Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.
Ülésnapok - 1922-536
326 A nemzetgyűlés 536. ülése 1926. évi április hó 23-án, pénteken. mutatkozó esetleg* szerenesés, talán biztató bátorságot keltő okai is, azonban elsősorban Trianon az, amely megfekszi mindnyájunk lelkét, amely mindnyájunknak a keserűség- poharát nyújtja, és amikor egymásba nyomjuk a tőrt és egymás sebeibe vájkálunk, nem veszszük észre, hogy a közös nyomorúság áldozatai vagyunk. Megfigyeléseim alapján mondhatom, hogy valahányszor mi azon meggyőződést hangsúlyozzuk, hogy Trianon az oka mindennek, mindig ünnepzavaró hangokat hallunk a szélsőbaloldalon, ami fáj az én aggódó lelkemnek, mert^ meg vagyok győződve, hogy ott is vannak képviselők, akik épen ugy érzik ennek a rettenetes helyzetnek sajgó hatását, mint mi. Én azt szeretném, ha pártállásánál fogva* nem hagyná senki magát megtéveszteni. Nem mondom, hogy mindig egyforma belső meggyőződés a rugója az állásfoglalásoknak, amikor Trianont védeni látszanak, — mert azt nem tételezem fel, hogy legyen valaki ebben a házban, bármilyen szélsőséges, még ha kommunista is legyen az illető, (Mozgás és zaj a szélsőbaloldalon.)^ hogy Trianont helyeselje. Az önök belső rugója, tudom, a nyomorúság és a kapitalisták gazdasági telhetetlensége, de elképzelhetetlen, hogy volna itt egy ember, aki Trianont védené, mert egyformán él a vágy minden magyar ember szivében és lelkében, hogy megszabaduljon ebből a rettenetes helyzetből, amely szabadulás az országnak az életét is fogja jelenteni. (Taps.) Ebben .az érzésben térek vissza oda, amit Griger Miklós t. képviselőtársam, ez az ideális lelkű nap mondott, hogy beszéljünk az egyetértésről. (Esztergályos János: Szép beszédek helyett tetteket kérünk. — Petrovácz Gyula: önöktől!) Ez egy igen kényelmes álláspont. önök azonban ezt estak taktikai szempontból dobják ide. A t. képviselő ur igen jól tudja, hogy mi is szeretnénk igen sokszor szebbet, jobbat csinálni és bőkezűbben dotálni szociális alkotásokat és intézményeket, de azt kérdezem, hogy honnan és miből? Hiszen a " takarékpénztári váltók miatt nem győzik a telekkönyveket másolni, hogy a kölcsönkérőknek okiratok álljanak rendelkezésre, úgyannyira, hogy külön munkaerőket kell felvenni, akik a telekkönyvi másolatokat kiállítják. Ma a legkeresettebb cikk a váltó. Nézzük csak meg, hogy mennyi telekkönyvi bekebelezést kérnek. (Efjy hang a szélsőbaloldalon: Ez az urak politikájának gyászos következménye! — Zaj a .jobboldalon és a középen.) Azt mondja a t. túloldal, hogy a mi kezünkben van a hatalom és hogy mi osztozunk az uralomhain. (Zaj a szélsőbaloldalon.) T. képviselőtársaim! Mi osztozunk a kormány nehéz feladatában, vergődésében és küzdelmeiben s feláldozzuk népszerűségünket, feláldozzuk sokszor a meggyőződésünk egy részét azért, hogy azt össze tudjuk egyeztetni önökkel, másokkal, mert egy határozatban, egy nemzet döntésében benne kell lennie a hatalom parancsoló szavának, de benne kell lennie az árva gyerek sírásának, (Ugy van! jobbfelől.) benne keil lennie az elaggott rokkantnak, benne kell lennie mindenkinek, a mennydörgésnek a füszálsusogásnak, á virágillatnak (Derültség a szélsőbaloldalon.) akkor, ha egy nemzet törekvése igaz, ha egy nemzet helyes célkitűzéssel megy előre a maga utján. (Ugy van! jobbfelől. — Zaj.) Elnök •(csenget): Csendet kérek! Szabó Sándor: Hiszen a t. szociáldemokrata képviselő urak is felkapták már a gondolatot; ennek az úgynevezett