Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.
Ülésnapok - 1922-537
A nemzetgyűlés 537. ülése 1926. Európában hiresek voltak munkájukról, bükkfából és tölgyfából csinálták a hordókat a külföldről pedig ezrével, sok-sok waggon számra beengedték a gesztenyefából készült bordókat, amelyek minőségileg meg sem közelitik a magyar kádárok hordóit, A szőlőtermelő gazdák tehát elé<iék azt, hogy kaptak olcsó hordót, de drága volt nekik ez a gesztenyefából készített hordó, mert silány korhadt, idő előtt rothadásnak és szétomlásnak induló anyagból van készitve. De azért kaptak rajta a szőlősgazdák, nevettek, hogy kijátszották a hordóuzsorát s nem vették észn-, hogy ugyanakkor elpusztult a magyar hordóipar. (Erdélyi Aladárt Nem a falusi kádárok ellen irányult ez, hanem a két nagy hordógyár ellen : a Böhm meg a másik gyár ellen!) Teljesen elpusztult a magyar kádáripar ! Egyedül az én kerületemben, Pécs városában, 10 hordókészitő iparos van s a pécsi hordóipar hires volt az egész országban. A pécsi hórdóiparosok, Schuller'és a többiek, valamikor az egész országba száilitottak hordókat s nem győztek hordót késziteni jó minőségük és olcsóságuk miatt. Ma a pécsi 10 hordóiparos anyagilag úgyszólván teljesen tönkrement. (Erdélyi Aladár: Mennyiért adták tavaly a hordó literjét?) Azt hiszem, 600 koronájával! (Erdélyi Aladár. 4500 koronájával, a bor meg 2500 koron i volt! Ez az igazság !) Azért nem kellett volna külföldi hordó kat venni. Azelőtt például az egyik pécsi hordógyáros 80—90—100-120 kádárral dolgozott. Ha ma elmegy az ember ebbe a hordógyárba, sirva kell, hogy fakadjon Ott van az ór ási telek, ott vannak az óriási műhelyek, ott van a szép technikai,felszerelés és csak három négy ember dolgozik. Es ugyanígy vannak a pécsi hordóipurosok mind. (Erdélyi Aladár: Ez igaz! Et tudjuk!) Nagyon örülök, hogy elismerő nyilatkozatot kaptam. Bárcsak minden kérdésben, amelyet itt előadunk, az urak enynyire tárgjűlagosan tudnának véleményt mondani. Amellett, hogy teljes pusztulás és az üzemek megszüntetése előtt áll a tiz pécsi hordógyáros, illető Itg kádáriparos, Budapesten a Groszmann Miksa cég egész üzemét beszüntette, a Lendánszky cég Szegedről kénytelen volt gyárát román területre, Temesvárra áthelyezni, a sátoraljaújhelyi hordógyár pedig ugyancsak teljesen beszüntette üzemét. (Hedry Lőrinc: Megszűnt a borkonjunktura!) Micsoda ? A borfogyasztás ? (Felkiáltások jobbfelöl : A borkonjunktura!/ Ne méltóztassék tréfálni! (Hedry Lőrinc : Ez szomorú valóság !) Amikor leszüretelik a szőlőt, annak mégis csak hordóba kell tenni a levét, a hordónak meg kell lenni, a bormennyiség nem lett kevesebb, a hordók meg kell tehát,"hogy legyenek. Nem exporthordókról beszé lek én, hanem csak hordókról. (Perlaki György : Hanem előzőleg exporthordóról beszélt! —Erdélyi Aladár: Majd válaszolunk rá azután! Most nem akarom a képviselő urat megakadályozni ! — Perlaki György : Arról beszélt, hogy a pécsiek békében sok hordót exportáltak ! — Hedry Lőrinc : A sátoraljaújhelyi gyár is tisztán exporthordókat készített !) A képviselő ur azt mondotta, hogy megszűnt a borkonjunktura. Nem szűnt meg, mert akár export-hordóba, akár pincébe tartott hordóba fej tették le a bort, hordónak kellett lennie. Miután azonban a kereskedelmi kormányzat elég könynyelmüen és ismétlem, bűnös könnyelműséggel megtette azt, hogy az idegen hordókat beeresztette az országba, tönkre tette a sok évszázados magyar kádáripart Ez az, amit kifogásolunk és amit szeretnénk, hogy ne történjék meg, hogy ne ilyen politikát folytasson a kormány Most már ugy látom, futólépésben kell továbbmennem. (Perlaki György : Szeretném, ha az idő évi ávrilis hó 24-én, szombaton. 