Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-536

324 A nemzetgyűlés 536. ülése 1926. évi április hó 23-án, pénteken. sége, s ezenkívül a kettős forradalom taszítot­ták, kiemelkedhessek. Ezeket az áldozatokat nem hiába hoztuk meg. A birtokos-, nemesi és főúri osztály leg­jobbjai mellett bevonult immár ide a nemzet­gyűlésbe a kisgazdatársadalom kiküldöttjei­nek megfelelő számú csoportja, amely a tanult osztállyal karöltve a nemzet érdekében hűen kitartott egymás mellett vérben, zivatarban s most is minden ilyen kísértésnek, próbálkozás­nak mindig ellent fog állani. (Ugy van! a jobb­oldalon.) El fog jönni az az idő, hogy ki fogjuk szel­lőztetni ezt a nemzetgyűlést ugy, hogy az ab­lakon kirepülnek az ilyen destruktivok, (Moz­gás a baloldalon.) mert jobboldali destruk­tivoknak nevezem azokat, akik nem fognak bent maradni mérgezni a levegőt és egymásra uszítani azokat, akik a haza jól felfogott érde­kében igaz törekvéssel és munkálkodással dol­goznak. Ugy találom azonban, hogy disztingvál­nunk kell: a magam részéről a legnagyobb tisztelettel hajlok meg ugy a történelmi Ma­gyarország itteni képviselői, mint a tanult in­telligencia, nemkülönben minden jogos érdek­nek itt megszólaló képviselői előtt, azonban ki kívánom emelni, hogy minden körülmények között a jövő politikai vezetésénél irányadó célként szemünk előtt annak kell lebegni, hogy azoknak az osztályoknak és társadalmi réte­geknek, amelyek a nemzeti állam ujjáépitése körül áldozatokat hoztak, kell hogy meg­legyen a beleszólásuk, szerepük és súlyuk a döntő szó kimondása tekintetében. Aki csak kér az államtól, a köztől, az nem léphet, fel ilyen igényekkel, hogy döntő súlyt biztosítsunk neki a kérdések feletti határozat­hozatalban. Ugy találom, hogy nemcsak a háború ide­jében, hanem a háború után is a vidék, a falu népe, a mezőgazdasági lakosság, a birtokos­ság állotta ki az oláh rablásokat, rekviráláso­kat; úgyszólván ingyen termelt, nem fizették neki meg még a termelési költségeket sem. A háború alatt is ez az osztály tartotta a kettős Monarchia és Németország hatalmas hadsere­gét. Ennek a polgári osztálynak, ezeknek a dolgozó állampolgároknak a regenerálás utján a köz semmit sem nyújtott, tehát ugy gondo­lom, hogy nekünk ebben a tekintetben nem le­het szem előtt tévesztenünk azokat az aspirá­ciókat, azokat a politikai követelményeket, amelyeket a mezőgazdasági nép — speciel itt a falu népére hivatkozom — most politikai célkitűzéssel zászlójára tűzött és a nemzetgyű­lés termébe is behozott. Azt szeretném, ha le­dőlnének a válaszfalak és nem lennének Ma­gyarországon osztályok. Az osztályozás a feu­dális állami berendezkedés karakterizálásához volt a forma. Én ugy gondolom, hogy a ma­gyar történelmi osztály és a feltörekvő ma­gyar mezőgazdasági népesség s a városi pol­gárság között, amely áldozni tud, áldozatot akar is hozni^ az állam megmaradása és újra­építése érdekében, le kell dönteni a falat, amely elválasztja őket egymástól és szükséges kitermelni oktatással, kellő politikai felvilágo­sítással egy egységes nemzeti államot alkotó népet, amely öntudattal fogja az ő jövőjét te­kinteni és céljait kitűzni és biztos öntudattal fogja megválogatni az eszközöket azoknak a céloknak megközelítéséhez. A magam részéről le szeretném rombolni ezeket a válaszfalakat, nem keresnék felső osztályt, középosztályt és alsó osztályt, hanem keresnék egy áldozatra­kész, törekvő, törhetetlen hazafiságtól átfű­tött magyar nemzeti államot