Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.
Ülésnapok - 1922-536
A nemzetgyűlés 536. ülése 1926. évi április hó 23-án, pénteken. 323 ben, kaszálóban részesült birtokán, oda igyekezett terrorizálni. (Szeder Ferenc: Nyilt szavazásvan! — Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Azért tudjuk!) Én azt mondtam az embereknek, szavazzanak csak oda. hiszen a független polgárok úgyis mind rámszavaznak. (Ugy van! a jobboldalon. — Zaj.) úgyis megvan a többségem, úgyis képviselője leszek a szegény embereknek, ha nem fognak is rámszavazni. így fest ez a dolog. Ezek az urak — Windischgraetz és mások is jöttek, akiket nem akarok megnevezni, mert nincsenek itt — megjelentek a kerületemben. Ott volt Windischgraetz,, Mészáros, ott voltak még egynéhányan ebből a politikai frakcióból és igyekeztek maguk mellett politikai propagandát csinálni. Egy követ fújtak tehát a politikában és Andrássy Gyula hajlékában szőtték az ő terveiket Tiszadobon. Nem tudom, de ha azzal a logikával akarnék dolgozni, amellyel Pallavicini képviselő ur dolgozott a konzekvenciák tekintetében, azt is mondhatná valaki, hogy neki is tudni kellett a szokol- és frankelőkészületekről. Egyszer már szemébe kell nézni ezeknek a jelenségeknek. Én azt találom, hogy egyes urak, akiknek a nemzet aspirációihoz, a nemziet élete megmentéséhez tulaj donkópem semmi közük, akik távol élnek a nép életétől, lelkületétől, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) akiknek nincs érintkezési pontjuk a néptömegekkel, akik nem ismerik, hogyan kél, hogyan fekszik az a tulajdonképeni néptömeg, amely a magyar nemzet zömét alkotja, akik a hivatalnokkal szóba sem állnak, akik a polgári dolgozó lateiner embert csak az ő szolgálatuk szempontjából nézi, ezek az emberek itt politikai hatalmat akarnak elérni, és erre jónak látnak minden eszközt. Hiszen Pallavicini György képviselő ur cinikusan mondotta, hogy igenis, megengedhetőnek, szükségesnek^ tartja, nogy ha kell, a baloldalt is felhasználja eszközül, hogy közelfekvő politikai céljait elérje. (Zaj a jobboldalon. — Szomjas Gusztáv: Azt is becsapja!) Meg vagyok győződve arról, hogy sokkal gyakorlottabb politikusok vannak a baloldalon, semhogy — nem akarom közszólással mondani — ilyen fogásnak felüljenek és bedűljenek, mert nagyon jól tudják, hogy ha tenger kérdés választ is el bennünket, de azért a polgári felfogás az. amely a politikában irányadó s csak közelebb állanak hozzánk, mint ahhoz a politikai kormányzati elvhez, amelyei Pallavicini t. képviselő ur és politikai barátai képvselniík és akarnak a közéletbe bevinni. (Szomjas Gusztáv: Fekete grófok!) Nekik nem lehet mást csinálniuk, hiszen hozzánk nem jöhetnek barátságért, tehát elmennek balfelé. Nekik ez szabad, mert róluk soha senki sem hiszi el, hogy kommunisták], de mi már láttunk kommunista grófot, aki épen ebből a fészekből került ki. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Ha egy józan földmives polgár, hivatalnok, vagy dolgozó intellektüel ember családjából egy olyan kommunista, vagy egy olyan politikát képviselő ember került volna ki, mint amilyen Károlyi Mihály, — akinek lehettek valamikor jószándékai, de cselekedetei szomorúak és siralmasok voltak — kérdem, meg merne-e jelenni a közélet porondján, ide merne-e jönni erkölcsbirónak. merné-e a nemzet életét és politikai irányát vezető fonalat kijelölni és magának ebben szerepet kívánni? Én az egész nemzet közvéleményének elbirálására bízom e kérdés konzekvenciáját. Ugy érzem, hogy amikor az ő szerepüket