Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-536

336 A nemzetgyűlés 536. ülése 1926. évi április hó 23-án, pénteken. egészében, de legalább is a fölös munkaerő egy részét — a munkaalkalmakkal. Hiszen közutaink járhatatlanok és akárhogy védekeznénk is ellene, — ha olyan naivak, volnánk — a motoros erőeszközök megjelentek a mezőgazdaságban és ezek parancsolóan követelik a rendezett utak kiépítését, mert máskülönbéin nem érvényesülhetnek a mezőgazdaságban a motorikus gépek. Vagy ott vannak! a vadvizek, amelyek száiz ési százezer „holdi területet borítanak el minden tavasszal és ősszel, ugy hogy ott minden munka lehetetlenné válik. (Esztergályos János: Nem csapolják le! Micsoda nemzeti kár!) Azt mondja a földmivelésügyi minister ur és azt mondja a kormány, hogy nincs rá pénz, hiszen ezek az »éeeszek« megvannak nekünk is. nem kell ezeket nekünk beadni: de nincs rájuk anyagi fedezet. Hát kérem, igen t. földmivelésügyi minister ur, én majd hozok fel példát erre nézve a költségvetés kapcsán. (Rotheinstein Mór: Egy kis jóakarat is kell hozzá! — Csontos Imre: A vizszabályozások kiadása sokkal több, mint minden adó! Ezt nem tudja az ur!) Én majd hozok, fel példáklat arra nézve, hogy a magyar költségvetést olyan unproduktiv kiadási tételek terhelik, amelyeket produktiv célokra lehetne felhasználni. (Esztergályos János: Hol végzik azokat a leesapolásokat azért a sok adóért? Hol?) Szóvá teszem majd a költségvetés tárgyalása kapcsán és rá fogok! mutatni azokra a tételekre, amelyek, ha produktiv beruházásokra fordítjuk őket, bár nem is oldják meg ezeket a problémákat gyökerükben, — mint ahogy kétségtelenül nemi egy-, két- vagy három év munkája oldja meg ezeket, mert erre huzamosabb idő szükséges — de sokkal közelebb hozzák ezeket a megoldáshoz. (Rothenstein Mór: Csak meg kell kezdeni!) Ezzel kapocsolatban rátérek arra a beszámoló 'beszédre, amelyet Sehandl Károly képviselőtársam tartott és amely után az igen t. földmivelésügyi minister ur is felszólalt, (Esztergályos János: Igazi Schande volt a beszámolója!) megemlékezvén a munkanélküliség kérdéséről és szociálpolitikai kérdésekről is és ugy állította be ezt a kormányzatot, mint amely nagyon sokat tesz a mezőgazdasági munkásosztály érdekében. Az Uj Barázda szerint, mint amely hivatalos lapja annak áz irányzatnak, amelyet Schaindl képviselő ur képvisel, a földmivelésügyi minister ur a következő kijelentéseket tette (olvassa): »A vízi társulatoknál nyújtott nagyarányú kölesönök nemcsak a vadvizekkel teleöntött területeiknek kulturterülete'kké való átalakítását eredményezik, hanem a földmunkásság foglalkoztatását is. A boldog béke éveiben sem mozgósítottak egy évben földmunka utján annyi földet, mint ezután. Ebben az évben több mint 30.000 földmunkásnak biztosit á kormány kenyeret. A munkásvédelem terén messzemenő intézkedést tett a kormány, mert meggyőződése, hogy a mezőgazdasági munkásosztály nemcsa.k nemzeti, die gazdasági szempontból is értékes tényező. (Ugy van! jobbfclől. — Mayer János földmivelésügyi minister: Ugy van!) Kifej lesztette a mezőgazdasági munkásság ingyenes jogvédő irodáját. A földmivelésügyi minister ur be fogja 'kiérni az összes munkásszerződéseket, felülvizsgáltatja és ahol azt látja, hogîy a munkást bármiképen kiuzsorázzák, jogvédelembiBU részesiti.