Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-537

A nemzetgyűlés 537. ülése 1926. Ön az egész idő alatt, bármikor szólalt fel és bármilyen ügy volt is a nemzetgyűlés napirendjén, amikor abban a szerencsében részesültünk, hogy az ön felszólalását végighallgathattuk, megállapíthattuk esetről-esetre, hogy miként minden ut Rómába vezet ugy minden felszólalásának vége a szociáldemokrata párt és itt ülő képviselőinek támadása volt. (Frühwirth Mátyás : Téved a képviselő ur, ezt revizió alá fogja venni ! — Kuna P. András : Nebántsvirágok a szociáldemokraták ! — Zaj. — Elnök csenget.) Méltóztassanak megengedni, hogy Frülrwirth t. képviselőtársam gondolatmenetét ne kövessem. Nem követem azt a tárgyalási módot, amelyet a t. képviselő ur követett akkor, amikor bennünket, szociáldemokratákat merészelt vádolni azért, mert ez a nemzetgyűlés négy esztendő óta nem hozott szociális, kulturális és közgazdasági téren olyan alkotásokat, amelyek a közt szolgálták volna. Szerinte mindez azért van igy, mert a szociáldemokrata párt állandóan bakafántoskodik, állandóan kemény, nyilt és őszinte birálatot mert mondani. (Szabó József közbeszól.) Méltóztassék megengedni Szabó t. képviselőtársamnak, hogy előadásom témáját magam állapítsam meg. (Szabó József : A numerus claususról is beszéljen !) A numerus claususról is beszélni fogok, csak egy kis türelmet kérek, sőt azt is megmondom, hogy félhat tájban fogok beszélni erről. (Derültség. — Zaj. -— Elnök csenget.) Nem tudom milyen okból, Frühwirth képviselőtársam ismét felhozta a szociáldemokrata képviselőkkel szemben a bolsevizmus szörnyű vádját és ezt olyan módon mondotta, — ahogy én ezt átéreztem — mintha azt kívánná tőlünk, hogy menjünk a keresztényszocialista párthoz, menjünk Frühwirth Mátyás őmagasságához, boruljunk le előtte és kérjünk bocsánatot azért, mert ebben a szerencsétlen országban volt idő, amikor nem a keresztényszocialisták és nem a polgári társadaom, hanem a bolsevizmus uralkodott két hónapon keresztül. Bűnül rójja fel, — ezt fenyegetően mondotta beszédében — hogy mi számtalan esetben, minden alkalommal követeltük, hogy azokat, akik emigrációban vannak, engedjék haza ; engedjék haza azokat, akik gyilkoltak, tömegesen hajtották vérpadra a magyar munkásságot és a magyar keresztény társadalmat. En feleslegesnek tartom, Frühwirth t. képviselőtársam, ezzel a kérdéssel hosszasabban foglalkozni. Csak megállapítom, hogy ez is annak a dalnak egy része, amelyet ön állandóan fuj. Megmondottuk önnek számtalan esetben, az egész világ füle hallatára : mi, a szociáldemokraták nem akarunk és ma sem akarunk bolsevizmust, kárhoztattuk és kárhoztatjuk azt ma is s minden képességünkkel, szellemi és fizikai erőnkkel ellenállunk annak a kísérletnek, hogy ebben az országban még egyszer bolsevizmus legyen ! (Szijj Bálint : Nyújtsanak biztosítékot is erre ! Akkor mindjárt jó barátunk leszünk ! •— Knna P, András : A bolsevizmus a végső céljuk. Zaj.) Méltóztassanak a túloldalon megmondani, hányan vannak az urak berendelve az én megzavarásomra? (Szijj Bálint : Micsoda beszéd ez? ! Minket nem rendelt be senki Î Talán önöket rendelik be Î Nekünk nem irják elő beszédeinket î •—• Zaj.) Elnök : csendet kérek J Esztergályos János : Én tehát nem foglalkozom igen t. képviselőtársam beszédének ezzel a részével, mert én valóban szivből-lélekből állítom azt, hogy sokkal szomorúbb napokat élünk, sokkal szörnyűbb tragédia játszódik le a magyar népnek, a magyar nemzetnek ebben az időben, mintsem hogy e rendelkezésünkre álló időt arra használjuk fel, hogy itt a múlt sötét, keserű