alkotó polgársá­got. (Taps a jobboldalon.) A költségvetést illetőleg pár témával szeret­nék szintén röviden foglalkozni, mert hiszen ugy a párt szempontjából, mint az én szempon­tomból elkerülhetetlen volt, hogy a frankügyet meg ne említsem. Odajutottunk, ahogy mon­dottuk, hogy két fronton parallel tárgyaltatik ez a kérdés, ami nagy hiba. Tárgyalják egyrész­ről illetékes helyen, a bíróságnál, másrészről pedig ide vonszolják, ahogy a ministerelnök ur mondta, hajánál fogva ideráncigálják ezt a kérdést, amelyet pedig ez a nemzetgyűlés a maga által inaugurált és a házszabályok által biztosított módon itt már letárgyalt. Es mond­juk meg őszintén, az a mi erősségünk, hogy a kormány tényleg semmiféle ténykedésében sincs kompromittálva. Ha így volna, nem áll­hatnánk meg önmagunk lelkiismereti bírásko­dása előtt, és mi látjuk az események torlódá­sát. Kísérleteznek, hogy ezt a szépen épült konszolidációt, amelynek érdekében, ha keserve­sen is, nehezen is, de mindennap egy-egy téglát teszünk a pillérekhez, felborítsák, s mi nem te­hetjük, hogy ilyen apró cselfogásoknak és csa­lafintáskodásoknak felülve, azt martalékul oda­dobjuk. Ezért ugy találom, hogy őszinte kész­séggel le kellene venni ezt a kérdést a napi­rendről és amint igen sok ellenzéki t. képviselő ur is jelezte, oda kell bizni, ahol annak helye van, a független magyar bíróság ítélete alá. Hiszem és remélem, sőt meggyőződésem, hogy a magyar bíróság r igaz mértékeléssel, tiszta látással fogja elbírálni és megítélni azoknak a cselekedetét, a rugóit, hivatásait, belső indíté­kait, s egyénileg a lélekre belsőleg és a cseleke­detekre külsőleg kiható eredményeit. Ez a költségvetés, amely úgyszólván a re­generálódó Magyarország majdnem minden ne­héz problémáját számokban érinti, felméri és kifejezi, mindazonáltal sok kérdést még nem ölelt fel olyan tekintetben, mint ahogy azt meg kellene tenni, hogy a konszolidációnak minél előbb erősebb tempóját érjük el. Én a földre­formmal kapcsolatosan kívánok egy eddig még meg nem oldott kérdést idehozni a nemzetgyű­lés plénuma elé. A földreform pénzügyi oldalát pénzünk le­romlása, a gazdasági élet szilárdsága, az érté­kek bizonytalansága s az értékmérőnek úgy­szólván megszűnése következtében idáig sem törvényhozási, sem rendeleti utón, sem pedig a szabad bírósági intézkedések korlátai között nem tudták megoldani. Elodázhatatlan s nagy gazdasági érdekek fűződnek ahhoz, hogy ez a földreform pénzügyi oldala néven nevezhető nagy kiterjedésű közgazdasági kérdés mielőbb megoldassék. Mert hiszen miről van szó? Az állam törvényes intézkedések alapján s a maga szervei utján igénybevesz a magántulajdon át­szúrásával és átlyukasztásával egyes ingatlan földeket. Hogy ezek az ingatlanrészek milyen nagy kiterjedésüek és milyen nagy részét ké­pezik a nemzeti vagyonnak, erre csak egy szá­mot fogok mondani, amit ugyancsak a nemzet­gyűlés tárgyalási anyagából emelek ki. A ministerelnök ur által előterjesztett sta­tisztika szerint körülbelül másfél millió ka­tasztrális holdig fog menni ez az ingatlan te­rületmennyiség, amelyet rövid pár év alatt mozgósítván, a nép kezére^ juttatnak. A nemzet fejlesztése szempontjából ez végtelen nagyjelentőségű dolog s én ettől a magyar nemzet fiainak, a magyar nemzeti íngóvagyon­nak szaporodását, a mgyar nemzet fejlődési stabilizálódásának alapjait várom, azonban a nyugodtabb gazdasági életmenethez feltétlenül szükséges, hogy szabályoztassék az ellenkező

Next

/
Thumbnails
Contents