Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-537

S60 À nemzetgyűlés 537. ütése 1926, szakszervezeteinek felépítésiével telt el, tehát tudom értékeim a szakszervezeti életet és a szakszervezeti munkát, de meg kell állapitanom, hogy a szakszervezeti élet volt a melegágya a bolsevista ideáknak, onnan nőttek ki azok az emberek, akik a bolsevizmust megalapították. Igaz, hogy kiszorították a szakszervezeti életből azokat, akik régóta vezetői voltak a munkásságnak és maga Jászai igen t. képviselőtársam is azt mondotta, hogy nem szívesen vettük a göndörhaju fiatalokat, akik bejöttek hozzánk és kiszorítottak bennünket. Meg kell azonban állapitanunk azt is, hogy a szakszervezetek voltak a kiegészítő parancsnokságai a vörös-haclseregnek. Ha tehát ezt látjuk, akkor mégsem lehet azt mondani, hogy minden ok nélkül, csak épen a munkásság iránti gyűlöletből hirdetik vagy mondják, hogy önök bolsevikiek vagy hogy a bolsevikiekkel együtt éreznek. Én nagyon jól ismerem, intimitásokat is tudok arról a küzdelemről, amelyet önök a bolsevizmus vezetőivel szemben folytattak a kommün alatt ; egyikük-másikuk az életét is kockáztatta, mert nem helyeselte a bolsevizmust és annak vezetőivel szembeszállt. De ha ez igy van és Jászai Samu igen t. képviselőtársam azt mondja, hogy nem egyszer mondották meg nekik, hogy őrültséget csinálnak és majdnem birokra keltek velük azért, hogy a szakszervezetek megszabaduljanak a vörös férfiaktól ; ennek konzekvenciája mégis az volt, hogy éveken keresztül azt követelték a keresztény magyar társadalomtól, hogy engedjen szabad elvonulást azok számára, akik Bécsbe, Parisba és mindenfelé kimenekültek, akik itt embereket gyilkoltak, akik százszámra vitték az embereket a vágóhidra s akik a bűnök egész seregét követték el. Abban a percben, amikor önök pártjára állottak azoknak, akikről azt mondották, hogy őrültséget követtek el, önöknek el kellett türniök a gyanúsítást a bolsevizmus vádjával. Ameddig ebben az országban a keresztény öntudatos polgárságnak képviselői itt fognak ülni, soha sem fogják önök elérni, hogy azok, akik embereket gyilkoltak a bolsevizmus alatt, idehaza szabadon grasszáljanak. (Esztergályos János : Mi is ezt fogjuk csinálni a fehér terrorral szemben !) Meg akarom állapítani, hogy a képviselő ur felfogása téves. (Esztergályos János : Ha az uraknak ez kedves, majd beszélünk róla ! — Szabó József : Egyebet sem tettek, mint erről beszéltek !) Mi nem azt mondjuk, hogy a büntetlen emberek ne kapjanak teljes garanciát arra nézve, hogy bajuk nem fog történni. Ebben a tekintetben elmegyünk a legmesszebb határig, nem szabad senkinek még a hajaszálának sem meggörbülni, akire bűnt nem lehet rábizonyitani, de az, aki bűnt követett el, az álljon a biróság elé. (Esztergályos János : Minden gyilkos álljon a biróság elé ! Ezt 100 %-ig követeljük ! —Huszár Károly : Jól van, 100 %-ig ! — Esztergályos János : Bárkicsoda az !) Ha nekem annyi közöm volna azokhoz a gyilkosságokhoz, amelyek az u. n. fehér-uralom alatt történtek, mint önöknek a bolsevikiekhez, akkor én nem tagadnám meg, mint ahogy önök megtagadják a bolsevikieket. (Esztergályos János-: Egy hajszálnyival sincs önnek kevesebb köze ehhez, mint nekem a másikhoz !) Állandóan azt csinálták tehát, hogy azokért az emigráltakért szállottak sikra, s anélkül, hogy a szociális törvényjavaslatokat átengedték volna, egy esztendőn keresztül nem folyt itt más, mint folytonos küzdelem azért, hogy a'bűnösöket hazaengedjük. Ha tehát önök kutatják, hogy miért van az, hogy önöket rágalmazták és gyanúsították a bolsevizmus vádjával, ez itt megvan magyarázva. Nem vagyok azon az állásponton, hogy ezt folytatni kell. Ezt végre likvidálni kell és véget kell szakítani ennek a vitának, mert ezt örökké nem lehet igy csinálni. Hiszen ez árt az évi április hó 24-én, ssombaion. országnak, árt a társadalmi osztályoknak, árt â szociális haladásnak is, amelyért önök is dolgoznak és amelyért :

