Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-537

A nemzetgyűlés 537. ülése 1926. Méltóztatnak látni, hogy a kormányzat milyen helyes szociális felfogásból indul ki és külön dicsérendő az, hogy a kormányzat erre gondol. Ezt a rendszert át kell vezetni minden kereskedelmi szerződésbe és gondolnunk kell arra, hogy munkásfeleslegünk kérdése a szomszédos államokkal kapcsolatban mit jelent, csonka Magyarországra utalt munkásság nagy része csonka Magyarországon kivüli határok "mentén kapott munkát. Nekünk hozzá kell segitenünk őket, hogy a munkásemberek és munkáscsaládok régi munkahelyüket ismét vissza tudják szerezni. A közmunkák kérdése is olyan, amelyet forszírozni kell folyton. Itt azonban legyen szabad felhivnom a Nemzetgyűlés figyelmét egy hihetetlen bajra. Magam is utána jártam egypár konkrét esetnek és magam is megállapítottam, hogy teljesen igaz az, amit hallottam, hogy t. i. egyes testületek, amelyek akár a népjóléti kormányzattól, akár a kereskedelmi kormányzattól kölcsönt kaptak közmunkákra, azt gyümölcsözőleg helyezték el a bankokban vagy egymás között osztották el a hiteleket, mert ezért a hitelért kaptak 20%-os kamatot, a munka pedig csak 4%-ot hozott volna nekik. Ezek tűrhetetlen állapotok, különösen akkor, ha tudjuk, hogy a magyar kormány tagjai, a magyar állam és a parlament küszködnek és rengeteg sok dolgot ad nekik az, a hitelek megszerzése és akkor a vidéki hatóságok és egyes testületek, amelyek nagyobb összegeket kapnak kölcsön olcsóbb kamatra, azzal nyerészkednek. Ez visszaélés azzal a célzattal, amellyel a kormány ezt a kérdést kezeli. A kormányzatnak a legsürgősebben és legkomolyabban utána kell néznie ezeknek a visszaéléseknek, mert nem szabad tűrni, hogy a szociális bajoknak leküzdésére szánt összegekkel valakik gsef telj ének s valakik azt a saját előnyükre használják fel. (Ugy van ! a középen !) Az ötödik módszer, amelyet szükségesnek tartok a munkanélküliség leküzdésére, a munkaköz- J vetités országos megszervezése. Méltóztassanak elgondolni azt, hogy a munkanélkülieket számontartani, a munkanélküliséget elosztani és a munkát közvetíteni egyik legfontosabb tényezője a munkanélküliség elleni küzdelemnek, mert hiszen másként nem tudom elgondolni a piac áttekintését, ha nincs tisztességesen, jól és gyorsan megszervezve a munkaközvetítés. Nekünk tehát sürgősen kell cselekednünk, hogy a munkaközvetítés intézménye országosan kiépíttessék. Nem tudom a magyarázatát annak, hogy a szociáldemokrata képviselők miért akadályozzák az ilyen javaslat létrejöttét s mikor mi ezt pár napos tárgyalással meghozhatnánk, miért akadékoskodik a szociáldemokrata párt épen ilyenkor, épen a költségvetés tárgyalása alkalmával s elvesz a nemzettől 40 napot ennek tárgyalásával. Ilyenformán konkrété nem lehet letárgyalni egy javaslatot sem, mert hiszen, amit csinálunk, az végeredményében határozatok nélküli tárgyalás és 40 nap elvész a szociális törvényalkotásoktól. (Ugy van! a középen.) Van azután még egy utolsó kérdés, amelyet szintén fel szeretnék vetni, amely szintén összefügg a munkanélküliség okának leküzdésével. Magyarországon teljesen eltolódtak épen az ország megcsonkítása miatt a termelési viszonyok. Csonka Magyarországnak egészen más termelési viszonyai vannak, mint volt Nagy-Magyarországnak, egészen más szükségletei vannak s azért történik meg az, hogy például múlt esztendőben a hagymát és a burgonyát nem voltunk képesek elhelyezni, mert a kedvezőtlen körülmények a termelést befolyásolták. A kereskedelmi szerződésekben egyéb uj lehetőségek is, amelyek különböző termelések fokozására óriási emelkedést jelentenek, hiszen a különböző országokban, amint megmondottam és felém április hó 2á-én, szombaton. 