Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-537

A nemzetgyűlés 537. ülése 1926. képviselőtársam kifejtett. Ugy látom, hogy a szoicáldemokrata párt jórésze egyet is ért ezzel. A szociális törvényhozásokat, amint ő nagyon jól mondta, nem lehet máról holnapra, ugrásszerűen elintézni. Hiszen Magyarországon a szociális érzést terjeszteni kell, a szociális gondolkozást még fejleszteni kell, itt módot kell adni arra, hogy a széles rétegek, az iparosság, az intelligencia és a gazdaosztály körébe is bevonuljon ez a nézet. Magyarországon még ezt is nevelni kell, épugy, mint mindenféle más érzést és szükség van erre a nevelő munkára, mert nem is lehet elképzelni egy ország fejlődését politikai nevelés nélkül. Mi nem leszünk ennek a munkának akadályai, sőt odaálhmk és komoly eszmecsere alakjában akarjuk napirendre hozni az összes gazdasági és szociális kérdéseket, amelyeknek megoldása érdeke nemcsak a munkásságnak, hanem az iparosnak, az intelligenciának és a gazdának magának is. Áttérve egy másik témára, a külkereskedelem kérdésére, méltóztassék megengedni, hogy rámutassak arra, hogy bár az elmúlt öt esztendő alatt Magyarországon sokat fáradoztunk, hogy Magyarországnak piacot szerezzünk, áruinkat elhelyezzük, megkeressük a régi kapcsolatokat, de azt hiszem, hogy ez nem ment olyan sürgősen és gyorsan, amint az ország érdeke megkívánta. Igaz, hogy szerződést kötni nemcsak az egyik féltől, hanem a másik féltől is függ. A szerződéskötés két ország akaratától függ. Az egyik nehézséget tehát ebben látom, de belső nehézségeinket is el kell oszlatnunk. Példát akarok felhozni arra, hogy miben látom egyik okát annak, hogy ezek a tárgyalások nem mennek olyan gyorsan, mint az a nemzet érdekében kivánatos volna. Itt van két ministeri tárca : a külügyministeri és a kereskedelmi ministeri tárca ; mindkét tárcának óriási hivatása van. A külügyministeriumnak és a külügyministernek hihetetlen nagy feladatai vannak. Egy legyőzött nemzetnél, amely szét van szakítva, amely mindenfelől ellen ségekkel van körülvéve, a külügyministernek hihetetlen nagy tervekkel és hihetetlen nagy munkával kell dolgozni, hogy jobb hangulatot, más atmoszférát tudjon teremteni Európa és az egész világ különböző nemzeteiben. Mégis azt látjuk, hogy egy férfiura rakták a két tárca súlyát. Azt gondolom, hogy ezen segiteni kell, mert igy szenvednek a kereskedelem és az ipar érdekei, de szenvednek a külpolitika érdekei is. Nincs megindokolva, hogy ezt a két tárcát, amelyek mindegyike egész embert követel a mai súlyos időkben, egy kézben tartsuk. Azt gondolom, hogy ez az egyik oka annak, hogy ezek a dolgok sem külpolitikai téren, sem pedig különösen gazdasági téren nem mennek olyan tempóban, amint ezeknek meg kellene történni. Eddig az egész külkereskedelmi forgalomnak 44-%-a van rendezve szerződésileg. 56%-a még hátra van, és épen azokkal az államokkal való szerződéseink vannak hátra, amelyekhez leginkább hozzá van kötve a mi életünk. Be akarom mutatni, hogy mennyire fontos érdekek fűződnek ahhoz, hogy ezt a helyzetet kereskedelmi szerződésekké, rendezhessük. Igaz, hogj