— engedjék meg, hogy ezt rólunk is feltételezzék, — mi is el vagyunk határozva dolgozni. Amit Jászai t. képviselőtársam elmondott, azt mi aláirjuk. De azt sohasem tehetjük meg, hogy abból a felfogásból engedjünk, hogy ebben az országban a keresztény polgárság politikai hegemóniája megmaradjon. Ebből nem engedhetünk, mert ez aláásása volna mindannak, amit eddig végeztünk. Hajlandók vagyunk azonban a zociális kérdések egész komplexusát megtárgyalni, a tudás és a versenyképesség minden eszközével. Hajlandó vagyunk sikra szállni azért, hogy kijegecesedjék a tárgyalás folyamán az a kompromisszum, amelynek alapján szociális törvényeket alkothatunk. A politika a kompromisszumok útja, és ha a szociáldemokrata párt lemond arról, hogy a mindent vagy semmit politikáját kövesse taktikájában, ha a kompromisszum útjára lép,, akkor megvan a lehetőség és nálunk is meg fogja találni azokat a tényezőket, akikkel meg lehet alkotni azokat a szociális törvényeket, amelyekre szüksége van a munkásságrak ahhoz, hogy jólétét el tudja érni. Azt mondja tovább Jászai igen t. képviselőtársam, hogy Marx tévedett, amikor azt hitte, hogy a mai társadalmi rendet olyan könnyen lehet átalakítani. Méltóztatnak látni, ugyanezt a nézetet valljuk mi is és abban a percben, amikor a szociálemokrácia erre az útra lép, azok a mélységes ellentétek, amelyek a szociáldemakrata ideológia és a keresztény felfogás között vannak, eliminálódnak és megvan a lehetőség, a plattform arra, hogy együtt dolgozzanak, ami alatt azt értem, hogy elfogadható tárgyalási rendet, elfogadható társadalmi atmoszférát lehetne teremteni, amelyre szüksége van nemcsak a gazdaosztáiynak és nemcsak a munkásosztálynak, hanem mindenféle osztálynak, amely a magyar államban együtt él. Tovább is megy azonban ennél a gondolatnál. Ha nekünk módot adnak arra, — mondja Jászai t. képviselőtársam— hogy mi is tisztességesen küzdhessünk szellemi fegyverekkel, amint ezt más országokban látjuk, mi is felvesszük a küzdelmet. Ha tudnám, hogy ez a hang nemcsak Jászai hangja, hanem az egész szociáldemokrata párt hangja, akkor azt mondhatnám, hogy megvan az útja és a lehetősége annak, hogy a szociális törvényalkotások útja megnyíljék. Azok az urak, akiket itt látunk, — én magam egyik-másik urat ismerem, tudom, hogy ifjúságát sok-sok munkában töltötte és épen a szegény emberek érdekében dolgozott — akik itt ülnek ősz fejjel, ha nem is hivatásszerűen foglalkoznak a munkásmozgalmakkal, közöttük sok olyan ur van, aki egy életet szentelt a szegény nép érdekének, annak, hogy a szegény emberek dolgait intézze. Minden oldalon megvan tehát annak lehetősége, hogy szociális munkát végezzünk, tisztán csak attól függ az eredmény, hogy önöknek mi a felfogásuk, hogy önök milyen taktikát követnek. Lehetetlen, ha igazságosnak és lehetségesnek tartják, hogy 40 napig fecsegő malommá tegyük ezt a parlamentet. Az nem az az alap, amelyen el lehetne érni a szociális törvények megvalósítását. Ebben a parlamentben utóvégre is nem a gyűlöletnek kell úrrá lennie, hanem a tisztességes tárgyalási módnak kell helyet adni, hiszen azokban a parlamentekben, amelyekben a gyűlölet és a személyi torzsalkodás elharapódzik, lehetetlenség nyugodt tárgyalási menetet teremteni, nem lehet határozatot hozni, nem lehet kijegecesednie eszmecsere alapján a legjobbnak, amit el lehet érni az országban. Az első lépést tehát meg kell tenniük azoknak, akik elfogadják azt a felfogást, amelyet Jászai t.