363 olvastam, ahol 7—8%-kal veszünk részt az illető állam importjában, ott egy kis versenyképességgel fel tudjuk verni azt 10—15%-ra is. Ha az ország szakemberei megállapítják ezeket az arányokat és felvilágosítják az érdekeltségeket, akkor én bizom benne, hogy a termelés tervszerű irányításával, a termelés befolyásolásával és az előbb vitelével mi is le tudjuk küzdeni ezt a bajt, mi is be tudunk vonni a munkába egy csomó munkaerőt. Ezek azok a kérdések, amelyekkel mi valóban el tudjuk érni azt a célt, hogy a munkanélküliséget egy pár százalékkal le tudjuk szorítani. Ehhez azonban idő kell és ez a tárgyalás nem alkalmas arra, hogy mi ezeket a kérdéseket letárgyaljuk. Kell, hogy tisztán erre szánjunk időt, és a 40 napra tervezett költségvetési tárgyalás gyors befejezése után ezeket a kérdéseket tárgyaljuk meg. így sokkal többre jutunk, mint ahogy az eddigi utat járjuk, amely végeredményben nem jelentett semmi eredményt sem. Elégtétellel állapítom meg, hogy az a javaslat, amelyet a múlt költségvetés tárgyalása alkalmával tettem, valóra vált, még pedig a kis házhelyesek házépítésének segitsége alakjában. Indítványt tettem a múlt évi költségvetésnél és ma már a megvalósítás stádiumában van. Azt inditványoztam akkor, hogy az állam szánjon bizonyos összegeket és természetes hitel alakjában, ne pénzbelileg, hanem ajtók, ablakok és gerendák alakjában adja kölcsönlefizetésre az illető házhelyeseknek, még pedig pár évi lefizetésre és ma már az országban sok telep van kiszemelve, amely ezeket a terveket lebonyolítja. Legyen szabad azonban hivatkoznom arra, hogy elvi szempontból én helytelenitem, hogy annak az 5 millió aranykoronának a lebonyolítására, amelyet az állam abból a célból adott, hogy ezeket a kisembereket megsegítse, három tényezőt is bevontak. Az Okh.-t illetőleg az ő bevonását természetesnek találom, sőt meggyőződésem az, hogy az Okh. maga elegendő lett volna ennek a kölcsönnek lebonyolitására. Az Okh. mellé, amely lebonyolított sok akciót a háború utáni időkben és amely most is óriási munkát fejt ki, ennek a kölcsönnek lebonyolitására csináltak még egy kis lakásépítő szövetkezetet is. Nem tudom megérteni és nem látom indokoltnak, hogy ennek az 5 millió aranykoronának szétosztásával miért kellett még egy lakásépítő szövetkezetet is megbízni, holott az Okh. szervei tökéletesen elégségesek, sőt egészen gyorsan mozognak és magam tapasztaltam, hogy az Okh. teljesen megfelel hivatásának. Teljesen feleslegesnek tartom, hogy az 5 millió aranykorona szétosztására még egy külön szövetkezetet is csináljanak. De még tovább megyek. Nem elegendő az, hogy erre külön szövetkezetet csináltak, ennek a szövetkezetnek természetesen kell még részvényjegyzés is, tehát a kicsi emberek kicsi kölcsönéből levonnak még részvényjegyzés fejében is bizonyos összegeket. Ez tökéletesen felesleges, hogy munkával] terheljék meg a magyar államot. Azoktól a szegény emberektől nem szabad elvenni 5—6 százezer koronát a kölcsönből, részjegyzésre, azt meg kell kapnia annak a szegény embernek egészben. Felhívom a kormány figyelmét arra, hogy e tekintetben ezen a téren segítsen. Sőt én az öt millió aranykoronát nem tartom elegendő nagynak, hogy azzal mi a falusi kislakások építésére kellő segítséget nyújthassunk. Ha az állam a városok építkezéseire hihetetlen nagyságú összegeket, milliárdokat áldoz, pl. Budapestnek a lakásépítése hihetetlen összegekbe kerül, jól van, rendben van, de méltóztassanak elgondolni, hogy 10 millióért én a vidéken tudok egy kisembernek lakást, fészket adni, egy budapesti egy- vagy két-