egyetértésnek, vagy amint Sütő képviselő ur mondotta: az egyetértésre való törekvésnek gondolatát ő is felkapta s természetesen ő azt mondja, hogy mi vagyunk az okai annak, hogy nincs meg az egyetértés. De ha mi azt válaszoljuk, hogy enne ! k önök az okai, t. képviselő urak 1 , akkor nagyon nehezen fogunk egymáshoz közeledni. Épen azért arra hivatkozom, hogy a tegnapi vitának hangja, amelyet itt megütöttek, az a hangnem, amelyből hamarahb lesz harmónia, (Ugy van! jobbfelől.)) mint azokból a disszonanciákból, amelyeket a minap néhány túloldali temperamentumos képviselő ur fulmináns kijelentései, sokszor válogatott gorombáskodásai keltettek, szinte keresve a kifejezéseket, amelyekkel bennünket aposztrofáljanak. Én mean akarok erre , a térre menni, bár bevallom, hogy amikor ma beszéden: első részében Pallavicini képviselő ur maglatartását és eljárását akartam jellemezni, erősebb szinekkel húztam alá a magatartását, mint ahogy lelki berendezésem éls magatartásom előirjá, de hű akartam lenni ahhoz a tónushoz, amelyet ő nap-nap után használt és ahhoz a helyzethez, amelyet ő erőszakosan felidézett. (Ugy van! jobbfelől.} Amikor mi innen a kormánypártról a nemzet újjáépítésében nap-nap után segítőtársakat keresünk, azt találjuk, hogy egyetlenegy olyan tényezőt sem nélkülözhetünk, amely a nemzet ujjáépitése érdekében komoly, áldozatos munkával közeledik az oltárhoz. S megállapítani kivánom, hogy közel négyesztendős kormányzatunkban ezek a kérdések, — amennyire csak ezt a túloldal felfogásával is összeegyeztetni lehetett — mindenkor kidomboritást nyertek. (Saly Endre: Ezt nem láttuk!) Leszögezem, hogy ennek a pártnak a célja az. hogy megmentse ezt az államot, megmentse a nemzeti államot és amennyire lehetséges, reményt nyújtson elszakitott testvéreinknek, hogy majdan, ha adódik az alkalom, ha ugy látszik a nemzetközi konstellácő, ha elérkezik rá az idők teljessége és az emberek is megérnek rá, hogy egyetértésben találják meg a megoldás módját, céljainkat el fogjuk érni. Meg vagyok győződve, hogy akkor nem lesz hiábavaló, ha az elvek összeegyeztetése érdekében sokszor félre is tesszük egyelőre a pártok külön felfogását és meg vagyok győződve, hogy igy sokkal hamarább jutunk el ahhoz a közeli célhoz, amelyet önök vallanak elsősorban és irnak zászlajukra: minél több embert tenni boldoggá ebben az országban. (Ugy van! jobbfelől.) Meg vagyok győződve, hogy a költségvetésünk ezeknek az elgondolásában született meg. Figyelemmel kivan lenni a nemzet polgárainak teherbírására, figyelemmel kivan lenni azokra a szociális problémákra, amelyeket az idők forgataga és humánus lelkű Írásai, agitációi hoztak ide a közélet porondjára. Önök talán ezt keveslik, de akik a terheket viselik, azok roskadoznak és le fognak rogyni, mielőtt azokat ki tudják fizetni. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Nem ölhetjük meg az aranytojást tojó tyúkot, nekünk arra kell figyelnünk, hogy ne tegyük tönkre az adózó polgárokat, mert csak annyi adót lehet kivetni, amennyit az adózó a, jövedelméből megfizetni tud, (Saly Endre: Ezt mi már régen mondtuk!) miután az adóztatás káros következményekkel jár, ha az adófizető polgárnak a tőkéjéből kell az adót fizetnie. (Esztergályos János: A pénzügyministerének mondja meg ezt!) T. képviselő ur. meg vagyok arról^ győződve, hogy ezt a kijelentésemet ő is érzi és meg is fogja valósítani, amennyiben erre módja lesz. De pénzügyi, gazdasági téren nem
