Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-537

364 A nemzetgyűlés 537. ülése 1926, szobás lakás előállítási költségéből én a vidéken öt embernek adok lakást ! Milyen meggondolatlanság tehát, ha nem törekszünk arra, hogy a falusi lakásinséget leküzdjük. Arra kérem tehát a t. Nemzetgyűlést, méltóztassanak hozzájárulni, hogy ez az összeg felemeltessék. (Helyeslés jobbfelől és a középen.) Lehetetlennek tartom, hogy amikor a falu kérdéseit ismertetjük és amikor mindenre adunk pénzt, ne adjunk a falusi kisembereknek, akik maguk akarják otthonukat felépíteni, pár milliós segítséget. Kérem a t. Nemzetgyűlést, hogy méltóztassék a következő határozati javaslatot elfogadni (olvassa) : »Utasítsa a t. Nemzetgyűlés a kormányt, hogy a földbirtokreform által kiosztott házhelyek tulajdonosainak támogatására tervezett öt millió aranykorona összeget tetemesen emelje fel, hogy a falu rettenetes lakásínsége csökkenthető legyen«. (Helyeslés jobbfelől és a középen. — Kuna P. András : Hosszabb időre Î — Huszár Károly : És ne vonjanak le belőle pénzt részvényekre, ne csináljanak uj üzletet belőle !) T. Nemzetgyűlés ! Ezzel végére értem felszólalásomnak. Azt hiszem, hogy olyan ideákat vetettem fel, amelyek megoldása ma a legsürgősebb és ezzel szolgáltam azt a szociális gondolkozást, amelyet ifjúságom óta mindig szolgálni akartam. Nyugodtan ülök le abban a tudatban, hogy szolgáltam azt a gondolatot, amelyért valamennyien dolgozunk s amely megvalósul, ha a parlament nem a személyes harcnak, hanem a szociális érdekek munkájának lesz a szintere, a magyar és keresztény nép boldogulására ! (Élénk helyeslés, éljenzés és taps jobbfelől és a középen. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Szólásra következk ? Bodó János jegyző : Esztergályos János ! Esztergályos János : T. Nemzetgyűlés ! Az utóbbi két napon két felszólalás kötötté le figyelmemet. Méltóztassanak megengedni, hogy mind a két felszólalással röviden foglalkozzam. (Halljuk jobbfelől.) Tegnap Szabó t. képviselőtársam . . . (Szabó Zoltán : Melyik Szabó, mert tizenketten vagyunk ?) Szabó Sándor ! (Várnai Dániel : A legokosabb ! — Kuna P. András : Okosan beszélt !) a tegnapelőtti egységespárti vacsora után felszólalt és felszólalásának tárgya — ezt nem szemrehányásként kívánom mondani —messze eltért attól a vita-anyagtól, amely előttünk van. Nem szemrehányásként kivánom ezt mondani, mert megállapítom, hogy Szabó Sándor t. képviselőtársam felszólalása figyelemreméltó volt. Én, aki azt végig hallgattam, ugy éreztem magamat az ő felszólalásának hatása alatt, mint akinek az ágyudörgések között valami kellemes és szép, lelket üditő hang üti meg a fülét és kapja meg a lelkét ; ugy éreztem magam, mintha nem is ezen a magyar nemzetgyűlésen lettem volna, hanem kifejezetten egy olyan társaságban, ahol millió és millió gond közepette meg tudják az emberek érteni a lelkük szépségét, a lelkük jóságát. Körülbelül ez az érzés volt az, ami Szabó t. képviselőtársam előadásának hatásaként támadt bennem. Mégis méltóztassanak megengedni, hogy lelkem egész őszinteségével mondhassam azt, hogy bármilyen szép, bármilyen kellemesen hangzó és csengő volt Szabó Sándor képviselőtársam felszólalása, ugy látom, hogy igaz az a régen tudott magyar közmondás, hogy mi magyarok a világ legszebben beszélő emberei vagyunk, (Szabó Zoltán : Ez igaz ! •— Perlaki György : A legtöbbet beszélők !) hogy mi magyarok a legszebben, a legvirágpsabban tudunk beszélni, de a virágos, a lelkesítő beszéden túl, amikor tettre, alkotó munkára, épitŐ munkára kerül a sor, minden tehetségünk, minden képességünk csődöt mond, mert .a valóságban, a reális mindennapi