« Ezt mondotta tehát a földmivelésügyi minister az Uj Barázda tudósítása szerint Csongrádon. (Mayer János földmivelésügyi minister: Van ez ellen kifogása? — Kabok Lajos: Ez ellen nincs, csak meg kell csinálni! — Rothenstein Mór: Nemcsak mondani, hanem meg is tenni! — Derültség jobbfelől. — Esztergályos János: ígérni tudunk, gavallérok vagyunk az Ígéretekben, de cselekedni kell! — Mayer János földmivelésügyi minister: Mi cselekszünk! — Kabók Lajos: Nem nagyon látszik!) Nekem, igen t. földmivelésügyi minister ur, semmi ellen sincs kifogásom, ami a mezőgazdasági munkásság ügyét előbbre viheti és előbbre viszi. (Mayer János földmivelésügyi minister: Furcsa is volna, ha kifogása volna ellene!) Én csak kezdem unni azokat a blöfföket, amelyek időközönkint megjelennek és el akarják hitetni a közvéleménnyel, hogy a semmi is valami. (Mayer János földmivelésügyi minister: Ezek azok, amiket a képviselő ur mond!) Amit a mezőgazdasági munkásság érdekében az árvízvédelmi társulatoknál csinálnak, az az ország érdekében való, helyes és általa a mezőgazdasági munkások is kenyérhez jutnak. Én azonban ezt már szeretném látni, (Kabók Lajos: Minden hónapban kapunk evy ministeri ígéretet!) szeretném látni, igen t. földmivelésügyi minister ur, annyival inkább, mert egy tavalyi interpellációmra adott válasza kapcsán is méltóztatott ezeket a kérdéseket előhozni és az én értesülésem szerint nem is olyan nagy arányúak, nem is olyan nagy mértékűek ezek az árvízvédelmi munkák, mintha 30—40.000 munkást foglalkoztatnának. Ez az egyik. A másik pedig, földmivelésügyi minister ur, a következő: Szociálpolitikai kérdésekről ez a kormányzat azután igazán nem beszélhet! Nagyon szerettem volna, ha a földmivelésügyi minister ur átment volna Burgenlandba mezőgazdasági szociálpolitikát tanulni, csak egy hajitásnyira van Budapesttől. (Esztergályos János: Ott még tevére sem kellett volna ülni!) Méltóztatott volna látni, hogy a mezőgazdasági munkások ott milyen szociálpolitikai viszonyok között élnek. Nem elég csak az, földmivelésügyi minister ur, hogy a vármegyei tiszteletbeli jegyzőkkel, vagy valami ilyen ügyvédekkel megcsináljuk a jogvédő irodát. (Rothenstein Mór: A minister ur elment Egyiptomba! — Csontos Imre: A rokonaidat nézte meg, megköszönhetnéd! — Derültség. — Mayer János földmivelésügyi minister: Mit akar ez alatt érteni a képviselő ur? — Esztergályos János: Hogy nem kellene tevére ülni, csak vasútra! — Derültség. — Mayer János földmivelésügyi minister: Bölcs beszéd! Ez a böleseség csak magától telik ki! — Esztergályos János: így van ez, minister ur! — Mayer János földmivelésügyi minister: Most vizsgázni akar a bölcseségből! — Derültség jobbfelől.) Mondom, tisztelet mindenkinek, aki a jogsérelmet szenvedett mezőgazdasági munkásság ügyét felkarolja, bár én gyakorlati tapasztalat alapján mondom, hogy nagyon kevesek vannak ilyenek, és én azon az állásponton vagyok, hogy törvényhozási útra, törvényhozási beavatkozásra van szükség, ha a mezőgazdasági munkásságot jogsérelem esetén igazához akarjuk juttatni, mert a mai viszonyok között még ez a jogvédő iroda is jaj de kevés, jaj de csöpp, semmi ahhoz képest, ahogyan a mezőgazdasági munkásoknak _ igazságot kellene szolgáltatni akkor, ha rajtuk sérelem esik. Én már szóvá tettem itt, igen t. földmivelésügyi minister ur, olyan szociálpolitikai kérdéseket, amelyek valóban szociálpolitikai célt szolgálhatnak, amelyek nemcsak látszatintézkedésekre volnának és nemcsak arra volnának jók, hogy a semmit becsomagoljuk szép szavakba és a közvéleménybe dobjuk, hanem: ame-