Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-537

A nemzetgyűlés 537. ülése 1926. sainál van meg a mód arra, hogy az állami ügyek vitelére befolyást gyakoroljanak, hanem a szakjavaslatok egész légióját kell idehozni, hogy az állam vezetésére befolyást gyakoroljanak. (Huszár Károly: Eltechnikázódik a'lényeg!) Ami itt történik, az egy fecsegő malomhoz hasonlít, (Szabó József : Vörös malomhoz !) amelyben rendszer nélkül történik minden, (Ugy varit jobb felől és a középen.) A hajuknál fogva ráncigálják elő a kérdéseket minden rendszerek nélkül. Nagyszerű szakerők állanak fel kiváló ideákkal, — most objektive akarok Ítélkezni— szociáldemokrata és kormánypárti oldalon kiváló erők beszélnek s ha figyelem a beszédek tartalmát, látom, hogy rendszer nélkül hangoznak el elsőrendű ideák. Minden képviselő elővesz egy pár eszmét és azt feltálalja, felmelegíti anélkül, hogy annak konkrét hatása lehetne, anélkül, hogy az megvalósítható volna, mert hiszen nincs rendszerbe öntve. A technikája nem jó egész parlamenti rendszerünknek. Épen az érdekes, hogy a szociáldemokrata párt tagjai, akik egész életüket a technikai munkában töltötték el, akik azoknak tömegében élnek, akik a technikai munkához vannak szokva, és tudják értékelni a technikai munkát, de tudják azt is, hogy a túltömött technikai munka kárára van a kvalitásnak, a szellemi munkának, mégis épen ők azok, akik ezt a technikai ellapositást legjobban forszírozzák és csinálják. (Esztergályos János : Ugy látszik, ön minket szeret legjobban ! — Csontos Imre : Meg is van az érdemük rá, hiába tagadják ! —

: Meskó Zoltán : Az kölcsönös !) Ami az utóbbi napokban ebben a parlamentben folyt, az szerintem a legnagyobb destrukció. Nincs hét, amelyen egypár napot ne töltenénk a vidéken és ne érintkeznénk azokkal az egyszerű magyar emberekkel, akik nem mindennap — legfeljebb ha egy héten egyszer — olvasnak újságot s igy tapasztaljuk, hogy hétről-hétre mennyire más szemmel nézik az egész nemzetgyűlés munkáját ; hogyan gondolkodnak a nemzetg3^ülés tekintélyéről, amikor látják, hogy előkelő urak felállanak és megrágalmazzák a másik előkelő . urat vagy egyszerű képviselők egymás fejéhez vágnak mindenféle rágalmakat, melyekről másnap megállapítják, hogy : nem igaz, tévedtem, ezt így gondoltam, ugy gondoltam. (Östör József : És a folyosón kezet fognak.) Ami ebben a parlamentben folyik, az a legnagyobb destrukció, a destrukciónak destrukciója. Ha mi .meg akarjuk menteni ezt az országot és népünk gondolkodására hatással akarunk lenni, akkor bűn ezt így folytatni ; bűn a parlamentarizmus szempontjából, bűn a demokrácia szempontjából, de bűn az ország szempontjából is és elsősorban bűn az egyszerű szegény emberek, a munkásság szempontjából. (Meskó Zoltán: Egészséges választást kell csinálni !) Azt kell csinálni, hogy a fecsegő parlament helyébe kell jönnie annak a parlamentnek, amely törekszik, amely törvényeket alkot, amely cselekszik, amely megérzi, hogy mi a szükséglete a magyar népnek, amely törvényeket tud alkotni, és a ^törvényeket ugy alkotja meg és ugy változtatja meg, hogy azok hozzásimuljanak az élet szükségleteihez. Hiszen itt vannak a mindenféle elavult munkástörvényeink, elavult mezőgazdasági intézményeink, egy sereg elavult dolog van, amelyeken segíteni kellene és karácsony óta nem csinálunk mást, mint a frankügyet intézzük. Intézzék ezt el a magyar bíróságok előtt ! Bűn azt a hajánál fogva ideráncigálni. Fontos nagy kérdések vannak a nemzet életében és ennek ellenére három és fél hónap óta a nemzetgyűlésnek legdrágább ideje aiált nem történik más, csak vitatkozás a frankügy körül, amely végeredményben a szociális kérdésre nem bir kihatássá és csak a személyesem április hó 2á-én

