Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.
Ülésnapok - 1922-536
A nemzetgyűlés 536. ülése 1926. évi április hó 23-án, pénteken. 335 osztrák és a cseh mezőgazdaság elbir, ei kell birnia a magyar mezőgazdaságnak is. Lehetetlen állapotot teremtettek és teremtenek, ha kihasználva ezt a kedvező konjunktúrát, ami a nagybirtokosnak kínálkozik munkaerő tekintetében, kihasználni engedik, és nem gátolják meg ezt törvényes intézkedésekkel akként, hogy a mezőgazdasági munkásság is meg tudja keresni a neki szükséges napi kenyeret és a ruházkodásra szükséges összeget. És most folytatom ott, ahol az előbb elhagytam. Ez a törvény, amelyet a földmivelésügyi minister ur is emiitett, szervezeti felépítésénél fogva nem alkalmas arra, hogy e tekintetben lényeges befolyást gyakoroljon, — amint az adatok is igazolják — amikor ez a munkabér m egállapitó-bizottság 15—20—25 ezer koronás napszámbéreket állapit meg, esak természetes, hogy ez nem alkalmas a mezőgazdasági munkások életviszonyainak rendezésére, ennek a nagy problémának megoldására. (Esztergályos János: Joggal mondják a földmunkások, hogy kevés pénz, kevés muzsika, korgó gyomorral, éhesen kell dolgozniok!) A mezőgazdasági munkabérmegállapitó bizottság működése a törvény szerint nem kötelező. A földmivelésügyi minister ur rendeli azt el esetről-estre, ha hozzáfordulnak az érdekeltek a munkabér megállapítás céljából. De ő is előbb megkérdi az illetékes mezőgazdasági kamarát, tehát a mezőgazdák érdekképviseletét, hogy vájjon szükséges-e azon a területen a munkabérek megállapítása vagy nem. Ha a mezőgazdasági kamarák azt a véleményt terjesztik elő, hogy ott nem szükséges a mezőgazdasági munkabérek megállapítása, mert az ott fizetett munkabérek amúgy is biztosit jak a munkásoknak és családjaiknak életlehetőségét, akkor a földmivelésügyi minister ur nem rendeli el a munkabér megállapításokat, hiszen ez neki a törvény értelmében szuverén joga. De ha elrendeli is, a mezőgazdasági munkabérmegállapitó bizottságok összetétele olyan, hogy abban a gazdák vannak többségben, azok, akiknek nem túlságosan nagy érdekük az, hogy a mezőgazdasági munkás a munkabér révén rendezett viszonyok között élhessen, akiknek nem érdekük, hogy magas munkabéreket fizessenek. (Gubicza Ferenc: Ez nem áll!) hanem, akiknek az az érdekük, hogy minél alacsonyabb munkabéreket fizessenek. (Gubieza Ferenc: Nem így van ez!) E tekintetben lehetnek egyes tiszteletreméltó kivételek, azonban együttesével a gazdák sohasem törekedtek arra, hogy magas munkabéreket fizessenek a mezőgazdasági munkásoknak, csak annyit, amennyit a viszonyok rájuk kényszerítenek, amennyit kedvező körülmények között fizethetnek.^ (Gubicza Ferenc: Ez nem áll!) Én emlékszem rá, amikor nagybátyámmal a piacon alkudoztam 5 krajcár miatt és ő nem adta meg nekem az 5 krajcárt, de másnap kénytelen volt megadni, hogy hozzámenjek napszámért. Emlékszem tehát rá, hogy vannak ilyenelkí is, olyanok is, azonban együttesében mégis mindig arra törekszenek, hogy minél kevesebb napszámot fizessenek. (Gubica Ferenc: Dunántúl nincs igy!) Ez a törekvés a mezőgazdasági munkabérmegállapitásoknál is érvényesülhet, mint ahogyan kétségtelenül érvényesül is, mert a mezőgazdasági munkabérmegállapitó bizottságban mindenütt a gaz diák vannak többségben ... (Gubicza Ferenc: Zircen a munkabérmegállapitó bizottság legutóbb 15.000 koronáról egyszerre 25.000 