r vannak egyes érdekcsoportok, amelyek azt mondják, nem olyan sürgős. (Huszár Károly : Nekik nem sürgős !) Nekik nem sürgős, de az ország érdekei követelik, (Huszár Károly : A legsürgősebb feladat !) az ország legsürgősebb szükségletei kivanják azt, hogy ezek a kereskedelmi szerződések rendezve legyenek. Érdekes megfigyelni, hogy a magyar import és export viszonylatában az egyes környező államok miként vesznek részt. A cseh államból szár, mazik importunk 25%-a, Ausztriából 23%-a, Németországból 12%-a, Romániából 7%-a, Lengyelországból 5%-a, Jugoszláviából 4%-a. Méltóztatik látni, 5—6 állammal vagyunk nexusban, évi április hó 24-én, szombaton. 361 és ennek az 5—6 államnak áruival kell magunkat ellátnunk. Az exportból pedig — amelyhez a mezőgazdaságnak, az állattenyésztésnek rendkívül nagy érdekei fűződnek, — az osztrák állam -36%-ot visz el, (Zaj. — Felkiáltások a középen : Nincs szerződés !) Csehszlovákia 24%-át viszi el a mi exportterményeinknek, Németország 7 %-át, Jugoszlávia 5%-át, Románia 5 %-át, Lengyelország 25%-át. Tehát épen azokkal az államokkal, amelyekhez mi exisztenciális módon hozzá vagyunk nőve, viszonyaink még nincsenek rendezve. (Huszár Károly : Ezen segiteni kell !) A mai jelentések azt mondják, hogy állatkivitelünk, hogy marhaállományunk exportja 80%-kal csökkent épen azért, mert állategészségügyi viszonyaink rendezetlenek. Ha tovább nézem és vizsgálom, hogy a magyar export milyen hatást gyakorol az egyes államokban, ahol az mint import jelentkezik, hogy mennyire fontos egyes államokra nézve a magyar export, rendkivűl érdekes számokat kapunk. Jugoszláviánál nem jelentünk sokat, mert az egész export, amely részünkről ott jelentkezik, csak 2%. Lengyelország nem egészen 1%, Csehszlovákia 5%, Ausztria 11%, Németország 0'4%-kal szerepel. Ausztria tehát az az ország, amely nemcsak felveszi a mi terményeinket, hanem még nála is nagyon sokat jelent a mi importunk. Ha viszont az exportot nézem, hogy mit jelent az ő kivitelükben az, ami nálunk importként jelentkezik, vagyis amit onnan behozunk s azt, hogy milyen hatása van ennek náluk, mit jelent az ő részükre, ugy azt találom, hogy Németországból 5%-ot hozunk be, Ausztria külkereskedelmi forgalmának 8%-át, Csehországénak 7%-át, e lengyelnek 2%-át, a jugoszlávnak 7%-át, a románnak 19%-át. Méltóztatnak látni tehát, hogy csupa olyan államokkal vagyunk körülvéve, amelyekkel nekünk okvetlenül rendeznünk kell ezeket a külkereskedelmi kérdéseket. Rendkivűl fontos volna tehát, ha a nemzetgyűlés felhívná a magyar kormány figyelmét, hogy minden erővel és mindenekfelett ezeket a kérdéseket rendezze. Nem szabad megengedni, hogy ezek ellaposodjanak és a tárgyalásokat a legnagyobb gyorsasággal és a legnagyobb meggondoltsággal kell végigvezetnünk. Méltóztassanak megengedni, hogy erre vonatkozólag a következő határozati javaslatot terjesszem be (olvassa. — Halljuk ! Halljuk !} : »Utasitsa a a nemzetgyűlés a kormányt, hogy minden rendelkezésére álló befolyásával mozditsa elő a külkereskedelmi szerződések megkötését, különösen a szomszéd államokkal, amelyek természetes piacai a magyar ipar és mezőgazdaság produktumainak«. (Helyeslés jobbfelől.) Ezekután méltóztassék megengedni, hogy egész röviden foglalkozzam még egy-két kérdéssel. (Halljuk ! Halljuk !) Én magam az osztrák kereskedelmi szerződés tárgyalásánál indítványt tettem a bizottság előtt, hogy a költségvetés megszakításával tárgyaljuk le azt. (Ugy van! Ugy van!) Azt hiszem, hogy az ellenzék törekvésével sem ellenkeznék, ha azt egy nap alatt keresztül engedhetjük s igy a maayar kivitel 36%-a rendezve volna. Rendkivűl lényeges az is, hogy e kereskedelmi szerződésnek van egy másik pontja is, mely rendkívül érdekes és nagyszabású újítást tartalmaz. Az osztrák kereskedelmi szerződésben, amelyet kötöttünk, van egy mezőgazdasági munkásegyezmény is, amely újítás, de amelyet rendkívül fontosnak tartok a jövő és a gyakorlat szempontjából is. Rengeteg nagy munkásfeleslegünk van, különösen a mezőgazdasági munkások tekintetében. Hiszen békében Nagy-Magyarország lakosságának