életben nem évi április hó 2é-én, szombaton. látjuk annak megvalósulását, amiről olyan szépen sőt gyönyörűen tudunk beszélni. Ez a rövid megjegyzésem arra, amit Szabó Sándor t. képviselő ur mondott. De ha Szabó Sándor t. képviselő urnák mindaz, amit mondott, őszinte és igaz lelkéből fakadt, — amit én egy pillanatig sem akarok kétségbevonni, — akkor Szabó Sándor t. képviselőtársamnak módja, alkalma lenne ennek az érzésnek, ennek a szép és nemes gondolat-kifejezésnek ott a barátai, képviselőtársai között propagandát csinálni, módja volna képviselőtársait az egységespártban odaterelni,- hogy lelkileg megértsék érzéseit, módja volna rábírni, rávenni a kormányt, a kormány minden egyes tagját arra, hogy cselekedje azt, amit Szabó Sándor t. képviselőtársam kifejezésre juttatott és iparkodjék annak testet adni. De hiába, én nem látom Szabó Sándor t. képviselőtársamnak négy esztendőnél hosszabb politikai múltjában, egységespárti szereplésében az ez irányban való törekvését. (Csontos Imre : Dehogy nem ! Nem lehet ezt így beállítani !) Számtalan esetben terjesztettünk a szociáldemokrata párt padjairól általunk üdvösnek, nemesnek, szentnek érzett és gondolt javaslatokat ide a nemzetgyűlés elé és egyetlen egy esetben sem láttuk, hogy az egységespártból felállt volna Szabó Sándor t. képviselőtársam és elfogadta volna javaslatunkat. Bocsánatot kérek, ez az, ami bennem kell, hogy megingassa a hitet, mert nem tudom teljes mértékben elhinni azt, hogy Szabó SÁndor t. képviselőtársam mindazt komolyan akarja, amit felszólasában mondott. (Csontos Imre : Zalaegerszeget is mi szüntettük meg, testvér ! Hát érts meg már egyszer ! — Derültség. — Zaj. — Elnök csenget.) A másik felszólalás, amely szintén lekötötte figyelmemet, előttem szólott, általam nagyrabecsült Frühwirth t. képviselőtársam felszólalása. Vele szemben méltóztassanak megengedni, liogy néhány százalékkal nyíltabban beszélhessek. Épen ezért az ő felszólalásáról egészen őszintén és férfiasan kijelentem : ne kívánja tőlem Frühwirth képviselőtársam, hogy előadása egyetlen betűjének, egyetlen mondatának azt a komolyságot kölcsönözzem, amelyet esetleg ő elvárhat tőlem. Méltóztassék megengedni, t. Frühwirth képviselőtársam, hogy őszintén, szemtől szemben megmondjam önnek : az, amit ön mondott, önnek nincs meg a lelkében és mindaz, amit elmondott, csak arra alkalmas, hogy kifelé, önmaga iránt hangulatot keltsen. (Szijj Bálint : Magára nem vonatkoztatja ezt ?) Nem hiszem, Frühwirth mélyen t. képviselőtársam, hogy ön rólam az ellenkezőt tételezi fel, t. i. azt, mintha én az ellenkezőt hinném imént elhangzott beszédéről. Ezt ne méltóztassék feltételezni rólam, hiszen épen az ön beszédének anyaga, gondolatmenete ez ellenkezőt bizonyítja. önt négy esztendő óta van szerencsém ismerni, mint nemzetgyűlési képviselőtársamat. Ön négy esztendő óta, t. képviselőtársam, egy és ugyanazt a nótát fújja, ön négy esztendőn keresztül, hogy ugy mondjam abból élt, hogy a szociáldemokrata pártot, annak itt ülő képviselőit sértette, bosszantotta és bántotta. (Frühwirth Mátyás : Mivel sértettem meg a szociáldemokrata pártot ?) Ez az ön dala, erről mondja a német : Ein Lied ohne End, hiszen Önnél sincs vége ennek a dalnak. (Szijj Bálint : Német Vince volt előtte képviseíő, nem jól van értesülve 1 így van értesülve a politikában is !) Akkor t. képviselőtársam kivánságára a négy esztendőt két esztendőre módosítom. Mindenesetre nagy hálával fogok tartozni t. képviselőtársamnak, ha rövid felszólalásom közben figyelni fog s ha abban valahol valami kis hibát talál, rögtön figyelmeztet rá, hogy kijavíthassam. Mélyen t. képviselőtársam, miként mondottam,