koronára emelte a munkabért.) Elnök: Csendet kérek! Gubicza képviselő urat kérem, ne méltóztassék parallel beszédet tartani! (Rothenstein Mór közbeszól.) Rothenstein képviselő urat kérem, ne méltóztassék a szónokot zavarni! Szeder Ferenc: Még ahol megállapították is a munkabért, minden támpont és minden fix pont nélkül állapította meg a bizottság a meszőgazdasági munkabéreket, ugy hogy amikor összeeső járások területén állapították ezt meg, a bizottságok a legkülönbözőbb eredményekre jutottak. Nincs kiindulási pont a bizottságok működése tekintetében, amely a munkabérmegállapitásokra nézve alapul szolgálhatna. A mezőgazdasági bizottságnak szuverén joga hogy mit csinál és milyen munkabéreket állapit meg. Annakidején, amikor a törvényjavaslatot tárgyaltuk, felvetettem à gondolatot, hogy elsősorban is tegyék kötelezővé a munkabérmegállapitó bizottságok működését, de mindenekelőtt a bizottságnak olyan összeállitásáról gondoskodjanak, hogy abban a munkások kívánsága is valamiképen érvényesülhessen. (Gubicza Ferenc: Ez helyes !) másodsorban pedig az illető vidéken 1913-ban fizetett napszámibéreket vegyék alapul. (Gubica Ferenc: Akkor megjelennének a tárgyaláson, ha kötelezővé volna téve!) Ha ekként jártunk volna el a törvény megalkotásánál, akkor esetleg nem lett volna most módomarra, hogy a törvény intézkedése nyomán felfakadó visszásságokat itt ilyenformán tegyem szóvá. Túl vagyunk már az eseményeken, de be kell látnunk, hogyha egészséges alkotásokat akarunk létrehozni a mezőgazdasági munkások érdekében, akkor ezeknek az alkotásoknak végrehajtását nemcsak a gazdák kezébe kell letenni, hanem részben a munkások kezébe is, hogy ők is súllyal szólhassanak bele a saját ügyeik intézésébe. Ismételten hangsúlyozom, azért tettem ilyen részletesen, hosszasan és számszerű adatokkal kisérve szóvá a mezőgazdasági munkások életviszonyait, hogy számszerűen is beigazoljam, mennyire lezüllött, tönkre ment, mennyire lesülyedt a magyar mezőgazdasági munkásság életviszonya 1913-hoz viszonyítva, pedig közismert tény, hogy annakidején a hatosos napszámok világában sem élt valami kedvező körülmények között a magyar mezőgazdasági munkás. Most rá kell térnem ennek hatására, hogy t. i. minő hatása van ennek a nyomornak, kínnak, szenvedésnek a közigazgatási életre. A mezőgazdasági munkás nem tud ruhát vásárolni, nem tud ruházkodni, nem tudja sokszor a legszükségesebb élelmi cikkeket a maga számára megszerezni, mert nincs keresete. Ez a nyomorúság kihat az egész közgazdasági életünkre. Nincs ipar és kereskedelem, mert nincs fogyasztó, hiszen a nyomorúságos viszonyok között épen az a réteg koplal, amely a legnagyobb fogyasztóként jelentkezne, ha rendes kereseti viszonyok között élhetne. A konklúzió az, hogy olyan egészséges törvényalkotásokra van szükség, amelyek átmenetileg is megvédik a mezőgazdasági munkásságot a kizsákmányolás lehetősége ellen. Olyan egészséges törvényalkotásra van szükség átmenetileg, amely kiragadja ennek az uzsorának karmaiból a magyar mezőgazdasági munkást és segíti ezt az osiztályt felemelni, erőssé tenni, kifejleszteni, hogy az ország érdekében ez a társadalmi réteg is kifejthesse a maga működését. A földmivelésügyi kormányzatnak, de az egész kormánynak is az lett volna elemi kötelessége, hogy minden erőt megfeszítve, munkaalkalmakat teremtsen a mezőgazdaságban, hogy felszívja a munkaerőt — ha nem is
