Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-525

 nemzetgyűlés 525. ülése 1926. mondotta!) Ha a ministerelnök ur a dolgozóknak azt a törekvését, hogy egy hétén egyszer jól lakjanak, valamivel jobb lakásuk legyen, valamivel jobban ruházkodhassanak, az élet örömeiből valamivel többet nyerjenek forradalmi tettnek minősiti, és forradalmi áramlatnak tartja a közéleti tisztaságra és a közéleti rendezettségre irányuló törekvésünket, akkor, igenis — és csakis ebben az esetben — van ebben az országban forradalmi állapot. A forradalmi áramlatok fentartásához nagyban hozzájárul néhány olyan intézkedés, néhány olyan eset, amelyet leszek bátor elmondani és amelyek nagy mértékben irritálják elsősorban a dolgozó társadalmat a kormány ama Ígéreteivel szemben, amelyeket a beruházási kölcsön folyósítására nézve tett. Nevezetesen a közvéleményben hetek óta keringenek hirek arról, hogy az államkincstárt a vámhitelek könnyelmű kiutalása következtében mintegy 500 milliárdos kár érte. Ez a kérdés a gazdák országos adóügyi értekezletén is szóba került, ahol Gaal Gaston igen t. képviselőtársam nagyon energikus szavakkal mutatott rá arra, hogy ezeknek a vámhiteleknek könnyelmű kiadásával milyen óriási kár — szerinte 500 milliárdos kár — érte az országot. Egy másik eset a következő: Méltóztatnak emlékezni arra, hogy Zsirkay igen t. képviselőtársam és szűkebb társasága valakinek találmánya révén úgynevezett tombola-levelezőlapokat bocsátott áruba. Ezeknek finanszírozására Baross Gábor, a Postatakarékpénztár vezérigazgatója, a Tesz.-nek kétmilliárd kölcsönt adott, amelyet a Tesz. ennek a vállalatnak adott tovább. Miután a tombolalevelezőlapokat nem lehetett olyan eredményességgel forgalomba hozni, mint ahogy azt a feltalálók és a forgalomba hozók remélték, ennélfogva a tombola-levelezőlapokat, azoknak összes berendezéseit Marcsényi és Gstettner nevű uraknak adták el, maguknak pedig nem kötöttek ki mást, mint a várható haszon 25%-át, mint részesedést. Ezek az urak hozzáláttak a tombola-levelezőlapok árusításához, az eredmény azonban oly kevésnek mutatkozott, hogy még az első húzást sem merték megtartani, arról pedig, hogy az államkincstár, jobban mondva a Postatakarékpénztár, mikor kapja vissza a maga kétmilliárd koronáját, a fáma hallgat és arról sincs semmi szó, hogy hová lett ez a kétmilliárd, ki tartozik vele elszámolni. Egy másik eset, amely interpelláció előterjesztésére késztetett, az Egyesült Budapesti Fővárosi Takarékpénztár szanálása. Ez a takarékpénztár régi polgári intézmény. 1846-ban alakult Budai Takarékpénztár rt. cégjegyzés alatt. 1869-ben magába olvasztotta a Budai Takarékpénztárt, 1881-ben a Pestkülvárosi Takarékpénztárt, 1924 március 29-én a Debreceni Ipari- és Kereskedelmi rt.-ot, ezenkívül van még egy egész sereg affiliációja. Igazgatóságában benne van Berzeviczy Albert, mint elnök, Adler Lajos bankár, Kollár Lajos udvari tanácsos mint alelnök, Széehy Lajos vezérigazgató, Böhm Miksa, Gerlóczy Béla kormánytanácsos, Havass Rezső és ezenkívül a budapesti úgynevezett előkelő társaságnak néhány prominens tagja. A takarékpénztár fizetési nehézségek közé került és hogy ezeken túltegye magát, állítólag a kormányhoz fordult. A kormány 10 évre 20 milliárdot bocsátott az intézet rendelkezésére abból a célból, hogy az valamikép szanáltassék. Közhiteli szempontból nincs ellene kifogásom, hogy ilyen régi- pénzintézeteket, amelyekééi március hó 24-én, szerdán. 