vizsgáljuk, le kell saegeznem, hogy ezzel hiába próbálkoznak, mert mi már megismerjük a- madarat a tolláról és az embereket a barátjukról és ezekj nek t a színeknek Magyar-országon bedőlni i többé senki nem fog. (Szomjas Gusztáv: Undo' rodással fordul el minden magyar ember tőlük!) A mi pártunknak nagyon rövid a pro! grammja, de az nincs pontokba szedve, a megoldás, a mód, nincs előre paragrafusokban megállapítva. A programm ez: megmenteni a magyar nemzeti államot mindeneken keresztül, mindenkivel szemben, minden más ér^ek ellenére. Itt térek vissza arra, hogy Pallavicini t. képviselő ur azt mondotta, hogy gróf Bethlen István minis terein ok ur letért a tisztesség útjáról. A nemzetgyűlésnek ő akarja előírni a disztingvált politikai szótárt, de fájdalom, ugyanakkor a következő mondatban használta a fenti kifejezést. Kérdem, hol van itt a jól nevelt hang, amikor egy ilyen született arisztokrata, kinek háta mögött több százéves kultúráinak kell lenni, ilyen gorombán áll idei Pallavicini t. képviselő ur gróf Bethlen Istvánra ezt a kifejezést abban a vonatkozásban értette, hogy 1922-ben, a királypucos alkalmával, melyet ő rosszul és határozottan rossz szándékból és számításból készített elő, veszedelmet hozva vele az országira, Bethlen ministörelnök ur még a király érdekével szemben is megmentette az ország érdekét és jövendőjét. Hiszen most már nyilvánvaló, hogy a szerbek 5 divíziót mozgósítottak, ugyanakkor a csehek 10 évfolyamot hívtak be. Most már nyilvánosságra kerültek a diplomáciai sürgönyök, melyek szerint, igenis, akkor komoly megszállás veszedelme fenyegette ezt az országot és nekünk nem volt más megoldásunk. Mi mindig így fogunk cselekedni, nemcsak destrak* tiv grófokkal, hanem ha kell, mindenkivel, a külfölddel, a világgal szemben is. A magyar nemzeti állani érdekeit meg fogjuk védelmezni azokkal az eszközökkel, amelyek erre alkalmasnak mutatkoznak. (Helyeslés a, jobboldalon.) Bethlen ministerelnök ur nem tért le a tisztesség útjáról, mert megmentette az országot. Országmentést követett el és ezért csak tisztesség és dicsőség jár a ministerelnök ur őexcellenciájának. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Tudom, hogy mire megy a játék. Ahogy mondaíni szokták pesti kiszólással: valami gutaütésre számitanak, arra, hogy valami »deus ez machina« fog bekövetkezni és mégis meg lehet buktatni a kormányt, s ák'kor talán mégis jön egy gyengébb rezsim, mellyel könynyebben megbirkózhatnak. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) A cél tehát a hatalomra való törekvés, mert akkor talán mindent vissza lehetne csinálni; talám máról-holnapra két krajcár lesz a zsemle és a koronánk — ahogy a jámbor közvélemény elott^ híresztelik — mindjárt 15.000 koronát fog érni. Ilyen és hasonló dajkamesék'kel is előállottak. Ha Pallavicini képviselő ur hozná nekünk Nagy-Magyarországot és a gazdasági konszolidációt, azt mondanám neki: legyen szerencsém, mi akar lenni? — de^ ezzel a lélekkel, ezzel a improduktív és szűklátókörű politikával, amely az ő családi és szűkebb környezetbeli érdekeit képviseli, hiába közeledik, mert ezen az oldalon, de azt hiszem, a másik oldalon sem, fog megértésre találni. Arra, hogy ez a bizonyos gutaütés vagy külföldi beavatkozás, amire ők számitanak, bekövetkezzék, hiába számitanak, mert a nemzet nagy áldozatokat hozott azért, hogy a semmiből, abból t a zűrzavaros káoszból, amelybe ezt a szerencsétlen magyar nemzetet a háború rettenetes gaz1 dasági és vérvesztesége, sőt erkölcsi veszte47*
