Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.
Ülésnapok - 1922-536
34 A nemzetgyűlés 536. ülése 1926. vánesiskodtam, hogy milyen munkabéreket eredményezhet a 4 kilogrammos búza napibér s a következő eredményre jutottam: kezdődik a munkabér-megállapítás április hónapban, amikor 20.480 korona a napidíj buzaérték alapon. Ez a munkabér felemelkedik a három hónapban, július, augusztus és szeptemberben 31.000 koronáig, de már novemberben lecsökken 14.400 koronára, nőknél ugyanakkor 9000 koronára, ami egyébként a legszorgosabb hónapokban sem emelkedik 21.000 koronánál magasabbra, mig ugyanekkor a gyermekeknél 7200 koronára csökken le a munkabér. Itt újra megjegyzem, hogy ezeket a buzaértekéket tőzsdei áralapon számitottani ki. ami lényegcsen magasabb, mint amilyen, áron számították ott abban a községben a búza árát s mint ahogy kifizették ezeké a munkabéreket. Például a mátészalkai járás munkabérmegállapitó-bizottsága a férfiaknak kaszálásra, tehát a legnehezebb mezőgazdasági munkára 25.000 koronában állapította meg a napibért. Az csak természetes, hogy más munkáknál lényegesen alacsonyabb munkabéreket állapítottak meg. holott itt, amint a statisztikai adatokból látom, a háború előtt is meglehetősen rossz viszonyok között éltek a mezőgazdasági munkások, mégis 41.000 koronán felül volt a fizetett munkabér aratás alkalmával és a cséplésnéi 30.000 koronával fizették a napszámbért. Veszprém megyében például az enyingi járásban márciusban kezdődik 20.000 koronával a napszámbérmegállapitás és legmagasabb fokát eléri júliusban és augusztusban, amikor 30.000 korona a megállapított napszámbér. Szeptemberre és októberre 25.000, november— decemberben pedig 20.000 korona a fizetendő napszámbér, amely nőknél, ifjúmunkásoknál, valamint gyermekeknél változó és lemegy egészen talán 10.000 koronáig. Ugyanebben a járásban 57—60.000 koronát fizettek 1913-ban a mezőgazdasági munkásoknak súlyosabb természetű munkáért s amikor én összehasonlítottam az 1913-as és 1925-ös évek adatait, pusztán abból a szempontból tettem, hogy hivatalos adatokkal is alátámasszam azt az állításomat, hogy a mezőgazdasági munkásság még ilyen nyomorúságos életviszonyok és körülmények között nem élt, mint ahogyan él most. És most térek rá arra, hogy némileg igazoljam azt az állításomat is, hogy ha valamikor az Omge. urai indokoltnak tartották volna azt, hogy kínai kulikat importáljanak ide, hovatovább indokolttá válik az, — ha lehetne — hogy a magyar mezőgazdasági munkásság menjen Kínába és keljen versenyre a munkabérek letörése tekintetében a kínai kulikkal. Cseu-Hau Sun professzor, az Impreehtor ez évi számában ir a kínai kulik életviszonyairól és megállapítja, hogy ezek napibére és keresete átlag 132 réz garas, amely átszámítva körülbelül egyenértékű a mi 24 ezer koronánkkal, azonban hozzáteszi, hogy a kinai kuli ruházkodása 5 5 dollár évente, ami körülbelül 370—380 ezer koronának felel meg, tehát egy olyan összegnek, amelyből a magyar mezőgazdasági munkásság félöltözet ruhát sem vehet, félpár csizmát vehet csak érte, amikor tehát a reálbéreket akarjuk összehasonlítani, amikor figyelembevesszük, hogy a kinai kulinak milyen olcsó az élelmezése, hogy aránylag milyen olcsó általában ott az élelmezés, összehasonlítva a mienkkel, amikor tehát a reálbéreket vesszük alapul, akkor igenis a magyar mezőgazdasági munkásság — hivatalos adatokkal bizonyítom állításomat — hovatovább irigykedve tekinthet a kinai kuli életviszonyaira és vágyakozva évi április hó 23-án, pénteken. tekinthet Kina felé, ahol a kulik jobb életviszonyok és életkörülmények között élnek, mint a magyar mezőgazdasági munkások. A földmivelésügyi minister ur beszédem közben is megemlítette, hogy ott vannak a munkabérniegállapitó-bizottságok, amelyek ezeken a bajokon hivatva vannak segíteni. (Kiss Menyhért: Eossz a szervezetük!) Amikor annak idején ezt a törvényjavaslatot tárgyaltuk, felsorakoztattam a javaslattal szemben aggodalmaimat és megmondtam, hogy ennek gyakorlati értéke a mezőgazdasági munkabérek kialakulása tekintetében, illetőleg a mezőgazdasági munkabérekre a tekintetben, hogy azok a mezőgazdasági munkások előnyére: alakuljanak ki, nincs, mert hiszen ezek a mezőgazdasági munkabérmegállapitó-bizottságok szervezeti felépítésüknél fogva ezt a feladatot nem tölthetik be. A gazdák érdekképviseletének nagyszerűen megfelel a mezőgazdasági kamarák szervezete. Ezekben a gazdák nagyszerűen megtalálják érdekképviseletüket s elő is tudják mozdítani ezek révén érdekeiket. Ezt senki sem vonhatja kétségbe. (Kiss Menyhért: Meg van engedve!) Ha ennek lehetősége megvolna, illetőleg egy ilyen szerv megalkotásának lehetőségei megvolnának a mezőgazdasági munkások részére, természetesen, hogy azok is elő tudnák mozdítani érdekeiket, legalább olyan irányban, hogy maguknak mezőgazdasági munkájuk révén lehetőleg emberi életet biztosithassanak. Mert én perhorreszkálom azt a felfogást, hogy ezek azok a legmagasabb munkabérek, amelyeket a magyar .mezőgazdaság el'bir. Közvetlen azon a területen, amely Magyarországhoz tartozott s ma Burgerland, — Ausztria — á mezőgazdasági munkabéreket kötelezően sokkal magasabb összegben állapították meg, mint amilyen összegeket én itt munkabérmegállapitóbizottságok működése nyomán felsoroltam. Az ottani mezőgazdák bírják azoknak a munkabéreknek fizetését, nálunk azonban azzal jönnek, hogy ennél magasabb munkabéreket nem tudnak fizetni, sőt bizonyító anyagomból kifeledtem, de most hozzáteszem, hogy maguk ezek a kamarák állapitják meg, maguk támaszszák alá az éh állításomat, amikor a kamarai értesítőben megírják, hogy (olvassa): »A mezőgazdasági munkás a maga élelmét nehézség nélkül meg! tudja ma már keresni, azonban ruházkodni nem tud, mert a mezőgazdasági munka értéke sehogy sincs arányban az iparárak uzsorás mértékével.« Soha annyi rongyos csizmában járó munkást nem láttunk, mint a tél folyamán, úgyannyira, hogy a téli vagy tavaszi árkolómunkákra sokan azért nem tudtak vállalkozni, mert nincsen meleg ruhájuk, s ha vásárolnak is valamit, az csak rongy pamutszövetből való lehet s az meleget nem tart. Ez a kamarai értesítő pedig oda konkludál, hogy azért nem tudnak vásárolni ruhát, mert nagyon drága, és ha a mezőgazdasági munkás két kézzel keres, akkor is csak kenyerét tudja megkeresni, s négy kézzel, sőt többel kellene dolgoznia, ha meg akarná keresni magának a ruházkodásra szükséges Összeget is. Felveti ez a kamarai értesítő azt a gondolatot, hogy valamely ministeriumnak, talán a népjóléti ^kormányzatnak kellene olcsó szövetből a közvetítő kereskedelem kizárásával a mezőgazdasági munkások részére formaruhát rendelkezésre bocsátani, hogy igy azután ruházkodhassanak. T. Nemzetgyűlés! Én azon az állásponton vagyok, — amit már az előbb is emiitettem — hogy azokat a munkabéreket, amelyeket az