29 ben benne vannak a dolgozók garasai is, ha bajba kerülnek, a Pénzintézeti Központ a saját veszélyére és számlájára szanáljon, bár ez is kifogásolható volna. A mai katasztrofális időben, ahogy én azt egyszerű eszemmel megértem, talán helyes, ha ilyen intézkedéseket tesz a kormány, ami azonban ebben a kérdésben súlyos, azaz, hogy ismét az a tünete az egész dolognak, mintha politikai szolgálatok jutalmazásáról lenne szó, s ezeket voltam kénytelen előző interpellációmban is szóvá tenni. így például az Egyesült Budapesti Fővárosi Takarékpénztárral kapcsolatban az a hír kering, hogy ez a takarékpénztár az államtól ezt a 20 milliárdos, állitólag kamatmentes kölcsönt tiz esztendőre Gratz Gusztáv volt külügyminiister ur közbenjárására kapta meg, aki — mellesleg legyen mondva — egy orosz-magyar kereskedelmi társaságot akar létesíteni, állitólag 7000 dollár alaptőkével, melynek túlnyomó részét ugyancsak az állam pénzéből kívánja előteremteni. Ez a hir van elterjedve, de soha cáfolatot nem hallottunk arról, hogy Gratz Gusztáv volt-e az, aki a kormánynál közbenjárt abban az irányban, hogy az Egyesült Fővárosi Takarékpénztárnak 20 milliárdos kamatmentes kölcsönt adjanak? Az Egyesült Fővárosi Takarékpénztár ezt a kölcsönt meg is kapta azzal a feltétellel, hogy a legközelebbi közgyűlésen a régi igazgatóságot ki fogják cserélni, az igazgatóság élére Gratz Gusztáv fog kerülni, s rajta kivül az ő benső barátai, akik Gratz Gusztávval együtt politikai szolgálatokat tettek a kormánynak, bekerülnek az igazgatóságba. Nagyon nehéz az ilyen kérdést megfogni, hiszen párnázott ajtók mögött tárgyalnak ilyeneket; nagyon nehéz — hogy igy fejezzem ki magam — perrendszerü bizonyítékokat hozni arranézve, hogy ez igy van, azonban egy pár szimptóma, amelyet bátor leszek felemlíteni, előttem legalább is valószinüsitik azt, hogy itt a dologban valamilyen szerepe van Gratz Gusztáv urnák és hogy a kormány politikai okokból Gratz Gusztávnak megteszi azt a szolgálatot, amelyet ő a kormánytól vár. Méltóztatnak tudni, hogy Gratz Gusztáv volt külügyminister ur nem tartozik azok közé a spártai szilárd jellemek közé. akik, ha valamely álláspontot elfoglalnak, holtuk napjáig azt képviselik. (Ellenmondások a jobboldalon.) Amikor bécsi nagykövet volt, liberális ember volt, sőt a Társadalmi Tudományi Társaságnak is tagja volt és tetszelgett magának abban, hogy szociális, liberális ember. Később a kommün bukása után mindenáron propagálta azt az uralmat, melyet öt év óta keservesen érez a magyar munkásság. Gratz Gusztáv azokban a napokban, amikor napirenden voltak az atrocitások, fulmináns cikkeket irt eleinte a Teleki-kormány mellett, majd a Bethlen-kormány mellett és igyekezett a külföldi közvéleményt a magyar kormány mellett hangolni, azt mondván, hogy a megtörtént atrocitásokról a magyar kormány nem tehet, mert hiszen az azoktól teljesen távol áll. Valószínű és lehetséges, — úgymond — hogy pillanatnyi felháborodás hatása alatt történtek ezek a dolgok, de csak szórványosan ós a kormány minden igyekezetével arra törekedett, hogy ezeket kellő korlátok közé szorítsa. Később Gratz Gusztáv külügyminister lett, a királypuccs idejében azonban nagyon erősen kompromitálta magját a szabadkirályválasztó közönség előtt azzal, hogy Legitimista lett és egy időre disgráciába eseti Ebből az előkelő rezerváltságából a frankhamisításkor került ki ez az ur, amikor ismét el kezdett