogy mindenáron olyat állítson, ami a való élettel homlokegyenest ellenkezik. (Zeöke Antal : Ha ellenzéki, az sem !) Amikor az átalányozási rendszert bevezették, az iparosok összecsapták a kezüket s azt mondták : Szent Isten, mi történt itt ? Mig bélyeg alakjában a hitelesnek elfogadott jövedelem arányában például 20 millió korona forgalomért fizetett adót, az átalányozásnál a pénzügyigazgatóság kihozott 60 millió korona forgalmat és annak megfelelő kirovást. Ez azonban még nem volna baj, nem az a sérelem, hogy 20 millió valóságos forgalom helyett 60 millió forgalomért vetnek ki forgalmiadó átalányt. De ha egyszer kivetette ezt a pécsi vagy más pénzügyigazgatóság, akkor 100 eset közül 90 esetben járhat az iparos Ponciustól Pilátusig, csinálhat amit akar, mégis helybenhagyják. Ennek következménye azután az a nagyfokú elkeseredettség, amely a kisiparosok lelkében él, az, hogy elkedvetlenednek a munkától, inkább bezárják üzletüket, de nem akarják feláldozni a lelketlen pénzügyi kivetésnek azt, amit talán egy életen keresztül szereztek maguknak. Itt van például az az eset, amely tegnap történt velem. Feljött Pécsről egy szerencsétlen iparoscsalád, férj és feleség. Kimutatják, hogy kifizették a forgalmi adót, a forgalmiadó behajtási osztály magállapitotta, hogy nem tartozik — részletekben fizet, de nincs semmivel sem hátralékban — és mégis jön az uj kivetés, amely ujabb 4 millió korona hátralékot követel a szerencsétlen családtól. Ezt kirójják, 15 nap alatt nem fizetik be, jönnek zálogolni. Ez a bürokrácia lelketlensége, hogy ott Pécsett és valószínűleg a többi városokban is eljönnek a lezálogolt ingóságot szorgolni. Nem tudom méltóztatnak-e ezt a hivatalos kifejezést ismerni ; ez azt jelenti, hogy árverés jellegű értesítést küldenek k>, melynek cime »értesítés«, de a törvénynek megfelelően nincs kitüntetve, hogy hány órakor tartják meg az árverést, csak az, hogy reggel 8-tól kezdve, talán egész nap. Tehát szorgolnnk és ezért felszámítanak annak a kisiparosnak, aki máról-holnapra él, teljesen tönkrement, a 4 millió korona állítólagos hátralék után 460.000 koronát. Nem csodálkoznám, ha a kisiparosságból a végső elkeseredés dühe kitörne s így azután nem lehet csodálni, hogy a kisiparosságnak túlnyomó nagyrésze, 90%-a nem üdvözlő sürgönyöket küld a kormány felé, hanem egészen mást. Amikor a kormány igy bánik az iparossággal, akkor ismét szerencsétlen uj ötletekkel jön. Előkerül a régi elfelejtett emberek kamrájának szelleméből egy ember és kopogtat a kormány ajtaján : csináljatok valamit teremtsetek részemre valami megfelelő jó állást. [Felkiáltások a jobboldalon : Ki az fj A képviselő urak nagyon jól tudják. (Hedry Lőrinc: Nagyon szegény ember 1) Igen, valószínű. A kormány összeül és addig gondolkodik, mig végre kisüti, hogy tényleg csinálni kell egy jól jövedelmező állást s a kereskedelmi kormányzat kisüti, hogy teremteni kell egy központi anyagbeszerző vállalatot. így címnek a laikusok előtt ez elég szépen hangzik. A valóság azonban micsoda ? A különböző állami hivatalok eddig nyilvános pályázat utján szerezték be mindazt, amire szükségük volt, kivéve a honvédelmi ministeriumot az utóbbi időben. (Derültség és mozgás a jobboldalon.} E nyilvános pályázaton módjában állt minden kereskedőnek, minden kisiparosnak, minden ipa-