} szombaton. 309 kedésre alkalmas. (Klárik Ferenc : Közben három hetes húsvéti szünet volt !) A szociális törvényjavaslatok itt hevernek a bizottság előtt a nélkül, hogy ezekről komolyan beszélhetnénk, pedig mi szivesen állunk ide és szivesen fogjuk az urakkal letárgyalni a szociális törvényjavaslatok egész légióját, de az urak ezt a munkát lehetetlenné teszik. (Esztergályos János : Ki teszi lehetetlenné I) Elbeszélik az időt, amely ilyen törvényalkotásra kellene. Öt esztendőn keresztül nem ért rá a parlament arra, hogy sorbavegye az egyes szociális törvényjavaslatokat, itt fekszik a Ház asztalán 5—6 nagyfontosságú törvényjavaslat . . . (Esztergályos János : Ne tessék olyan politikát csinálni, ahol a gazság burjánzik !) 5—6 javaslat fekszik a parlament előtt és nem vagyunk képesek azokat letárgyalni. Mélyen t. képviselő ur, nézzen át Ausztriába, az önök elvtársaihoz, az Abend és a többiek panamáira. (Esztergályos János : Előbb a saját házuk előtt seperjenek ! — Zaj a középen.) Elnök : Esztergályos János képviselő urat kérem, tessék csendben maradni. Früwirth Mátyás : Én csak megállapítom, hogy ahol önök vannak uralmon, ott sokkal nagyobb panamák folynak, mint nálunk. (Ugy van! a középen. •—• Szabó József : De ott nem a parlamentben tárgyalják azokat !) Ma azonban nemcsak általános dolgokra akarok hivatkozni, hanem rá akarom terelni a nemzetgyűlés figyelmét arra az igen érdekes beszédre, amely szociáldemokrata oldalról Jászai Samu t. képviselő ur szájából hangzott el tegnapelőtt. Ez a beszéd elhangzott a nélkül, hogy a parlament életében különösebb nyomott hagyott volna, csak egy-két közbeszólás jelezte, hogy olyan dolgot mond, amely nagyon közel áll az élethez s épen ezért beszédemnek nagyrészében Jászai t. képviselőtársam beszédét fogom szem előtt tartani. Méltóztassanak figyelembe venni azt a megállapítást, amelyet a képviselő ur tett, aki a szakszervezeti életben nőtt fel, nem a politikai porondon, a politikai népgyűléseken, hanem a komoly munkának, a gazdasági szervezkedésnek lépcsőin emelkedett fel a munkásság egyik vezérévé és átérezte, hogy mi a kötelessége a munkásságnak, átérezte a munkásság nagy gazdasági és szociális szükségleteit. (Szomjas Gusztáv : Meghallgatásra is tallált!) Elsősorban azt panaszolja beszédében, hogy azért vagyunk elkeseredve, mert mindig azt mondják nekünk, hogy bolsevisták vagyunk, hogy bolsevizmust akarunk, pedig nekünk eszünk ágában sincs a bolsevizmus. Mi ezt tudomásul vesszük. (Esztergályos János : Dehogy veszik önök tudomásul ! — Huszár Károly : Ez az, hogy igy beszélnek : most tudomásul vesszük és mégis igy beszélnek ! — Esztergályos János : De nem veszik tudomásul ! Négy év óta hirdetjük és mondjuk, az urak azonban ezt csinálják!) Meg fogom magyarázni annak a történelmi okait is, hogy nem mindig ok nélkül mondották a gyanúsításokat, nem mintha hibául akarnám felróni, de meg akarom magyarázni, hogy a szociáldemokrata képviselő urak és a nyilvánosság előtt is meg legyen magyarázva, hogy nem mindig ok nélkül hangsúlyozták a bolsevizmus vádját. Hiszen a mostani képviselők között is 12 olyan képviselő ül, aki részt vett a kommun-szervezetben. Ha tehát azt mondják, hogy bolsevisták, akkor nem lehet állítani, hogy mindig ok nélkül hangoztatják .a vádakat, illetőleg gyanúsítják önöket a bolsevizmus vádjával. De egy másik dolgot is meg akarok állapítani. A szakszervezetek a munkásság legértékesebb szervezetei s amelyeket én nagyra becsülök, amelyeket nem a szociáldemokratáknál tanultam megismerni, hanem egész ifjúságom a keresztény munkásság 52*