és feketeszinü emlékeit felcibáljuk. Ha azonban a t. keresztényszocialista párt vezérszónokának, Frühwirth Mátyás évi április hó 24-én, szombaton. - 3G5 t. képviselőtársamnak az a szive kívánsága, — és azért nem tud aludni éjszakánként, mert a szociáldemokrata párt nem óhajtja őt erre a térre követni, -— hát engedve az erőszaknak, engedve az állandó és örökös felhívásnak, kijelentjük, hogy készséggel leülünk Frühwirth Mátyás képviselőtársunkkal erről a témáról is beszélni. Egyet azonban mindenesetre kérünk s méltóztassanak tőlem elfogadni ezt a kérést, amelyet önökhöz intézek, akik azokban a padokban ülnek : várjunk ezzel a kérdéssel, várjunk ezeknek a sebeknek felszaggatásával, ha már ez önöknek olyan élvezetet nyújt ; a magyar dolgozó nép, a magyar föld, a magyar haza érdekében, várjunk ezeknek a sötét függönyöknek a fellebbentésével, várjunk arra az időre, amikor majd közösen elintéztük azt a nagy ügyet, amely valamennyiünket érint. Ha majd elintéztük mindazokat a bajokat, amelyek alatt szenved és görnyed a magyar nép, ha közös erővel, közös akarattal, közös jószándékkal és jóindulattal sikerült bajaitól megszabadítani ezt az agyongyötört, agyonkinzott és sokat szenvedett magyar népet, ha sikerült majd elvezetnünk oda, ahol végre lélekben megnyugodva, otthonosan érzi magát e földön, ha majd megteremtettük azt, hogy a dolgozó magyar munkásosztály minden rétegének a hivatalokban, üzletekben, műhelyekben, bányákban dolgozó munkásságnak szociális és kulturális igényeit legalábbis arra a fokra emeltük, amely egyenlővé teszi őt a kulturnemzetek soraiban élő dolgozó emberekkel : akkor aztán, nem bánom, vegyük elő ezeket a kérdéseket, álljunk szemtől-szembe, állapítsuk meg a felelősség kérdését. (Szabó József : Négy évig egyebet sem tettek !) Én, mint szociáldemokrata képviselő, ép az ellenkezőjét állitom ; nem figyelt t. képviselőtársam. Addig azonban méltóztassanak megengedni nekem, mint szociáldemokrata képviselőnek, hogy arra kérjem önöket, hagyjuk ezeket a kérdéseket. Annyi bajjal, annyi kinnal és annyi fájdalommai van telitve a magyar dolgozó nép, hogy hangosan követeli tőlünk, hogy elsősorban az ő ügyeit intézzük el és azután majd jöhetnek a többi ügyek. Én tehát, Frühwirth t. képviselőtársam, nem fogom önt követni azon az utón, azon a gondolatmeneten, amelyet ön szükségesnek és jónak tartott ma megpendíteni, épen azért méltóztassék megengedni, hogy egy határozati javaslattal feleljek az ön támadó felszólalására. De miután ellenzéki, különösen szocialista padokról felszólaló képviselő csak azt tudja megállapítani, hogy felszólalását mikor kezdi el, de nem tudja megállapítani azt, mikor kell befejeznie előadását, ezért méltóztassék, hogy ezt a határozati javaslatot felszólalásom legelején benyújtsam. Határozati javaslatom a következő (olvassa) : »A nemzetgyűlés utasitsa a kormányt, hogy terjesszen elő törvényjavaslatot : 1. az általános titkos választójog törvénybeikatásáról ; 2. a községi törvény reformjáról és az általános titkos választójognak a községekben, törvényhatóságokban való bevezetéséről ; 3. a kivételes törvény hatálytalanításáról ; 4. az esküdtszéki bíráskodás visszaállításáról ; 5. a magyar állampolgárság és honosság rendezéséről ; 6. a politikai bűncselekményekre vonatkozó amnesztiáról ; 7. az 1921. évi III. te. hatályon kivül helyezéséről ; 8. a fegyelmi utón elbocsátott tanítók, tanárok, köztisztviselők, alkalmazottak, vasutasok, munkásbiztosítási pénztári alkalmazottak fegyelmi ügyeinek revíziójáról«. De méltóztassanak megengedni, hogy még egy NAPLÓ. XLI. 53