379 járna futólépésben!) Zavarba méltóztattak hozni abban a tekintetben, hogy félhatig vagy hatig szabad-e beszélnem. Elnök: Hatig! (Hedry Lőrinc: Hat órakor az interpellációkra térünk át !) Esztergályos János: Több mint kétszáz becsületes kádármunkás dobatott ki az utcára a kormánynak ezzel az intézkedésével és ne higyje senki, hogy ennek súlyos és katasztrofális következményeit a munkásság nem érzi. A munkásság nincs abban a szerencsés és kellemes helyzetben, hogy amikor módja van dolgozni, akkor félre is tud rakni pénzéből arra az időre, amikor munka nélkül, kereset nélkül van. A munkásnak akkor is, amikor munkája van, nyomorúság, máról holnapra való tengődés az élete, akkor sincs módja félretenni. Hogy mÜ3 r en a magyar munkás hetyzete ma, erre vonatkozólag csak egy-két számot fogok felhozni, hogy megmutassam ennek a kétszáz kádár munkásnak szörnyű helyzetét. (Perlaki György : Azért nem kell a Népszavának gúnyolódnia, amikor a szőlőtermés válságáról beszélünk! Nem humoros cikkeket kell akkor közölni, mert mi átérezzük ennek nehézségét !) Nem akarok önnek válaszolni képviselő ur, csak arra kérem, ha ezt komolyan hiszi, mondja meg a kormányának, ministerének. Ne restelje ezt megmondani. Talán megfogja hallgatni a kereskedelemügyi minister ur és a jövőben nem fog ih'en intézkedést tenni. Ne tessék tréfálni. (Perlaki György : Azt mondom, hogy a Népszava ne írjon humoros cikket, amikor komolyan foglalkozzunk e^zel a kérdéssel !) Hogy a Népszava milyen cikket irjon (Hedry Lőrinc: Amilyet tud!) azt méltóztassék a Népszava cikkíróira bizni. Hogy a magyar munkásnak milyen a helyzete, ezt semmi sem bizonyítja jobban, mint az általam felolvasandó néhány szám, amely világosan é . élénken bizonyítja azt, hogy ha az urak külföldön, Németországban, Angliában vagy Amerikában azt látják, hogy a dolgozó munkás ott összegyűjt egy kis vagyonkát, pénzecskét arra az időre, amikor megbetegszik vagy munkanélkülivé válik, hogy akkor azt elővehesse, ez a heh 7 zet a magyar munkásoknál nem áll fenn, mert amiként mondottam, hangsúljozottan és aláhúzva, a magyar munkás helyzete mindig az volt, ami ma : máról-holnapra való tengődés. A magyar tőke, illetőleg a Magyarországon lévő tőke a magyar munkásnak soha nem adott többet, mint amennyi máról-holnapra elegendő. Épen ezért szörnyű ennek a kétszáz kádármunkásnak a helyzete. Méltóztassanak megengedni, hogy néhány szóval megvilágítsam a magyar munkásság kereseti viszonyait. A magyar munkás reálbére az osztrák, a wieni munkáséhoz képest 21%-kal alacsonyabb ; a cseh, tehát a prágai munkáséhoz képest 33°/ 0-kal, a német, a berlini munkáséhoz képest 40%-kal, az angol, a londoni munkáséhoz képest pedig 63°/ 0kal alacsonyabb. (Hedry Lőrinc : Hasonlítsa össze ezeknek az államoknak iparát is ! — Szabó István (sokorópátkai) : Iparcikkeink ára mégis valamennyinél drágább !) Még egyet méltóztassanak megengedni: a magyar munkás reálbére az amerikai munkáséhoz mérten 600°/ 0-kal kevesebb. Ezekben a számokban benne van minden szörnyűség, fájdalom és nyomorúság, de benne van mindaz a lelketlenség is, amellyel a magyar tőke, a magyar dolgozó munkást kezeli. De amilyen érzéketlen a kereskedelemügyi minister a kádáriparral szemben, ugyanolyan érzéketlenség nyilvánul meg az iparosság többi részével szemben is Az iparosságnak állandóan van panasza, mert a kisipar egyike azoknak a társadalmi rétegeknek, amelyeket a kormányzat, — mi-
